Mindig olyan jól öltözött, mintha skatulyából húznák ki. Nem véletlenül hívják a magyar James Bondnak.
„A családom férfiága nagyon adott a megjelenésére. Például a nagyapám, Kautzky József válogatott labdarúgó volt, mégis vasalt nadrágban és hófehér ingben láttam őt legtöbbször. Apám és a nagybátyám is jól öltözöttnek számítottak. Az ápoltságot, a kulturált megjelenést én is értékelem. Inges, zakós vagyok, talán a lelki- és a fizikai alkatomnál fogva. Előfordul, hogy a munkámból adódóan háromszor is átöltözöm egy nap. A gardróbomban annyira széles a választék, hogy a Dunán látható két műsoromat, az Almáriumot és az Agytornát is többnyire a saját ruháimban vezetem”– árulja el a színművész, akit a balatongyöröki nyaralójában értünk utol. A lágy őszi napsugarakat igyekszik élvezni a szabadnapján.
„Ne kérdezze meg, hogy hány fokos a tó, mert soha életemben nem mentem bele. Zavar, hogy nem látom, mi van a lábam alatt a nagy mélységben. Ködben sem szeretek autót vezetni, úszni sem szoktam a Balatonban. Lehet, hogy ezt hívják fóbiának, de vállalom. A teraszomról azonban gyönyörű a panoráma, megelégszem azzal, hogy tisztes távolból figyelem a magyar tengert.”
Sokat járt régiségpiacokra
Nemcsak saját magára, az otthonára is igényes. Minden apró részletre odafigyelt, amikor berendezte.
„A tárgyak szeretetét a színésznő édesanyámtól örököltem. Ha mondjuk, ezer forintot keresett, abból négyszázat szép dolgokra költött. Én is így vagyok ezzel. Sok kedves tárgyat hagytak rám, de korábban én is gyakran jártam régiségpiacokra, aukciókra. Ma már meggondolom, hogy mit vásárolok meg, mert nincs szabad helyem a falon és a vitrines szekrényekben. Egyesek szerint túlzsúfolt az otthonom, de nekem tetszik, jól érzem magam olyan tárgyak között, amiknek történetük van. Ez a szenvedély elsősorban nem is a pénzről szól, hanem az esztétikum szeretetéről” – véli Kautzky Armand.
Egy évben vesztette el a szüleit
Amikor a színművész ránéz az antik tárgyaira, mindig eszébe jutnak a felmenői.
„A szüleim négy évtizedig éltek boldog házasságban. Anyám élete utolsó hat-hét évében súlyos Alzheimer-kórral küzdött, nem ismerte fel a körülötte lévő embereket, de apám annyira szerette őt, hogy otthon ápolta, nem adta intézetbe magatehetetlen betegek közé. A 2013-as év végzetes volt mindkettőjük számára. Édesapám azon a nyáron agyvérzést kapott, és váratlanul meghalt. A tragédia után anyám kórházba került, de apám szeretete, törődése nélkül néhány hónappal később elveszítettük őt is” – mesél élete legszörnyűbb időszakáról.
Nem aggódik, ha a lánya bulizik
Szerencsére hasonló szörnyű tragédiára azóta sem volt példa a családjában. A gyerekei, Armand Krisztián (22) és Lúcia (20) felnőtté válását pedig az élet velejárójának tartja, nem katasztrófaként éli meg.
„Külön élek a feleségemtől, de a gyerekeimmel jó kapcsolatban vagyok. Egy másik generációt képviselnek, de igyekszem megérteni a világukat. Szerencsére rálátok a mostani fiatalok, tinédzserek gondolkodásmódjára. Középiskolásoknak tartok szinkrongyakorlatot a Talent Stúdióban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen pedig színpadi beszédórákat adok a hallgatóknak. A saját gyerekeimmel is sokat beszélgetek, érdekel az életük. De nem olyan szülő vagyok, aki rájuk telepszik. Például amikor a lányom elmegy bulizni az éjszakába, nem követem őt autóval és nem leskelődöm utána, hogy kivel társalog, mit csinál. Hagyom, hogy a gyerekeim a saját életüket éljék, nem burokban nőttek fel. Nekik is meg kell tapasztalniuk a jó és rossz dolgokat, úgy neveltük fel őket, hogy tisztában legyenek a veszélyekkel. Ugyanakkor, ha az ember például nem érinti meg a saját kezével a tűzforró kályhát, sosem fogja megtudni, hogy égési sérülést okozhat.”
A művész úr gyerekei nem folytatják a generációkon átívelő családi hagyományt, vagyis nem lesznek színészek. „Mindketten egyetemre járnak, de nem művészi beállítottságúak. Nem bánom, hogy nem követik a hivatásomat. Azt szeretném, hogy a saját maguk által választott területen érjenek el sikereket.”
Kvízműsorral várja a tévénézőket
Hétköznap délutánonként Agytorna címmel vezet élő kvízműsort a Dunán. „A Novodomszky Évával közös Almárium magazinműsorunk után játszhatnak velem harminc percben a tévénézők. Nagyon várom a jelentkezőket, hogy elvigyék tőlem a tárgyi nyereményeket. Könyveket, kulturális belépőket, színházjegyeket, értékes kiadványokat adunk a helyes megfejtésekért cserébe. Élvezem a műsorvezetői munkát, örülök, hogy a színészet mellett ezzel is foglalkozom” – mondja Armand.
Fotó: Olajos Piroska, MTVA, MTVA/Zih Zsolt
