Vannak az életünkben sorsszerű találkozások; amelyeknél az első perctől érezzük, hogy ez valami egészen más lesz, mint az eddigiek. És itt nem csak a nagy egymásra találásokról beszélünk, amiket a filmekben is csodálhatunk.
„Egy élet során számos lélektársunkkal találkozunk – magyarázza Melitta lélekgyógyász. – Ők azok, akikkel már leszületésünk előtt is egy lélekcsaládba tartoztunk, ám ez koránt sem jelenti azt, hogy a mostani életünkben is egy családban élünk, bár ez sem ritka. És az is előfordul, hogy több rokon egy lélekcsaládból érkezett, ám van olyan is köztük, aki nem. Ő mindig érezni fogja, hogy kívülálló, hogy valamiért kilóg a sorból, míg a többieket egy láthatatlan kapocs csatolja össze. Ő tipikusan a fekete bárány egy családban.”
Amikor életünk során találkozunk egy lélektársunkkal, az mindig kiemelt jelentőséggel bír. És ezt általában mi magunk is érezzük. Ezek nem véletlen találkozások, ám rajtunk múlik, hogy a későbbiekben hogyan alakul ez a viszony.Ugyanis a lélektársi találkozásokban nagy szerepe van a szabad akaratnak is: annak, hogy beleállunk a helyzetbe, vagy elfutunk előle. Mert egy lélektársi kapcsolat nem mindig könnyű.
Együtt és külön
A lélektársak gyakran tanítják egymást, és bizony nem könnyű szembesülni azzal, amit a másik megmutat belőlünk. „Ezekben a kapcsolatokban a felek adnak és elvesznek, simogatnak, de olykor bántanak is. És ha belegondolunk, ezek gyakran jellemzőek akár egy szülő-gyerek, egy tanár-diák vagy egy szerelmi kapcsolatra is. Bár a kifejezés – lélektárs – nagyon harmonikus együttállást sejtet, ez közel sincs így. Ugyanis ők általában segítenek közelebb jutni ahhoz a célhoz, amelyet erre az életünkre vállaltunk, és ezt nem mindig lehet kellemesen, a felhők felett lépkedve megvalósítani. Sőt, jó néhányszor fájdalmas felismerések kellenek hozzá.”
Lélektárs nem csak egy van az életünkben; sőt, általában minden sorsszerű találkozásnál lélektárssal hoz minket össze az Univerzum. És az is megesik, hogy egy-egy lélektárssal csak egy ideig kísérjük egymás útját ezen a Földön, majd egyszer csak eltávolodunk egymástól. Lehet, hogy később ott folytatjuk, ahol abbahagytuk évekkel ezelőtt, máskor többé ebben az életben nem hoz minket össze a sors. Az viszont biztos, hogy amikor találkozunk, akkor nem tudunk ellenállni, egy láthatatlan mágnes vonz minket egymáshoz. Gyakran halljuk például édesanyáktól, hogy amikor először a gyerekük szemébe néztek, azonnal úgy érezték, mintha évezredek óta ismernék egymást. Mert ott van mögöttük a közös múlt, amit egy lélekcsaládban töltöttek.
Az egyetlen Igazi
A lélektársak egy egészen különleges típusa az ikerlelkek. Míg lélektársból jó néhány lehet, ikerlélekből csak eggyel találkozunk egy élet folyamán. Ezek az egymásra találások tényleg lavinát indítanak el, és ha kell, mindent felperzselnek maguk mögött csak azért, hogy együtt lehessenek.
„Ha az ikerlelkek úgy találkoznak, hogy már mindketten párkapcsolatban élnek, biztos, hogy elhagyják a régi párjukat ezért a szerelemért. Tévedés ne essék: ezek nem rövid életű fellángolások, hirtelen döntések, amelyeket nem gondolnak át: mindig hosszas beszélgetések előzik meg, miközben az első perctől érzik, hogy egymásnak vannak rendelve. Egyszerűen úgy alakul az életük, hogy egymás mellett kell lenniük, nincs kérdés és választás. Ők sokszor egy egész életet leélnek egymással, egymás számára az egyetlen Igazit jelentik.”
