A forgalmas főúton sétálva az embernek eszébe sem jut arra gondolni, hogy milyen csodálatos, zegzugos kertet rejt a négylakásos társasház hátsó része.
„Kérem, ne vegye le a cipőjét! Ez olyan, mint egy dácsa, vagyis egy nyaraló” – mondja a színésznő, amikor belépek az otthonába. – Tizenegy évvel ezelőtt költöztem ide. Én voltam az első lakó. Az emeleti ingatlanok drágák voltak, a földszintit tudtam megvenni. Nagyon zavart, hogy a kicsi lakásomból kilépve homokos talaj, kopárság vett körül. Egyenként ültettem el a növényeket. A borostyánt a közeli erdőből hoztam, az egyik tuját a barátnőm adta, a fenyőt kis cserépben akciósan vettem, mára két méternél is magasabbra nőtt” – mutatja büszkén Tordai Teri.
Átöleli a gyönyörű természet
„Nekem nem kell nyaralásra költeni, hiszen itt minden adott a nyugodt pihenéshez. A gyönyörű fák látványa, a friss levegő, a madárcsicsergés érzelmileg is feltölt. Reggelente körbejárom a kis kertet, és metszőollóval lecsipkedem az elszáradt pistikét, hogy minél dúsabban virágozzon. Az egynyári növények mellett sok örökzöldet ültettem, mert így télen is átölel a természet, nem kopasz növényzetet látok. Tulajdonképpen a gyerekkori emlékeimet csempésztem ide vissza. Egerben nőttem fel, kislányként sokat kirándultam a Mátrában, a Bükkben. Úgy érzem, hogy ez a kert olyan, mintha egy erdő közepén lennék. Puccos kültéri bútoraim sincsenek, csak egy régi hintaágy, egy asztal és műanyag székek. Nálam nem kell viselkedni, a vendégeim elengedhetik magukat” –mondja a színésznő, aki lezser, hétköznapi öltözetben fogad minket.
Dóri tanítja a nagymamát
A hintaágyon ülve aztán a divat is szóba kerül.
„A Szex és New York tévésorozatban láttam, hogy a női szereplők a csíkos ruhát mintással kombinálták. Látszólag nem egymáshoz passzoló darabok, mégis jól állt rajtuk. Gondoltam, ez lenne a mai, modern divat? Én is kipróbáltam, és működik! Ma egy farmerdzsekit és egy használtruha-boltból vásárolt férfi inget vettem fel, alatta egy virágmintás trikó, a nyakamba pedig egy népi motívumot ábrázoló sálat kötöttem” – árulja el.
Valóban nem szokványos a művésznő öltözéke, mégis harmonikus az összhatás. „Na, de térjünk vissza az eredeti témánkhoz! – folytatja Teri. – A kertemben lévő fákat az unokáimról, Ádámról, Áronról és Dórikámról neveztem el. A fiúk már 17 és 15 évesek, ritkábban jönnek, de a harmadik osztályba lépő Dóri most is nálam alszik, ezen a héten együtt töltjük a vakációt. Egymásnak segítünk. Én neki a tanulásban, ő nekem a tablet kezelésében. A műszaki dolgokhoz nem értek, de 81 évesen sem akarok lemaradni a modern technika vívmányairól, ezért elhatároztam, hogy végre megtanulok ezen az eszközön fotózni, levelezni és internetezni.”
Sosem akart sztár lenni
Váratlanul egy kölyökkutya fut át a kerten. Egy pillanatra megáll, és éles fogaival jól megharapdálja a bokámat, majd le is pisili örömében. A kajla ebnek olyan cuki a pofija, hogy nem lehet rá haragudni. Érdekes története van, hogy került a művésznőhöz.
„Imádom a kutyákat. A Borbás Marcsitól kapott előző kutyámat 11 éves korában el kellett altatni, mert a gyógyíthatatlan betegsége miatt sokat szenvedett. Ezért a kis játszótéri keverékért a szentendrei Árvácska állatmenhelyre mentem el. Oroszlán Szonja jött velem, ő nagyon ért az állatokhoz, megkértem, hogy segítsen. De végül, amikor megérkeztünk, Zizi azonnal kiválasztott engem, én pedig őt. Egy árokban találtak rá, élet-halál között vergődött, megmentették, és most mindketten hálásak vagyunk, hogy itt lehet velem. Boldoggá teszi a napjaimat” – mondja az örökifjú díva, aki csak a színpadon és a filmekben játszik nagyvilági asszonyokat, a való életben közvetlen, kedves hölgy.
„Sosem akartam sztár lenni, és nem is tartom magam annak! A 60-as, 70-es években sokat forgattam Nyugat-Európában, népszerű filmek szereplője voltam. Külföldön Terry Torday néven ismertek. Például Londonban az én arcképemmel díszített óriásplakáton hirdették a filmemet. De a hírnévnek láttam az árnyoldalát is. Óriási a hajsza, túl sok dolgot kell feláldozni és megtenni a karrierért. Nem akartam, hogy kizsákmányoljanak. Az én sikerem a színésznő lányom, Horváth Lili, a három unokám és a kertem. Örülök, hogy annak idején hazajöttem, a mai napig dolgozom, négy színdarabban játszom az Újszínházban. Azok a külföldi sztárok, akikkel fiatal koromban együtt szerepeltem, már nem élnek, én pedig még mindig itt vagyok a gyönyörű fáim között. Kegyes hozzám a Jóisten, csodálatos életet adott nekem.”
A szomszédok is örülnek az örökzöldeknek
A Kossuth-díjas színművésznő baráti kapcsolatban áll a szomszédaival. „Nagy öröm számomra, hogy összetartó a lakóközösség. Számíthatunk egymásra. Értékelik azt a kis oázist, amit a kertben létrehoztam. Mindannyian azt valljuk, hogy találjuk meg az életben a szépet. Teszünk azért, hogy kellemes és rendezett környezetben éljünk” – mondja Terike.
Fotó: Birton Szabolcs, Olajos Piroska
