Ötven éven át ő volt a divattervező, a Váci utca 12-ben működő szalonja kilincsét pedig egymásnak adták a politikusfeleségek, arisztokraták, királyi fenségek és színésznők, no meg a szocialista vezetők feleségei. Sikeréhez három dolog kellett: tehetség, kapcsolati háló és a legendaépítés.
Kell egy jó botrány
És ehhez zseniálisan értett! Például egy életen át azt állította, hogy ő, Rothschild Ábrahám Adolf harmincéves izraelita szabó és Spirer Regina huszonöt éves izraelita szabónő harmadik leánya 1903-ban a szabászasztalon született. Ám erre semmi bizonyíték nincsen.
Bár a szülei valóban két női szabóságot működtettek a belvárosban. Nyolc méretben varrtak, a vevő csak odatelefonált, melyik méretet akarja, és amikor átvette, legfeljebb igazítottak még rajta. Klára itt leste el az üzleti trükköket, de szakmai iskolával nem rendelkezett, nyelveket sem beszélt. Viszont 1930-ban kirobbantotta az első botrányát.
A kor híres aranyifjúja, Somogyi Pál Károly megverte, amikor a lány elment hozzá behajtani az apja szalonjának kintlévőségeit. Klára a testi és lelki sérülések miatti szégyenében öngyilkosságot kísérelt meg, ami után pszichiátriára került, és hetekig kezelték.
Ezután indított nagy összegű kártérítési pert Somogyi ellen, amit meg is nyert. Ez a „reklám” is kellett ahhoz, hogy 1934-ben a saját szalonja megnyitása hatalmas siker legyen. Előtte hozzáment egy dúsgazdag textilkereskedőhöz, Glücksthal Pálhoz, aki persze álmai elérésében is támogatta.
Ezt olvastad már?
Elvették a szalonját
Mivel soha nem tanult meg profin rajzolni, szabni és varrni, megálmodta a ruhákat, vagy neves divatházakról koppintott, elmondta, mit akar, aztán az igen jól megfizetett alkalmazottak elkészítettek. Így dolgozott egy életen át.
A kor arisztokratái jártak hozzá, külföldről is, egyik legnagyobb sikere az volt, hogy ő varrta 1940-ben a Horthy Miklós jövendő menyének, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőnek a menyasszonyi ruháját. Meg a násznépét is. Óriási befolyása lett, imádták, partikra, lóversenyekre és kártyázni járt, ez utóbbiaknak haláláig hódolt.
1944-ben férje munkaszolgálatosként halt meg, Klára szülei pedig Auschwitzban. Ő egy védett házban vészelte át Budapest ostromát, és 1945-ben a romos fővárosban újra megnyitotta a Rotschild-szalont. Rákosi alatt azonban államosították azt, ő maga az Átex Textilkereskedelmi Vállalat alkalmazásába került, a bolt a Centrum Áruházak Vállalathoz tartozott.
Soha nem kapta vissza az üzletét, habár később a bolt már saját neve alatt mint Clara szalon működött.
Klára azonban úgy élt és úgy tett, mintha az övé lett volna. Tehette, mert szükség volt valakire, aki a szocializmusban a felső körök feleségeit öltöztette. Ezzel a támogatással a háta mögött akkoriban a legjobb minőségű anyagokat tudta beszerezni, évente kétszer fizették neki a párizsi kiruccanásait, ahol fantasztikus memóriájának köszönhetően megjegyezte az új kollekciókat, és legyárttatta azokat idehaza.
Nemhiába nevezték a Kelet Coco Chaneljének. Még az uszkárja is a divatlap Vogue után kapta a nevét, így lett Vogi.
Nála vásárolt Kádár Jánosné is
Mindenki, aki meg tudta fizetni a havi átlagkereset négy-ötszörösébe kerülő ruhákat, „a Rotschildba” járt. Neves látogató érkezésekor kisebb divatbemutatókat tartottak a szalonban, ahol aztán a vendég választhatott magának, és a ruhát az ottléte alatt elkészítették neki.
A hatvanas-hetvenes években a párizsi show-k hangulatát is elhozta Budapestre, bemutatóit a Gundelben, a Gellért Szállóban vagy saját tetőtéri lakásában tartotta, közben nyugati italokat szolgáltak fel, amerikai cigarettát szívtak a vendégek, akik kiskirálynak érezhették magukat nála.
Orvos- és diplomatafeleségek, művésznők: Tolnay Klári, Psota Irén, Törőcsik Mari fordultak meg nála, de itt vásárolt Reza Pahlavi iráni sah, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter vagy Josip Broz Tito jugoszláv elnök neje is. No meg Kádár Jánosné.
Tito nejének, Jovanka Broznak és Kádárné Tamáska Máriának saját próbababái voltak, néha alakítottak ezeken, ahogyan az elnökfeleségek híztak. 1968-as budapesti látogatásakor Gábor Zsazsa is csináltatott jó pár öltözéket nála, csak fizetni nem akart.
Klára kidobta a szalonból, az alkalmazottait meg kiküldte a Váci utcába, hogy a dívának készült ruhákat adják el a turistáknak.
A munkatársai elnézték neki, hogy roppant hiú. Csak a saját tervezésű ruháit viselte, naponta járt fodrászhoz, idős korára fehér haját rózsaszínnel, kékkel színezte. 1974-től ínysorvadás miatt többször is sikertelen fogimplantációt hajtottak végre, az implantátumok rendre kilökődtek, állandó gyulladásos állapotba hozva Klára arcát, s habár folyamatosan kezelték, a két évig tartó fájdalmat végül elviselhetetlennek tartotta.
1976. november 13-án, egy hónappal az utolsó bemutatója után, hajnalban feladta. A Petőfi tér 3. alatti, hetedik emeleti lakásának konyhaablakából a mélybe vetette magát. 73 éves volt.
Kínozta a modelljeit
Csak Rotschild lányoknak hívták azokat a válogatott modelleket, akikkel dolgozott. Nekik Párizsból hozott kemény fűzőket, megvetette velük, és a minél karcsúbb derék miatt éjjel-nappal hordaniuk kellett.
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor, Getty Images, MTI
