Nehéz meghúzni a határt, hogy mi számít önzőségnek, és mi önérvényesítésnek. Az önző jelzőt alapvetően negatív jelzőként használják, pedig nem minden esetben rossz ez a tulajdonság. „Számtalan helyzetben igenis, hogy muszáj szem előtt tartanunk, hogy nekünk mi a jó, minket mi tesz boldogabbá! Amikor önzőek vagyunk, akkor sokkal jobban tudunk fókuszálni a feladatunkra, a célunkra, biztosabban tudjuk elérni azokat” – mondta Makai Gábor klinikai szakpszichológus. Akkor van baj, ha a saját önös célunkat úgy akarjuk elérni, hogy közben másoknak ártunk, másokat megbántunk. Az sem vall makulátlan jellemre, ha megalázó helyzetbe hozunk vagy lenyomunk másokat, hogy mi érvényesüljünk jobban. Erre egy példa: ha beállt az autópálya, de időre oda kell érni valahová, és ezért a leállósávba megyünk, azzal nem ártunk a többi autósnak, bár szabálytalan. De ha úgy próbálunk meg előrébb jutni, hogy közben nekimegyek a többieknek, és anyagi kárt, bosszúságot okozok, akkor az komoly probléma. Fontos, hogy családon belül legyen munkamegosztás. Vannak, akik könnyen belekényelmesednek abba a helyzetbe, hogy minden otthoni teendőt az egyikük végez, ő mindent meg tud csinálni. Ez főleg akkor van így, amikor kisbaba születik, és az apuka úgy gondolja, hogy az anyukának mindenre van ideje és energiája, hiszen otthon van egész nap. „Ilyenkor önzőnek kell lenni, le kell ültetni a párunkat, és meg kell fogalmazni, hogy mit szeretne, neki mi lenne a jó, milyen feladatokat vállaljon át a másik. Ilyenkor, ha a társ azt mondja: milyen önző vagy, tudod, hogy már öt éve minden héten akkor szoktam a haverokkal focizni! Akkor nyugodtan magyarázzuk el, hogy mi meg kb. 5 éve nem jutottunk el kozmetikushoz, és most szeretnénk végre elmenni. Attól, mert a ránk rótt terhekből szeretnénk átadni valamennyit a másiknak, még nem vagyunk önzőek” – javasolta a szakértő.
Nem csak a gyerek számít!
Anyaként is tudnunk kell időnként önzőnek lennünk! Szülőként azt kell képviselnünk, hogy egyenrangúak a család tagjai, így mindenkinek az igénye egyformán fontos. Ha a gyerek elvár tőlünk valamit, akkor mi is várhassunk el tőle dolgokat. „Nyugodtan bízzunk rá kisebb otthoni feladatokat, olyanokat, amelyek a korához képest elvárhatóak. Vagy ha például azt szeretné, hogy vegyük meg neki a harmincadik játékot, de nekünk szükségünk lenne egy cipőre, akkor nyugodtan kedvezzünk időnként saját magunknak! Ne aggódjunk, ettől még nem fog maradandó károsodást szenvedni a gyerek lelke! Viszont a miénknek biztos, hogy jót tesz egy kis kényeztetés! Akkor se érezzük rosszul magunkat, ha a nagyobb gyereket megkérjük, hogy egyszer-egyszer vigyázzon a kistesójára, hogy mi, felnőttek is kicsit kimozdulhassunk. Az ilyen töltekezések időnként feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy szülőként helyt tudjunk állni a mindennapokban, még ha kicsit önzőség, akkor is!” – mondta a pszichológus.
Kollégákkal sem könnyű!
„A munkatársainkkal szembeni önző viselkedés nehezebb helyzet, ugyanis ott általában versenyhelyzet van, így kötelező önzőnek lennünk! Mindenki helyezkedik, főleg, ha van előrelépési lehetőség. Ha felvesszük a mimózaszerepet, és hagyjuk, hogy a többiek bekebelezzenek, akkor végünk van. Legyünk nyugodtan önzőek, és küzdjünk meg a státuszunkért! De arra vigyázzunk, hogy ez ne párosuljon rossz szándékkal, ne tüntessük fel a másikat rossz színben a főnök előtt, főleg ne hamis vádakkal, mert az már túlmegy a határon!” – figyelmeztetett Makai Gábor.
A főnök sem tabu!
Sokan esünk abba a csapdába, hogy a főnöknek soha ne merünk nemet mondani, hiszen ő a felettesünk. Pedig kell, hogy időnként csak magunkra gondoljunk, és a saját érdekeink legyenek fontosak. „Fontos, hogy meghúzzuk a határt, ezzel megakadályozva, hogy kihasználjon minket. Így ha azt mondja, hogy tovább kellene bent maradni, mert valamit meg kellene csinálni – a héten már harmadszor –, de nekünk időpontunk van a fodrászhoz, akkor a világért se mondjuk azt le, akkor se, ha a többiek önzőnek neveznek minket, amiért cserbenhagyjuk őket!” – tanácsolta a pszichológus.
A barátok megértik. Vagy nem.
Akkor jó egy barátság, ha megvan az egyensúly, a kölcsönös segítségnyújtás és figyelem. De ha azt érezzük, hogy kihasználnak minket, és már nem tudom hányadszor kell a másik kutyájára vigyázni, de most nincs kedvünk, akkor mondjuk nemet. Akkor is, ha amúgy ráérnénk, és meg is tudnánk oldani, de nincs kedvünk kutyaszőrt takarítani meg sétáltatni. Igenis legyünk önzőek időnként! Hiszen mégis csak mi vagyunk a legfontosabb szereplői a saját életünknek!
