Szeret otthon lenni a ráckevei házában. Ma már nem szívesen jön fel a fővárosba. „A pandémia előtt rengeteget játszottam, szinte mindennap Budapesten voltam, a fél életemet az autóban töltöttem, utazással. Most örülök, hogy havonta csak két előadásom van a Pesti Színházban. Jó itthon lenni, olvasgatni, a Facebookot pörgetni és igényes sorozatokat nézni a tévében” – mondja Reviczky Gábor.
Lemondott a cukorról
A Kossuth-díjas művész szakmai elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy A mi kis falunk nyolcadik évadában is szerepel, miközben a forgatások alatt kemoterápiát kapott.
„Nem szabad betegségtudattal élni. Ugyanúgy dolgozom, mintha ez a nyavalya nem is lenne. Most már csak havonta egyszer megyek vérvételre. Jók az eredményeim, de teljesen gyógyultnak még nem nyilvánítottak. A műtétet végző orvosom szerint legalább öt-tíz éve rákos vagyok, de csak 2022 decemberében derült ki, amikor egy vadászat során rosszul lettem.”
A színész most jól érzi magát, és vannak dolgok, amikről nem tud és nem is akar lemondani. „Hétéves korom óta dohányzom. Most is elszívok naponta egy-két dobozzal. A professzor azt javasolta, hogy csökkenteni kellene az adagot, de teljesen nem hagyhatom abba a cigarettázást, mert a szervezetem annyira hozzászokott a méreghez, hogy ha leszoknék róla, nagyon rövid időn belül meghalnék. Rengeteg ismerősöm hunyt el tüdőrákban, miután letették a cigit, én nem kockáztatok” – mondja reviczkys mosollyal a szemében. A délelőtti öt kávéja is a napi rutin részét képezi. Cserébe azonban lemondott a cukorról.
„A cukor a rákbetegek nagy ellensége! Karácsonykor is csak a feleségem almatortáját ettem, annyi cukor volt benne, amennyit a gyümölcs tartalmazott. Egyébként a rézüstben készített szabolcsi szilvalekvár a kedvencem. Nagyon egészséges!” – javasolja olvasóinknak a színművész.
Örül, amikor együtt a család
A negyedik házasságában él, és négy gyermek édesapja. A jelenlegi feleségétől, Krisztinától született Zsombor és Bora. „Már a legkisebbek sem laknak velünk, hiszen felnőttek. A 26 éves fiam épp most költözik ki Bécsbe. A 27 éves Bora a vőlegényével lakik a mellettünk lévő kisvárosban, Szigetszentmártonon. A két nagyobbik lányom, Annamari és Nóra révén pedig már ötszörös nagypapa vagyok. A karácsonyt együtt töltöttük, csak Nóriék nem tudtak jönni, mert nem vállalták a HÉV-et. Egyszer azzal utaztak le hozzánk, és azt mondták, soha többet, mert elviselhetetlen volt az utazóközönség. Mi megyünk majd hozzájuk, mert én még vezetek, igaz már jóval ritkábban, mint régen.”
Édesanyja öngyilkos lett
A színész spirituális beállítottságú. Ez irányú érdeklődése elsősorban a feleségének köszönhető. „Krisztina nyitott az okkultizmusra, és jó ideje már engem is érdekel ez a téma. Hiszem, hogy csak a test hal meg, a szellem örökké él. Most először fordult velem elő, hogy a 37 évesen elhunyt édesanyám is megjelent nálunk a nappaliban. A feleségemnek még beszélni is sikerült vele. Olyan csillagkapu volt aznap nálunk, több családtagunk leérkezett közénk. Rendkívüli dolognak tartom, hogy részese lehettem egy ilyen természetfeletti jelenségnek. Egyébként anyámtól örököltem a művészi vénámat. Fiatal korában nagyon szeretett szerepelni, énekelni. A tatabányai énekversenyeken mindig az első helyen végzett, megelőzve Záray Mártát, akiből később híres énekesnő lett. Anyám azonban férjhez ment, a családot választotta a karrier helyett. Sajnálatos módon később lelki problémák gyötörték, a bécsi gyorsvonat alá ugrott, így dobta el magától az életét.”
A 75 éves Reviczky Gábornak szerencsére vannak még tervei: a súlyos betegségét legyőzni és szórakoztatni a közönséget. „A színésznek az a dolga, hogy játsszon, én sem akarom befejezni a pályámat. Sajnos nagyon anyagias a világunk. Mondják, hogy úgy kéne élni, hogy a pénz nem fontos, de nélküle nem lehet létezni. A számlák nekem is jönnek, a kiadásainkat valamiből fedeznem kell. A feleségem mesterfokú lakberendező, de öt munkájából talán, ha kettőt fizettek ki, mindig rohant a pénze után. Kénytelen volt pályát módosítani. De nem akarok panaszkodni, mert másoknak is van elég problémájuk. Kellemes, kényelmes életet szeretnék magamnak. A korábban Indiából kikért pálmalevelemből az olvasható ki, hogy 79 éves koromig élek. Hiszem is, meg nem is. Nem foglalkozom az elmúlással, hiszen ahogy mondtam, csak a test hal meg, a szellem tovább él.”
Idén már újra horgászna
Évtizedek óta szenvedélyes horgász, ezért is költözött a Duna közelébe, de az utóbbi időszakban nem tudott hódolni a hobbijának. „Tavaly nyáron is el akartam indulni a Magyar Horgászat Nagyköveteinek versenyén, de nem bírtam felhozni a garázsból a 22 kilós profi horgászládámat, amiben a felszerelésemet tartom. Akkoriban gyenge voltam a cipekedéshez. Remélem, hogy az idei szezonban már ott leszek én is a Duna-parton” – bizakodik a művész.
Fotó: Pintér Márta, Olajos Piroska, Rózsa Erika
