Ha valakit szeretünk, akkor megbízunk benne. Nem tudatosan, hanem ösztönösen. Így van ez az édesanyánkkal, a gyerekünkkel, a testvérünkkel, a legjobb barátunkkal, a szerelmünkkel. Ez rendben is van, egészen addig, amíg az a valaki fájdalmat okozva le nem rombolja ezt bennünk. Olyankor azt érezzük, hogy valami tönkrement kettőnk között, amit nem lehet már helyrehozni. Elveszett a bizalom. Félünk attól, hogy mikor tapossa szét újra a lelkünket, szívünket, és ez a rettegés az,ami tönkretesz minket testileg, lelkileg.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
