Régen, amikor a televíziónak még igazi ereje volt, a bemondónők pedig igazi sztárok voltak, Berkes Zsuzsa szinte családtagként jelent meg esténként a képernyőn. Bár tényleg aligha volt náluk híresebb televíziós az országban a 70-80-as években, a bemondónők nem viselkedtek celebként. Sőt, eleganciájukat és kifinomult modorukat csodálta az egész ország.
Azokban az időkben még tudták, mi a szép beszéd, hogyan kell a nézőkhöz szólni és egyben tanítani is őket. Berkes Zsuzsa is ilyen volt sokáig a Magyar Televízióban.
Diplomataálmoktól a képernyőig: Berkes Zsuzsa élete
A Berkes Zsuzsa 1949. április 14-én Budapesten született, televíziós bemondóként, műsorvezetőként, szerkesztőként és tanárként is dolgozott. Nevelőapja Kállai Gyula volt, és a pályája elején egészen más irányba indult. Diplomatának készült, rövid ideig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is tanult, majd egy ideig a Rotschild Klára által vezetett Clara Szalonban dolgozott eladóként.
Később az ELTE francia szakán diplomázott 1974-ben francia tanárként, elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, és a tévés bemondói tanfolyamot is. Ez a váltás a szalon tükrös világa és az egyetemi padok után ma is filmszerűnek hat, mégsem véletlen.
A klasszikus bemondói korszakban az elegancia, a beszédkultúra és a fegyelem ugyanannak a mesterségnek a részei voltak.
Berkes a képernyőre kerülés előtt beszédtechnikát is tanult: fél évig járt Fischer Sándor beszédtanárhoz.
A Magyar Televízió aranykora és a „bemondónői iskola”
Berkes Zsuzsa 1968-ban jelentkezett bemondónőnek, és 1969-ben konferált először. Eleinte az Iskolatévé és a délelőtti műsorok blokkjain, később már az esti műsorsávban is. 1974 májusától kapott státuszt, valójában akkortól volt hivatalosan is a Magyar Televízió munkatársa.
Bemondóból később a bemondók csoportvezetője lett, majd szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott, és olyan műsorokban is feltűnt, mint a TV Híradó és az Ablak. De műsorvezetője volt többek között a Nem csak nőknek! című műsornak, a Múzsa kulturális híradónak is.
Lassabb tempó, kiszámíthatóbb élet
Ezek a mondatok ma már sokaknak csak száraz dokumentumok, de aki emlékszik a korszakra, annak nagyon is élénken él az emlékezetében a klasszikus televíziózás. A lassabb tempó, a tisztább hangsúlyok, az a fajta nyugalom, ami akkor is megmaradt, amikor a képernyőn éppen hírek következtek. Ma ugyanez nem mondtható el egyes hírműsorokról.
Szerelmek és titokban tartott magánélet
A magánéletébe Berkes Zsuzsa ritkán engedett betekintést, csak néhány itt-ott megjelent írásból lehet következtetni rá. A Story cikke szerint például a magánéletéről szinte soha nem beszélt, és hosszú évek óta interjút sem ad. Egyes hírek szerint a magyar Televízió után szabadúszóként a saját iskolájában tanított viselkedést, stílust és beszédtechnikát.
Hogy mégiscsak volt élete a munkán túl is, azt leginkább Balázs Fecótól tudjuk, aki egyszer elkotyogta, a bemondónő volt számára a nagy szerelem. Kapcsolatuk tíz évig tartott, majd a zenész szerint drámai szakítással ért véget.
A hivatalosabb életrajzi adatok még ennél is szikárabbak. A Wikipédia szócikke szerint 1974-ben ment férjhez, és két gyermek édesanyja: lánya 1977-ben, fia 1979-ben született.
És talán pont ez a furcsa arány teszi őt ma is érdekessé: miközben egy ország ismerte az arcát és a hangját, a legfontosabb történetekből csak annyit engedett látszani, amennyit ő jónak látott.
Bár az egykori tévénézők biztos szeretnének többet tudni róla, van ebben valami szép következetesség. A bemondói korszakban a szép beszéd nem dísz volt, hanem munkaeszköz. Aztán, amikor a kamera már nem vette nap mint nap, a tudás nem tűnt el, csak helyet cserélt: stúdió helyett tanterem, adás helyett óra, élő bejelentkezés helyett élő figyelem lett az élete része.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- A rendszerváltás után sokan kidobtuk: ma vagyonokat érhetnek ezek a gyerekkori kincsek
- A mosolyuk milyenségét is szabályozták: így néztek ki a MALÉV légikisasszonyai a fénykorban
- 10 készség, amiket minden gyerek tudott régen: ma már alig találsz, aki mindet ismerné
- 11 évig tartott a szocialista szesztilalom, ami Hofit és a Szomszédokban Vágási Ferit is megihlette
A titokzatos otthon
Mindezek fényében különösen érdekes az a pár fénykép, amit a Fortepan archívumában találtunk Berkes Zsuzsáról, aki mosolyogva, többször is átöltözve pózol a kamerának – méghozzá a saját, gyönyörűen berendezett otthonában. Sajnos a képekből nem derül ki, hogy milyen alkalomból készültek, abban azonban szinte biztosak lehetünk, hogy ennél közelebb talán nem jutott senki a bemondónőhöz.
A személyiségéről azonban nagyon is sokat elárul a lakása.
Első pillantásra egy könyvillatú, csendes belvárosi világ tárul elénk, ahol a régi nagypolgári tér és a nyolcvanas évek visszafogott modernsége finoman összeért. A fal mellett végigfutó, alacsony könyvespolc és az alaposan összeválogatott könyvállomány nemcsak dísz, hanem életforma: értelmiségi miliőt sugall, amit a fölötte sorakozó grafikai munkák és festmények tovább erősítenek.
A bútorválasztás tudatosan egyszerű – a bőrfotel és a letisztult polcrendszer inkább a korszak funkcionális irányát követi, mintsem a díszítő túlburjánzást.
A részletek azonban árulkodóak. A polcon elhelyezett üveg- és kerámiatárgyak, a növények és a klasszikus parketta mind a polgári múlt maradványai, amelyek nem tűntek el a szocializmus éveiben sem, hanem új rendbe szerveződtek. Külön figyelemre méltó a hi-fi torony: ez abban az időben kifejezetten modern, státuszt jelző elemnek számított, ami azt mutatja, hogy Berkes Zsuzsa technikailag is lépést tartott a korral.
Összességében ez az otthon nem hivalkodó, de 1982-ben, amikor a képek készültek, nagyon is korszerűnek volt mondható. Kifejezetten kifinomult ízlésre vallott.
