A középkor mindenese
Diadalútja mintegy hatezer éve Ázsiából indult, de a régi európai népek is jól ismerték. Egyszerű termesztése miatt már a honfoglaló magyarok is ettek kölest, majd az egész középkorban, sőt később is ez volt a magyarok egyik legfőbb terménye. A 18. században még uralkodó volt, a 19. századra azonban takarmányeledellé vált, kiszorította a kenyér, a krumpli és a rizs. Fénykorában a magját hántolva, lisztként, daraként használták fel, hurkába, kolbászba tették töltelékként, lisztjéből lepényt sütöttek, ez utóbbi kiváló eledel volt a böjt idején. A fürtökön ülő sok apró szem miatt a néphit varázserőt tulajdonított ennek a növénynek. A lányok például elszórták a templomban, hogy annyi kérőjük legyen, mint a köles, de a boszorkányt is távolt tudták tartani az állatoktól, ha az istálló küszöbére kölest szórtak.
A gluténmentes csoda
A köles reneszánsza az egészségtudatos táplálkozás elterjedésének köszönhető. Ahogy egyre nőtt a gluténtartalmú gabonákra érzékeny emberek száma, úgy emelkedett a gluténmentes köles értéke – ma már sokan szuperélelmiszernek tartják. Méregtelenít és lúgosít. Alacsony kalóriatartalma miatt fogyókúrához is kiváló, a vércukor- és a koleszterinszintet is egyensúlyban tartja. Könnyen emészthető, kiemelkedően magas a magnéziumtartalma, de sok vas is van benne, B-vitamin-tartalma pedig erősíti a hajat és a körmöket, szépíti a bőrt. Sok előnye mellett azonban van, akinek vigyáznia kell vele. A köles más élelmiszerekkel együtt ugyanis úgynevezett goitrogén anyagokat is tartalmaz, amelyek a pajzsmirigybetegségben szenvedők számára károsak lehetnek. Jó hír viszont, hogy a főzés, sütés során ezek eltűnnek az ételekből.
Köret és körözött
Nem nehéz kitalálni, hogy a kölest ugyanúgy használhatjuk, mint a rizst, a bulgurt vagy a tarhonyát. Ám nemcsak köret lehet belőle, zöldséglevesbe is főzhetjük, hamar elkészül. Megpirítjuk a felkockázott zöldségeket (zellert, sárgarépát, fehérrépát, karalábét – tetszés szerint) és átforgatunk rajtuk kb. 10 dkg kölest. Felengedjük 2 liter vízzel, és addig főzzük, amíg minden megpuhul. Tejföllel gazdagíthatjuk. A főtt kölest salátákba is belekeverhetjük, de lecsót is sűríthetünk vele. Fasírtokba, rakott kelbe, töltött paprikába is tehetjük, de süteményekben, például piskótában is jól szerepel. Legjobb ízesítői a kömény, a gyömbér, a petrezselyem, a bazsalikom, a tárkony, desszertekben a vanília, a fahéj, a kakaó és a dió. A legérdekesebb azonban, hogy a főtt kölesből körözöttet is keverhetünk lila hagymával, vajjal, mustárral, pirospaprikával, citromlével, sóval, borssal.
Hosszabban hűl, mint fő
20-30 perc alatt elkészül. Főzés előtt nem árt alaposan átöblíteni, sőt akár áztatni is hasznos lehet, hogy az enyhén keserű íz kioldódjon belőle. A többi gabonához hasonlóan zsiradékon érdemes lepirítani (lehet dinsztelt hagymán is), majd háromszoros mennyiségű forró vízzel felönteni, és fedő alatt 20-30 percig főzni. A tűzről levéve még legalább fél óráig pihentessük, hogy a szemek jól megduzzadjanak. A mennyisége háromszorosára nő főzés közben. Az elkészült főtt köles két-három napig eláll a hűtőben, de aztán gyorsan megromlik, vigyázzunk vele!
Fotó: Adobestock
