Tóth Vera a Bestnek azt mesélte: a legtöbbet a negyedik X felé közeledve tanult magáról. Márciustól a negyvenegyedik évét éli. Egyáltalán nem zavarja.
Kereken negyven
„Megtanultam nemet mondani. Megvédeni magamat. Adódnak persze helyzetek, amelyeket még mindig nem tudok megoldani. Olyankor szinte földbe gyökerezik a lábam. Pedig hatéves koromtól tisztán látom az utamat. Nagycsoportos voltam az óvodában. Félrehívta az óvónő az anyámat, és hallottam, mit mondott neki:
– Mi ugyan nem értünk hozzá, de ez a lány zenében sokkal tehetségesebb, mint a többi gyerek. Jó lenne zenei pályára terelni.
– Ezt én is hallom – felelte anyám –, csak nem tudom, hogyan.
– Írassa be zenei tagozatra – jött a válasz, – onnan aztán majd folytatja.
Így is történt. Az osztályfőnököm lett az énektanárnőm. Mentem mindenféle versenyekre. Önjáró lettem. Megtettem az utat annak rendje és módja szerint: voltam kórustag, vokalista, szólista, jött a musicalstúdió, később a Megasztár. De oda is az anyám adta be a jelentkezési lapomat. Ő akarta, hogy ország-világ megismerjen.”
Ez is érdekelhet
Élvezi az otthoni teendőket
Azóta gyökerestül megváltozott az élete. Mindenben. Megtanult a jelenben létezni.
„A színpad kikapcsol minden körülményt. De még az oda vezető út is. Mint legutóbb, Karlovy Vary felé. Bepakoltam magamnak egy stósz rejtvényt, és mint egy csecsemő, elvoltam az autóban. Ezen szórakozott az egész zenekar, hogy milyen egyszerű működésű a frontasszony: ölemben a megfejtésre váró skandináv rejtvény, amivel kellemesen lefárasztom az agyam, utána szunyókálok húsz percet, majd falatozom, e-mailezek, és folytatom.
Nekem nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz, csak hagyjanak békén!
Semmi különöset nem akarok. Örömmel tölt el az is, ha egy napnál tovább lehetek a fészkemben. Élvezem az otthoni teendőket. Főzni is imádok. Ezt nem hagyhatom másra, hiszen speciális életmódváltásban vagyok.”
A víz közelsége feltölti
„Visegrádon pihentünk nemrég a férjemmel. Nagyon ki voltam már purcanva. Szükségem volt a napfényre. Nyolc órákat töltöttünk a víz mellett. Kinyílt a szívcsakránk. Örülök, hogy nem vagyok egyedül. Bizonyos problémákra pedig mások is ugyanúgy reagálnak, mint én. Teljesen természetes, ha néha szorong az ember, de ezt is el kellene engedni – az önmarcangolást. Ott legbelül szabályozni lehet. Nem kell az önemésztés. Élni jó.”
Szöveg: Szabó G. László
Fotó: TV2
