Egymás legjobb barátai lettek, és ha valami fontos történik velük, a mai napig egymást hívják fel először. Nem csoda, hogy a közönség évtizedeken át azt hitte, hogy a magánéletben is egy párt alkotnak.
„Éva a legjobb barátom. Persze nekünk is vannak vitáink, nézeteltéréseink, de ennyi idő néha még egy házasságban is sok. Ennek ellenére a mai napig úgy tudunk együtt állni a színpadon és úgy tudunk egymásra nézni, hogy ez olyan, mint a szerelem, csak a zenéről szól. Rengeteg időt töltöttünk együtt, voltak olyan időszakok, amikor többet voltam vele, mint a saját családommal.”
„Már ismerjük egymás rezdüléseit”
– mondja Ádám.
Az első pillanattól működött a kémia
Fiatal zenészként ismerkedtek meg, azóta pedig már mindketten családos emberek lettek: egész felnőtt életük fontos fordulópontjait együtt élték meg.
„Ez egy nagyon hosszú barátság, számtalan dolgon mentünk át. A Neotonba annak idején Ádám hozta be a rockosabb hangzást, egyfajta frissességet, és ezzel a zenekar légköre is megváltozott. Amikor feltűnik egy új férfi a láthatáron, mi, lányok azért kíváncsian figyeltük, mi lesz ebből.”
„Ádám ráadásul visszahozott valamit a régi, udvarias férfiasságból is”
„Akkor még Pál Éva is velünk volt, és bár a zenekarban sokszor inkább »fiúsítva« éltünk, az ő figyelmességétől valahogy újra nőiesebbnek éreztük magunkat. Előreengedett, nyitotta az ajtót, segített a hangszerekkel, vitte a cuccainkat, igazi úriemberként viselkedett.”
„Persze az évek során ez a kezdeti udvariasság egy kicsit megszelídült. Mindenesetre nagyon jó dolog volt, hogy bekerült a zenekarba” – meséli nevetve Éva, aki először a hozzáállásával és a kitartásával nyűgözte le Ádámot.
„Soha nem dolgoztam még együtt olyan énekesnővel, akinek ekkora munkabírása és ilyen fegyelmezettsége lenne. Amikor bekerültem a bandába, egy spanyol turnéval indítottunk: egy légkondi nélküli Ikarus buszban utaztunk napokon át Franciaországon keresztül, de Éva szó nélkül bírta az egészet, ami nekem már akkor is nagyon sokat elárult róla. És már akkor kialakult köztünk ez a baráti kapcsolat.”
A közönség boronálta össze Ádámot és Évát
Ez a természetes összhang a színpadon is látszott, talán ezért is boronálta őket össze a közönség.
„A menedzserünk abban hitt, hogy minél színesebbé kell tenni a műsort, és az, hogy Ádám és én együtt álltunk a színpadon, adta az ötletet, hogy szerelmes duetteket énekeljünk. Ettől aztán sokan azt hitték, hogy a magánéletben is egy pár vagyunk. Érdekes módon ezt még ma is sokan hiszik, pedig már számtalanszor elmondtuk, hogy nem. Ez számos félreértést szült, de ezzel meg tudtunk birkózni.”
„Azt hiszem, Ádámnak talán több gondja akadt ebből, mint nekem”
– mondja az énekesnő.
„Volt is belőle konfliktus, mert nekem akkor már családom volt” – veszi át a szót Ádám.
„A lányomtól az iskolában megkérdezték, hogy Éva-e az anyukája. Pedig csak annyi a közös bennük a feleségemmel, hogy mindketten szőkék. Erre mindig azt mondom, hogy a színházban Rómeó és Júlia eljátssza a történetet, aztán a színészek hazamennek. Ez egy szakma, és ha működik egy páros, azt vinni kell tovább.”
„Kell, hogy lássák, hogy a két művésznek van valamilyen közös érzése, és ez nálunk a mai napig megvan. Amikor felmegyünk a színpadra, akárhányszor is játszottuk el a Holnap hajnalig vagy a Kétszázhúsz felett című dalt, ugyanazt érezzük. Nem unjuk, mert mindig ott van az a pillanat, amikor egymásra nézünk, és valami nagyon különleges dolog történik.”
Még több régi hírességről olvasnál?
Összejönnek csak úgy, és sütnek-főznek
A színpadon túl a mindennapokban is szorosan jelen vannak egymás hétköznapjaiban.
„Éva az egész életemet végigkísérte, és én is az övét”
„Ott voltam a fia, Dávid születésénél is, ismertem a kapcsolatait, ahogyan ő is az én családi életemet. Mindent együtt éltünk át. Szeretem benne, hogy szinte már túlzottan is pozitív tud lenni. Régen, amikor fellépésről fellépésre utaztunk, a szabadidőnkben ritkábban találkoztunk, most viszont egyre többször: születésnapokon, házavatókon, vagy csak úgy összejövünk, beszélgetünk, sütünk-főzünk.”
„Számíthatunk egymásra. Van köztünk egy lelki kapcsolat is: mindent elmondhatok neki, és ő is nekem. Soha nem élnénk vissza ezzel, és mindig tudunk egymásnak tanácsot adni” – mondja Ádám, majd Éva így folytatja:
„Összefonódott az életünk: jóban vagyunk egymás családjával, amikor új párom lett, nekik mutattam be először. Az évtizedek alatt rengeteg minden változott körülöttünk, de a kapcsolatunk stabil maradt.”
„Ha valami kételyem vagy problémám van, általában őt hívom fel először”
„Voltak időszakok, amikor külön utakon jártunk, de valahogy mindig visszataláltunk egymáshoz. Minden pillanatban ott voltunk egymásnak. Ez már olyan, mint egy család: nemcsak a nevében família, hanem mi tényleg egy család vagyunk.”
Ilyen a Família
Évának a fiával, Dáviddal irigylésre méltó a kapcsolata. Ádámnak pedig három lánya és hat unokája van.
„Nagypapaként kenyérre lehet kenni. A nevelés a szülők dolga, a miénk pedig az, hogy elkényeztessük az unokákat. Régen nagyon idilli volt, hogy a zuglói házunkban együtt élt a család, a gyerekek is ott voltak velünk. Nehezebb lett, amióta külön költöztek” – mondja Ádám. Éva fia már évek óta a zenekar tagja.
„Hálás vagyok Ádámnak, mert annak idején ő szorgalmazta, hogy Dávid kerüljön be a zenekarba. Már korán észrevette benne a zenei tehetséget, és végig támogatta. Ez nagyon sokat jelent nekem, annak pedig külön örülök, hogy ők is nagyon jó barátok” – modja Éva.
Fotó: Horváth G. Ambrus, Olajos Piroska, Fortepan/Szalay Béla, archív
