A magyar színjátszás történetében kevés olyan alak akad, akinek neve annyira összeforrt volna a tehetséggel és a legendákkal, mint Csortos Gyuláé. A Hyppolit, a lakáj felejthetetlen sztárja a két világháború közötti korszak egyik legnagyobb színésze volt, akit a közönség rajongásig szeretett, pályatársai azonban gyakran nehezen viseltek.
Élete tele volt szélsőségekkel: mesés keresetek, féktelen költekezés, nagy szerelmek, fájdalmas veszteségek és egy szomorú, magányos vég. A színháztörténeti összegzések, a Magyar Életrajzi Lexikon és a korabeli visszaemlékezések szerint Csortos egyszerre volt zseniális művész és rendkívül ellentmondásos ember.
Szigorú apa mellett nőtt fel
Csortos Gyula 1883-ban született. Édesapja katonai háttérrel rendelkező hivatalnok volt, aki határozottan ellenezte fia művészi ambícióit. A családi történetek szerint a színészi pályára készülő fiatalembernek kemény ellenállással kellett szembenéznie, sőt egy időre még a családi otthonból is kiszorult.
A makacs fiút azonban nem lehetett eltántorítani. Elvégezte a Színiakadémiát, majd vidéki társulatoknál kezdte pályáját, mielőtt Budapesten is felfigyeltek volna kivételes tehetségére. A Magyar Életrajzi Lexikon és a Kultúra.hu összegzése szerint már fiatalon kitűnt különleges színpadi jelenlétével és karakteres játékstílusával.
A korszak egyik legjobban fizetett színésze lett
A siker gyorsan megtalálta. A Vígszínházban és a Magyar Színházban is sztárnak számított, ezért egyre magasabb gázsit kérhetett. Korabeli adatok szerint keresete időnként a legmagasabb állami vezetők fizetésével vetekedett.
Csortos azonban nem a takarékosságáról volt híres. Elegáns öltönyök, nagyvonalú vacsorák, fényűző életmód jellemezte. Kortársai szerint szeretett feltűnést kelteni, és ha pénz állt a házhoz, hamar el is költötte.
Hyppolittól a Nemzeti Színházig
Nevét ma leginkább az 1931-es Hyppolit, a lakáj őrzi. A Nemzeti Filmintézet szerint ez máig az egyik legnépszerűbb magyar film, amelyben Kabos Gyulával alkotott párosa filmtörténeti jelentőségűvé vált.
A mozik sikere azonban csak egy részét jelentette pályájának. Színpadon még nagyobbnak tartották. Molnár Ferenc szerepei, a Liliom, valamint Shakespeare és Csehov hősei egyaránt legendás alakításokat hoztak számára. 1937-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett, ami a korszak egyik legnagyobb szakmai elismerésének számított.
Nehéz természet, kevés barát
Miközben a közönség ünnepelte, a magánéletében gyakran konfliktusok vették körül. Számos visszaemlékezés említi szókimondó, olykor bántó modorát. Sok kollégája tehetségét csodálta, személyiségét azonban nehezen viselte.
A korabeli beszámolók szerint Csortos nemigen törődött azzal, hogy kedvelik-e. Pontosan tudta, mennyit ér a színpadon, és ezt soha nem is próbálta szerényen kezelni.
Nők és botrányok kísérték az életét
Kétszer házasodott, és mindkét házassága válással végződött. Emellett számos kapcsolatot tulajdonítottak neki, amelyek rendszeresen témát szolgáltattak a pesti pletykáknak.
Az életörömök iránti vonzalmát sokan emlegették. Egyes történetek valóságtartalma ma már nehezen ellenőrizhető, de az biztos, hogy neve körül mindig akadt valamilyen legenda, amely tovább építette különc hírnevét.
A legfájdalmasabb veszteség: lánya halála
A színész életének legnagyobb tragédiája 1943-ban következett be. Egyetlen gyermeke, Marika, mindössze 27 évesen tüdőgyulladás következtében meghalt.
A családi tragédia mélyen megrendítette. Lánya elvesztését soha nem tudta igazán feldolgozni. A veszteséget tovább súlyosbította, hogy a háború végén testvére, Csortos Géza is életét vesztette Budapest ostroma során.
Háború, betegség és elszegényedés
Az egykor dúsgazdag művész a második világháború utolsó éveiben egyre nehezebb helyzetbe került. Lakása megsérült, vagyonának jelentős része eltűnt vagy elértéktelenedett, egészségi állapota pedig rohamosan romlott.
Súlyos cukorbetegséggel küzdött, amelyet az orvosok régóta kezelni próbáltak. A beszámolók szerint az előírt diétákat nem mindig tartotta be, így állapota tovább romlott.
A magány is egyre erősebben körülvette. Több forrás megemlíti különös szeretetét kutyája iránt, amely hosszú éveken át hűséges társa maradt. Amikor az idős állat már nehezen tudott felugrani az ágyra, Csortos egy kis rámpát készített számára.
Az utolsó hónapok
1945 nyarán már súlyos állapotban került a Fasor szanatóriumba. A korabeli sajtó és a hangosfilm.hu adatbázisa szerint a környezete még reménykedett, hogy az akkoriban csodaszernek számító penicillin segíthet rajta.
A segítség azonban túl későn érkezett. Állapota olyan súlyossá vált, hogy az orvosok már műtéti beavatkozást sem tartottak biztonságosnak. Csortos Gyula 1945. augusztus 1-jén, 62 éves korában meghalt.
Szomorú búcsú egy nagy művésztől
Halála után különös kontraszt rajzolódott ki. Miközben a közönség évtizedeken át rajongott érte, az utolsó időszakban már alig maradtak körülötte közeli emberek.
Élete végére szinte mindent elveszített, amit korábban megszerzett. A tehetségét azonban nem. Csortos Gyula ma is a magyar színház- és filmtörténet egyik legnagyobb alakja, akinek alakításai több mint nyolcvan év után is megőrizték erejüket.
