Kilenc éve gyászol Bajor Lili és Marci: „Jó volna apát megint átölelni”

Kiskamaszok voltak a Bajor gyerekek, amikor először találkoztam velük. Lili talán 14 éves, Marci eggyel fiatalabb. Perzselő augusztusi nap volt.

„Gyere le hozzánk Fülére! A gyerekeim is velem lesznek” – invitált Bajor Imre a nyaralójukba. A népszerű színészt ezúttal egy olyan szerepben láthattam, ami a legkedvesebb volt számára: apaszerepben. A kertben úszómedence volt, ami akkoriban óriási dolognak számított. Mint megtudtam, kifejezetten Lili és Marci számára építtette, hogy amikor a nyári szünidőt nála töltik, örömteli legyen a közös vakáció. Bár a válása után a gyerekek az édesanyjukkal, Hámori Eszterrel maradtak, Lili és Marci minden kívánságát leste, kitalálta az összes gondolatukat. Előttem van az a jelenet, ahogy a gyerekek önfeledten pancsolnak a vízben, a boldogságtól kipirosodott arccal játszanak az édesapjukkal. Bajor Imre abban a pillanatban nem az ország egyik leghíresebb színésze volt, hanem büszke édesapa.

„Értük dolgozom, miattuk vállalok olyan sok munkát, hogy gondtalan gyerekkoruk legyen” –  mondta akkor a nagy nevettető. Most, 15 évvel később, már Bajor Imre nélkül, de róla is beszélgettünk, így idézve fel az emlékét.

Sok híresség megfordult Fülén

„Sajnos a fülei nyaraló nem a miénk – kezdi Lili. – Néhány évvel ezelőtt arra jártunk az öcsémmel, és bekopogtunk az új tulajdonoshoz. Nagyon kedves volt, megengedte, hogy körbenézzünk. Alig ismertünk rá az ingatlanra, mert gyönyörűen felújították, a mi időnkben egy szerény kis parasztház volt. Imádtuk a gyerekkorunkat ott tölteni, mindig nagy társasági élet volt nálunk. Koós János, Havas Henrik, az Eszményi-Heilig házaspár, Hernádi Judit és Gálvölgyi János gyakran látogattak meg minket. Ezt a házat apa töltötte meg jókedvvel, humorral. Nagyon spontán ember volt, szerette a váratlan helyzeteket. Ha például minden előzmény nélkül ahhoz volt kedve, hogy a Balatonon vitorlázzunk, vagy éjszaka fürdőzzünk, ügyesen rávett minket arra, hogy tartsunk vele. Sosem éreztük kötelezőnek, de a kedvességével levett minket a lábunkról.”

Már kilenc éve, hogy Bajor Imre nincs velünk, de az emberek a mai napig jó szívvel emlékeznek rá. „Nagyon udvarias volt, mindenkinek megadta a tiszteletet, előre köszönt – veszi át a szót Bajor Marcell. – Neki nem számított a rang, a pozíció. Az öltöztetővel ugyanúgy beszélgetett, mint a színházigazgatóval. Amikor összefutok a régi kollégáival, mindig megemlítik, hogy mennyire szerették őt. Büszkeséggel tölt el, hogy édesapám megítélése az évek során sem változott.”

Gálvölgyi János a pótpapája

Bohém művészléleknek, ugyanakkor következetes szülőnek ismertem meg Bajor Imrét. Emlékszem arra, hogy milyen fontosnak tartotta, hogy a gyerekei angolul tanuljanak.

„Kéttannyelvű iskolába jártunk, aminek felnőttként nagy hasznát vesszük – mondja a filmiparban dolgozó 27 éves Marci. – Többnyire Magyarországon készülő külföldi mozifilmekben és televíziós sorozatokban vagyok rendezőasszisztens. Mivel a stáb nagy része amerikai, a kommunikáció angol nyelven folyik.”

Amíg Marci a kamera mögött találta meg a számítását, a színésznőként ismert Bajor Lili a kamera előtt és a színpadon. Játszott a Barátok köztben és a Doktor Balaton sorozatban. Jelenleg pedig a Neo­ton-musicalben, a Szép nyári napban látható, illetve édesapja egykori jó barátjával, Gálvölgyi Jánossal a Végszó című színdarabban a Rózsavölgyi Szalonban.

„Jánost kislánykorom óta ismerem. Olyan, mintha a pótpapám lenne. Nagyon szeretek egy színpadon játszani vele, ugyanakkor szerintem már nem lehet úgy színészi karriert építeni, mint a szüleink vagy a nagyszüleink idejében. Jelenleg három munkahelyem van. Egy rendezvényközpontban dolgozom, és iskolásoknak is tartok drámapedagógiai játékokat. Muszáj több lábon állni, mert a fiatal színészeknek már nincs meg az az anyagi megbecsültségük és elismertségük, mint ami az édesapámnak vagy a még idősebb művészeknek hajdanán megvolt.”

Lili nem szeret temetőbe járni

„Szerintem apukánk nem érezné jól magát a mostani kaotikus világban. Nagyon nem tetszene neki az, ami hazánkban is folyik – veszi át a szót Marci. – Én is úgy gondolom, hogy a jelenlegi munkám csak egy állomás az életemben, nem idős koromig fogom ezt csinálni. 17 évesen költöztem el otthonról, azóta önálló döntéseket hozok, felelősséget vállalok a tetteimért.”

Marci a Metropolitan Egyetemre járt, mozgóképkultúra szakon diplomázott. Majdnem egy évig Németországban is lakott, és nem tartja elképzelhetetlennek, hogy újra megpróbálkozzon a külföldi karrierrel. Marci egyedül él, Lilinek tíz éve van egy kedvese.

„Sajnos apu nem ismerte a páromat, pedig biztos jól kijönnének egymással. Sokszor eszembe jut, vajon milyen tanácsokat adna, ha itt lenne velünk. Szerettem apukámat átölelni, hozzábújni, és hiányzik, hogy már nem tehetem meg.”

November elsején emberek millió keresik fel az elhunyt szeretteik sírhelyét, de a Bajor gyerekek halottak napján nem szoktak kimenni a temetőbe. „Én apa születésnapján, márciusban és a halála évfordulóján, augusztusban járok ki a sírjához, de év közben is előfordul, hogy kimegyek hozzá, ez hangulatfüggő. Mindenki máshogy dolgozza fel a gyászt, a szerettei elvesztését” – mondja Marci.

Lilinek a mai napig rossz emlék az édesapja sírja mellett állni. „Apukánk temetése nyilvános volt, rengeteg kamera és hatalmas tömeg kísérte el az utolsó útjára, és nagyon zavart, hogy nem tudtam nyugodt körülmények között elbúcsúzni tőle. Nem szeretek temetőbe járni. Volt, hogy elmentem a bejáratig, de visszafordultam, mert nagyon felkavartak az emlékek. Úgy érzem, nem szükséges kijárni a sírhoz, más módon is emlékezhetek rá. Marci nevében is mondom, édesapánk a szívünkben, a gondolatainkban mindig velünk van. Sosem fogjuk elfelejteni őt.”

fotó: Ambrus Marcsi, Nagy Zoltán, Olajos Piroska