Ha jellemezni kellene, akkor Bródy János szabad. Nemcsak a dalaiban, hanem a magánéletében is, valamint abban a következetes magatartásban, amivel már 6 évtizede jelen van a magyar kultúrában. Egy közeli barátja a WMN magazinnak így fogalmazott: „Akkor sem fogta be a száját, amikor eltiltás járt érte, és most sem.”
Táskarádió
A hatvanas évek közepén jelent meg az első magyar beatkislemez, rajta a Táskarádió című dallal. A később méltán híres Illés zenekarhoz épp ekkor csatlakozott egy 18 éves, frissen érettségizett fiú. Ő volt Bródy János, aki tehát épp a magyar beat megszületésének pillanatában került reflektrofénybe.
Polgári gyökerek
Nem véletlen egyébként, hogy Bródy ennyire szilárd értékrenddel rendelkezik. Édesapja nemzetközileg elismert tudós, édesanyja legendás magyartanár és műfordító volt. Családjában a műveltség és a gondolkodás természetesnek számított. Bár érettségi után már elkezdett a zenéléssel is fogalkozni, azért szerzett egy villamosmérnöki diplomát is.
Ez a fajta kettőség végig kísérte az életét.
Táncdalfesztiváltól az élvonalig
Elérkezett az 1966-os Táncdalfesztivál, ami országos ismertséget hozott számára. Ráadásul az Illés zenekar is ekkor robbant be igazán a köztudatba, majd néhány évvel később már a korszak meghatározó együttese lett.
Szörényi Levente és Bródy párosa legendássá vált: egyik a dallamot, másik a szöveget írta. Közös munkájuknak pedig mindig meg lett a gyümölcse. Bonyolult kapcsolatukról rengeteget cikkezett a sajtó.
„A Levente csinálhat bármilyen jó koncertet, csinált egy párat. Én lehetek bármilyen népszerű a saját koncertjeimen, össze sem hasonlítható, ha ketten együtt vagyunk a színpadon” – mondta egyszer Bródy a Telex újsáírójának.
Ez is érdekelhet
Konfliktus a hatalommal
Na de valljuk be, Bródy János dalszövegei sosem voltak ártatlanok. Finom utalásokkal, mégis határozottam beszélt az elérhetetlennek tűnő szabadságról. Ez nem is maradt következmények nélkül.
Még a hetvenes évek elején egy BBC-interjú után államellenességgel vádolták. A zenekar koncertjeit emiatt korlátozták, és folyamatosan nyomás alatt tartották. Ezek után az Illés végül 1973-ban feloszlott. Bródy viszont nem tűnt el.
Ő és a Szörényi testvérek megalapították a Fonográf együtest.
Úgy tűnt megtanulták a leckét, és mivel zenélni akartak, nem lázadoztak a rendszer ellen. A legendának azonban hiányzott a szókimondás, ezért 1978-ban egyetlen gitárral ki állt a színpadra, és előadta Az utca másik oldalán című szólóműsorát.
Az emberek imádták, a rendszer már kevésbé.
Megszületett ezt követően első albuma is, olyan ikonikus slágerekkel, amiket azóta is hallgatunk:
- Filléres emlékeim
- Földvár felé félúton
- Mama, kérlek
István, a király
Szörényi László zenésztársával 43 éve mutatták be az István, a király című korszakalkotó rockoperát. Ez mondhatni egy külön fejezet Bródy István életművében. Ráadásul olyan kérdéseket tettek fel benne, amik azóta is érvényesek. Például, hogy merre tart ez az ország?
Hat évtizednyi alkotás
Bródy egy káprázatos előadó és dalszerző. Halász Judit vagy épp Koncz Zsuzsa ikonikus dalai is köthetők az ő nevéhez. Sőt még híres musical szövegek is. Olyan alkotó, aki egyszerre tud megszólítani gyerekeket és felnőtteket, férfiakat és nőket, hétköznapibb és elvontabb embereket.
A zenész egyébként immár 80 évesen sem vonult vissza.
Fellépései vannak, állást foglal társadalmi kérdésekben, meg mutatja magát újra és újra. Minden területen hasonló következetsséggel van jelen, mint évtizedekkel korábban. Bródy egy régebbi interjúban leszögezte: „Az álláspontom ugyanaz, mint 50 éve, csak az élet díszletei cserélődnek mögöttem, akár egy forgószínpadon.”
Bródy János eddigi élete nemcsak zenei örökség. Egyfajta emlékeztető: a szabadság nem adottság, hanem választás kérdése.
Fotó: Fortepan/Glósz András, Fortepan/Urbán Tamás, Fortepan/Szalay Zoltán, press.tv2.hu TV2, Sajtóklub RTL Klub
