Sokan mindmáig csak így emlegetik: Esztergályos Cecília férje. Ehhez maga a színésznő is hozzájárult, hiszen alig akad vele olyan beszélgetés, ahol legalább néhányszor ne hangzana el: „Az uram ezt mondta”, „A férjem így látja jónak…”. Pedig Fonyódi Péter önmagában is külön világ – most pedig kiderül, ki is ő valójában.
Az első találkozásuk 1982-ben, a Thália Színházban történt, a Mi lesz veled, emberke? próbái alatt – írta a BEST magazin. Péter akkor még elsősorban zenészként határozta meg magát, a Pastorale zenekar dobosaként élőben játszott az előadásban.
„Cili énekelt, és folyamatosan elégedetlen volt velünk – idézi fel nevetve. – Hol túl lassúak voltunk, hol túl gyorsak, és mindig azt mondogatta: rémes ez az egész. Az is nagyon zavarta, hogy a táncos lányok a zenészek ölébe ültek.”
Ez az állandó civódás két éven át tartott, mire lassan, szinte észrevétlenül közeledni kezdtek egymáshoz.
Az első randi mindent meghatározott
#image_title
Az első igazán komoly találkozásuk egy fagyos novemberi este volt, 1984. november 30-án.
„Ma már furcsának tűnhet, de elég sokáig magázódtunk”
– teszi hozzá Péter.
Amikor végül összeházasodtak, fel sem merült benne, hogy Cecília korábbi házasságai árnyékot vetnének a kapcsolatukra.
Addigra ő maga is hosszú utat járt be: három évet töltött hajón zenélve, bejárta a világot, nagyon szabad életet élt, ami felőrölte az előző házasságát. Volt egy kilencéves lánya, Bernadett, akit ugyan imád, de tudta, több gyermeket nem szeretne.
„Azt is eldöntöttem, hogy csak olyan nő lehet a társam, akinek nincs gyereke. Az élet ajándéka Cili mellett az is, hogy a lányommal az első perctől kezdve imádták egymást.”
Még több hírességről olvasnál?
Az élet és az évek őket igazolták
Negyvenkét év házasság után egyértelmű: jól döntöttek. Péter szerint az igazi fordulópont az, amikor az ember eljut oda, hogy a másik szinte fontosabbá válik, mint önmaga.
„Amikor már nincs „én”, csak „mi”, az nagyon jó. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen boldog lehetek, hogy egy házasság ennyire csodás tud lenni.”
A korábbi, nyugtalan „hajós évek” után számára már az együtt töltött hétköznapok egyszerű örömei is különlegesek voltak: a közös reggelik, ebédek, vacsorák.
A legnagyobb ajándéknak mégis azt tartja, hogy Cecília mellett mindig önmaga lehetett.
„Szabad ember, aki bepótolhatta mindazt, amire titkon vágyott” – mondja.
Betegségében is a felesége mellett volt
Az elmúlt évek azonban komoly próbatételt hoztak. Cecília többször is kórházba került, számos műtéten esett át.
„Talán hatszor vagy nyolcszor operálták. Minden reggel felhívott, és diktálta, mit vigyek be neki.”
Péter minden nap bent volt nála, gyakran kétszer is. A kórházi időszakot hosszú, nehéz otthoni gyógyulás követte.
„Mindig tudtam, hogy erős nő, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Hősiesen viselte az emberfeletti fájdalmat és a kiszolgáltatottságot.”
Ebben az időszakban mindkettejük számára végképp egyértelművé vált, mi köti össze őket. „Ő nekem a legfontosabb, és én is neki.” Péter szerint ennél többet ember nem is nagyon kívánhat az élettől.
Az interjú további részleteit elolvashatod az eheti BEST magazinban. Keresd az újságárusoknál!
