Bernadett-tel kapcsolatban mindig az az érzésem, hogy a közönség félreismeri őt. A végzet asszonyának tartják, miközben egy nagyon kedves, érzékeny és szerethető személyiség.
„Sajnos a hétköznapi életem nem volt elég érdekes a bulvársajtónak, ezért annak idején kreáltak egy olyan nőt belőlem, aki nem én vagyok. Hasonlítottak Kleopátrához is, pedig sosem éreztem magam annak, hiszen nem úgy élek, mint ő. Fiatal korom óta családfenntartó vagyok, javarészt egyedül neveltem fel a két gyerekemet, vezetem a háztartást, a macskaalmot takarítom, a kutyáimat sétáltatom a Tabánban. Nap mint nap csupa olyan dolgot csinálok, amit a civil emberek is tesznek” – meséli a színésznő, aki számára az operaénekes édesapja, Gregor József a követendő példa.
„Gyerekkoromban a szegedi lakótelepen laktunk. Apám már híres volt, mégis puritán életet éltünk. Először egy szürke Trabantunk, később egy sárga Wartburgunk lett. A panellakásunkat kifejezetten szerettem, mert a távfűtésnek és a padlószőnyegnek köszönhetően mindig jó meleg volt nálunk, az otthonosság érzését keltette bennem. Kislányként az apró dolgoknak is tudtam örülni, és felnőttként sem élek nagyvilági életet. Megtanultam beosztóan kezelni a pénzt, nincs semmilyen luxusom. Egy kicsi budai lakásban lakom a gimnazista fiammal és az állataimmal” – árulja el.
„Állítólag nem főzök rosszul”
Bernadett örül annak, hogy már nem része a bulvárvilágnak. Ahogy telik az idő, egyre inkább azt érzi, hogy semmi keresnivalója benne.
„Pár éve szerepeltem egy főzőműsorban, és olyan boldog voltam, hogy az első adásban kiestem. Éreztem, hogy nem tartozom oda, mert csak feszengtem a kamerák előtt, egy rezdülés nem volt az arcomon, így nem tudtam szórakoztató és harsány lenni. Pedig állítólag nem is főzök rosszul, mert még élnek a családtagjaim. De az is lehet, hogy csak nagyon éhesek voltak, azért ettek meg mindent?” – teszi fel viccesen a költői kérdést Bernadett. Szerencsésnek tartja magát, hogy már nem hírértékű, ami a magánéletében történik, mert olyan sokat kap a színészi pályájától, hogy az elégedettséggel tölti el.
Unalmas mindig csábítónak lenni
„Az Újszínházban sokféle női karaktert játszom. Hét színdarabban vagyok látható, és kifejezetten élvezem, amikor nem kell a csábítót előadnom a színpadon. Az egyik színműben, a Fatornyokban smink nélkül, jellegtelen külsővel játszom. A közönség nem ismer fel, és ezt csak akkor tudtam meg, amikor a nézők azt kérdezték az előadás végén a nézőtéri ügyelőtől, »Jó, de hol volt ebben a darabban Gregor Bernadett, hiszen a színlapon ott a neve?«. Számomra ennél nagyobb dicséret nem is létezik, mert végre nem a külsőmön van a hangsúly, hanem a színészetemen. Az életkorunk előrehaladtával el kell fogadnunk, hogy egyszer mi is ősz kontyos nagymamák leszünk. Én már rég elengedtem azt, hogy csak a külsőmről szóljon az életem.”
Bulizás helyett a természetben
A színpadon ad magából, magánemberként viszont szeret elvonulni. „Tíz éve vettem egy kis házat a Somogy vármegyei Bálványoson. Amikor 50 éves lettem, a barátaim születésnapi bulit szerettek volna szervezni nekem, de nem vágytam rá, hanem azt kértem tőlük, hadd töltsem ezt a napot egyedül a kutyáimmal Bálványoson. Szeretek visszavonulni a természetbe, mert megnyugtat és lelkileg feltölt. Jelenleg egy házfelújítást próbálok levezényelni, amit nem könnyű végrehajtani innen, a fővárosból, de ezt is, mint minden más nehézséget az életemben, megoldom. Nem szeretek szívességet kérni senkitől, az élet megtanított arra, hogy egyedül is boldoguljak.”
A színésznő nagyobbik fia, a hangmérnök végzettségű Bence már 29 éves, és külön lakik az édesanyjától. A kisebbik fiú, a 18 éves Álmos jövőre érettségizik.
„Szerintem Álmos örül annak, hogy sokat utazom vidékre fellépni, mert így legalább a suli után egyedül lehet otthon. Ő jelenleg annyira nem igényli a társaságomat. Számára nem vagyok olyan szórakoztató, mint a TikTok vagy a vele egykorú barátai. De ez nem is baj, mert a nagyfiamnál is már megéltem ezt a helyzetet, és most, hogy már ő is idősebb, újra kíváncsi arra, amit csinálok. A múltkor eljött a barátnőjével az egyik előadásomra, és tetszett neki. Hálás vagyok az életemért, és azt hiszem, ha még élne az édesapám, ő is büszke lenne rám. Macskának hívott, mert azt mondta, olyan vagyok, mint egy macska, aki átugorja a kerítést, és elszökik, ha valami nem tetszik neki. A sarokba szorítást és a szorongató helyzeteket azóta sem bírom. Én szeretem irányítani a sorsomat.”
Újra beült az iskolapadba
Azt vallja, hogy ötven év felett sem késő tanulni. „Tavaly szeptemberben beiratkoztam a Miskolci Egyetemre, ahol állatvédelmi szakjogra járok. Szeretem az állatokat, és érdekel ez a munka is. Annyi érdekes dolog van a világban, vétek lenne csak egyfélét csinálni. Még nem tudom, hogy mit kezdek ezzel a diplomámmal, de örülök, hogy újra iskolába járok.”
Fotó: Bognár Bogi, Archív
