Riport

Így ünnepelték nagyanyáink a húsvétot: 10 kép a múltból, ami mosolyt csal mindenki arcára

Régen még a húsvét is kicsit más volt: lassabb, szebb, családiasabb, amikor nemhogy menekültüünk volna a locsolók elől, hanem remegve vártuk őket.
1956, kislány húsvéti csokinyuszival

Húsvétkor ma is ott van az asztalon a sonka, fő a tojás, megszólal a templom harangja. Mégis, ha egy pillanatra lehunyjuk a szemünket, egészen más képek is felidéződnek. Ünneplőbe öltözött családok, kemencében sült kalács illata, frissen meszelt tornác, a kertben szalaggal díszített bokrok.

Nagyanyáink húsvétja lassabb volt, csendesebb, és talán éppen ezért maradt meg ennyire élénken az emlékeinkben – vagy a régi fotókon.

Ez az ünnep nemcsak a feltámadásról és az újrakezdésről szólt, hanem az együtt töltött időről is. Arról, hogy ilyenkor minden másnál fontosabb lett a család, a közös készülődés és az a néhány nap, amit tényleg ünnepnek éltek meg.

Lássuk, mik azok a pontok, amikben a nagyanyáink még máshogy ünnepelték a húsvétot.

Ünneplőruha, már szombat délutántól

1990. Schuszter Konstantin (Konstantin) tér, Nagyboldogasszony-székesegyház. Húsvéti körmenet
1976. Porcsalma, Lehel út, az Istenszülő oltalma görögkatolikus templom kertje. Húsvéti ételszentelésre várakozók
1966. a delikátesz kirakata a húsvéti kínálattal
1956, kislány húsvéti csokinyuszival
1949. Húsvéti körmenet a budapesti Váci úton
11 fotó

Húsvét előtt napokkal elkezdődött a készülődés. A nagyszülők generációjában természetes volt, hogy az ünnepnapokra „szebb ruha” kerül elő a szekrényből. Nem feltűnő, nem hivalkodó, mégis rendezett és tiszta – ezzel is jelezve, hogy ez a pár nap más, mint a többi.

A tojásfestés, ami összekötött

Kevés húsvéti hagyomány olyan időtálló, mint a tojásfestés. A piros tojás különösen fontos szerepet kapott: a termékenység, az élet és az újjászületés jelképe volt. A böjt idején összegyűlt tojások pedig ilyenkor végre elfoglalhatták méltó helyüket az ünnepi asztalon – nemcsak díszként, hanem ételként is.

Templom, ünnep, közösség

Még több húsvéti receptet és hagyományt keresel?

A húsvét a legtöbb családban elképzelhetetlen volt templom nélkül. Az ünnepi mise nemcsak vallási esemény volt, hanem találkozási pont is. Itt gyűlt össze a közösség, itt látszott igazán, ki hogyan készül fel az év egyik legfontosabb ünnepére.

Barkával díszített otthonok

A tojásfa és a barkacsokor ma is ismerős látvány, de régen magától értetődő része volt a húsvéti készülődésnek. Egy vázába állított barkaág, rajta kézzel festett tojásokkal – egyszerű eszközökkel teremtettek ünnepi hangulatot a nagymamák.

Csoki, de csak mértékkel

A csokoládé ajándékozása nem régi magyar hagyomány, mégis hamar utat talált a húsvéti szokások közé. A csokinyúl és a csokitojás a 19. század végén jelent meg, és lassan beépült a locsolkodás jutalmai közé is.

Ünnepi étkezések, együtt

1962-ben valakinél nagyon gazdag lehetett a húsvét ennyi ajándékkal
1962-ben valakinél nagyon gazdag lehetett a húsvét ennyi ajándékkal

Legyen szó ebédről vagy vacsoráról, a húsvéti étkezés mindig közös volt. A sonka, a főtt tojás, a friss torma és a kalács nem hiányozhatott, de a legfontosabb mégis az volt, hogy ilyenkor mindenki leült egymás mellé.

Kalács, ahogy mindig is sütötték

Húsvétkor a kalács nem desszert volt, hanem az ünnep része. Fonott, foszlós, házi – sokszor ugyanabból a receptből, amit még az édesanyjuktól tanultak a nagymamák. Nem variálták túl, nem díszítették agyon, mégis minden falatja ünnepet jelentett.

Gyerekzsivaj a kertben

Bár a tojásvadászat inkább amerikai szokás, a gyerekeknek szánt húsvéti játékok régen sem maradtak el. A szabadtéri móka, a közös futkározás, a nevetés természetes része volt az ünnepnek – akkor is, ha még nem hívták így.

Régi játékok, valódi együttlét

Nem volt külön program, animátor vagy időbeosztás. A játék magától alakult: labdázás, fogócska, beszélgetés a padon ülve. A felnőttek sem maradtak háttérben, hiszen a húsvét náluk is az együttlétről szólt.

Kézzel írt üdvözletek

Távol élő rokonoknak, barátoknak húsvétkor is küldtek lapot. Rövid, egyszerű sorok voltak ezek, személyes kézírással – ma már ritka emlékek egy fiók mélyén.

A pillanat értéke

1964. egy gyönyörű húsvéti kosár
1964. egy gyönyörű húsvéti kosár, amit vittek a templomba szentelésre

Talán ezt tudták a legjobban a nagyszüleink. Hogy az ünnep nem attól lesz ünnep, mennyi minden kerül az asztalra, hanem attól, mennyi időt töltünk egymással. Húsvétkor megálltak egy kicsit – és ez az, ami ma is a leginkább hiányzik.

Fotó: Fortepan / (Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei / Klösz György) / Jankovszky György / Ebner / Csókay Ágnes / Kieselbach Tamás / Csaba László örökösei / Pálfi Balázs / FŐFOTÓ / Bencze László / Vimola Károly / Fodor András örökösei