Ami a külsejüket illeti, nem hasonlítanak egymásra. Bényi Ildikó elárulta, az első találkozásuk alaposan meglepte őt. Csak nézett rá a fekete hajú, kreol bőrű, mandulaszemű újszülött a pólyából, és arra gondolt: ha nem lett volna ébren, miközben született, megkérdőjelezte volna, hogy övé a baba. Ez az első történet, ami eszükbe jut, amikor arra kérem őket, elevenítsék fel Fanni gyerekkorát.
Visszahúzódó kislány volt
„Annak idején nagyon vártam a kisbabámat – meséli az édesanya. – Meggyőződésem volt, hogy fiam születik, mert a családunkban az első babák jellemzően azok, de nem így lett. Én öt perc alatt átálltam arra, hogy akkor lányom lesz, és az édesapám mondta is, jobban járok, mert a lányok sokkal jobban ki tudják mutatni a szeretetüket. Lázasan kutatni kezdtem a keresztnevek között, és végül a Tótfalusihoz illően, a Fanni nevet adtam neki.”
Ildikó gyermeke nagyon sokáig nem tudott kibékülni a saját nevével. „Egyrészt az volt a gondom, hogy én miért nem lehetek Bényi, mint mindenki más körülöttem – veszi át a szót Fanni. – Egyszer egy esküvőn az ültetésnél elszomorodtam, mert az én névtáblám kilógott a sorból. Jeleztem is anyának, ha nagy leszek, nevet változtatok. Mondta, hogy ha még 18 évesen is úgy érzem, szükségem van erre, akkor nyugodtan. Meg is kérdezte, mi lesz az új nevem? Erre azt feleltem, hogy Bényi Ildikó. Nekem csöndes, visszahúzódó kislányként anya volt a példaképem. Talán ez bújt meg a névváltoztatási vágy mögött, hogy olyan szerettem volna lenni, mint ő.” Ildikó azt meséli, Fanni félénksége olykor megijesztette őt. Mindent elkövetett, hogy az egyébként tehetséges kislányt kinyissa.
„Otthon, amikor ment a képernyőn az Önök kérték!, együtt énekelt, táncolt, szavalt az előadókkal, szinte műsort adott a családnak, ha azonban nem a közelállók vették körül, meg sem akart szólalni. Folyton bizonygattam akkoriban: higgyék el, ez a gyerek tud beszélni!”
„Nem tudom, miért tartottam a nyilvános szerepléstől. Amikor például jól sikerült az iskolai szavalóverseny, megkértem a tanár nénit, intézze el, hogy a kerületire már ne jussak tovább” – emlékszik Fanni.
A háttérből drukkolt neki
A helyzet az egyetemi évek alatt változott meg. Fanni nemzetközi gazdálkodás alapszakra, majd marketing mesterszakra járt, és a világ éppen a Covid-válságot szenvedte. Anya és lánya ekkoriban együtt tévéztek otthon, és szembejött egy érdekes anyag, melynek kapcsán Fanni megjegyezte, szívesen kipróbálná a riporteri munkát.
„Nagyon meglepődtem, amikor megkért, ha hallok bármilyen lehetőségről a tévénél, szóljak neki – meséli Ildikó. – Fél évvel később a Petőfi TV-nél gyakornokokat kerestek, Fanni pedig jelentkezett. Online cikkírással kezdett, de szépen lassan mindent megtanult Nagyistók Tibor védőszárnyai alatt. Mindeközben én teljesen lemaradtam a szakmai élete alakulásáról, csak néha mesélte el, hogy állnak a dolgai.”
„Ezt tudatosan csináltam így – veszi át a szót Fanni. – Nem szerettem volna anya népszerűsége, ismertsége révén több lehetőséget kapni. Azt akartam, hogy önmagam és a saját érdemeim szerint ítéljenek meg.”
Fanni végül a Petőfi TV Stiló című divatmagazinjának társszerkesztője és rovatvezetője lett. Néhány hete pedig már a Friss című magazin műsorvezetőjeként is láthatják a nézők. Ildikó elárulta, ekkor ijedt csak meg igazán.
„Nagyon féltettem az én erős, de érzékeny lányomat a képernyős világtól. Rettenetesen izgultam érte, de Fanni ügyesen vette az akadályokat, és egyre jobban kiteljesedik.”
„Az út elején járok, és örömmel fogadom anya szakmai tanácsait. Nincs sértődés, ha ő valamit máshogyan lát. Őszinte tükröt tartunk egymás elé” – teszi hozzá a fiatal hölgy.
Könnyen köt barátságot
Fanni már elköltözött az édesanyjától, de a mai napig sok időt töltenek együtt. Ilyenkor Ildikó rácsodálkozik a lánya egy-két tulajdonságára.
„Nagy örömömre mostanra megtanult kiállni magáért, ami a média világában nem hátrány. Óriási az igazságérzete, mindig úgy tesz, ahogyan a belső etikája diktálja. Egy-egy nyílt konfliktus után megesett, hogy gratuláltam neki, olyan ügyesen képviselte magát. Jó ezt látni anyaként, mert tudom, hogy nem kell féltenem őt. Maximálisan bízom a lányom értékítéletében, csodálom a precízségét” – mondja Ildikó.
„Részben anya miatt lettem ilyen, hiszen gyerekkoromban láttam, amint egy-egy riportalany életéből napokig készül, hogy a tévéstúdióban ne érhesse váratlan meglepetés. Leginkább a nyitott, kedves természetét irigylem. Ő az, aki felszáll a buszra, megismerkedik valakivel, majd barátságot köt vele – nevet Fanni. – De mostanra felnőttem mellette, már nem akarok Bényi Ildikó lenni. Tótfalusi Fanniként fogom leélni az életem, és közben büszke vagyok arra, hogy van egy fantasztikus anyukám.”
Ismeri a régi legendákat
Ildikó számára fontos volt, hogy Fanni névről, arcról, munkásságról ismerje a hazai művészeket.
„A mai fiataloknál már nagyon ritka, hogy valaki tudja, ki volt Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Tolnay Klári vagy Garas Dezső. Az Önök kérték! a Dunán éppen az ő legendájukat őrzi meg, és büszke vagyok arra, hogy a lányom, ha ezek a nagy színészek bármikor szóba kerülnek, nagyon is képben van” – árulja el a műsorvezető.
Fotó: Borzi Vivien, Nagy Zoltán • Smink: Kovács Barbara • haj: Szabó Lilla • stylist: Schreiter Lilla
• ruha: Aygill’s, Denim Tom Tailor/Van Graaf, Exotic by Estor Sadat, Lipsy, Marie Lund/Van Graaf, Zara
