Egy gyermek születése után természetes, hogy a szülő lesi minden rezdülését, és életének fókuszában a kisbaba áll. Ám amikor az anya vagy az apa még kamaszkorában is mindent megold helyette – azokat a feladatokat is, amelyeket már korából adódóan nem kellene –, folyamatosan túlfélti, és képtelen másnak átadni a nevelést – akár a másik szülőnek –, akkor erősen gyanakodhatunk, hogy egy borostyán szülővel állunk szemben.
A kényelem ára
Érzékletes elnevezés: a borostyán támaszt nyújt, ugyanakkor minden irányból benövi a tárgyát, és így gátolja fejlődését.
„Amíg a gyereknek nincsenek meg az eszközei, hogy képviselje az érdekeit, megfelelően ellássa magát, addig nincs is azzal semmi baj, ha a szülő mindezt magára vállalja – magyarázza Ujszászi Andrea pszichológus, képzésben lévő család- és párterapeuta. – De amikor egy kamasznak is kikészíti, hogy mit viseljen másnap az iskolában, vagy felnőtt gyereke helyett bevásárol, főz, mos, takarít, az már nem egészséges.”
Egyfajta függő viszony jön létre, hiszen a már 30-as éveiben járó gyereknek nagyon ideális, hogy a mamahotel kényelmét élvezheti, ám cserébe nem lesz önálló élete, és az anyja, apja akkor is beleszól majd a döntéseibe, ha már párkapcsolatban, saját családban él.
„Az ilyen viszonyban akár az is előfordulhat, hogy az időközben felnőtt gyereknek már három saját porontya van, mégsem tud egy csekket feladni, vagy apróságokban dönteni. Ez pedig benne is komoly szorongást okoz, hiszen nincs tisztában a saját képességeivel, mivel mindig, mindent megoldottak helyette.”
Az idomár, a mártír és az üveghegy
L. Stipkovits Erika Szeretettel sebezve című könyvében nemcsak a borostyán, de az idomár, a jó fej, a mártír vagy éppen a bátorító szülői viselkedésről ír, saját terápiás tapasztalatai alapján.
Szabadulna, de sajnálja is
Az anyák hajlamosabbak a borostyán szülő szerepre, de előfordul, hogy az apák lesznek szorongók, túlféltők, túlságosan gondoskodók.
„Gyakran furcsa kettőség jön létre; miközben a gyerek szabadulna ebből a fojtogató szeretetből, hálás is érte és lelkiismeret-furdalása lesz, amiért nem mindig értékeli a szülő erőfeszítéseit. Előfordulhat, hogy még a harmincas éveiben is otthon lakik – bár lenne lehetősége önálló életre –, nem lesz párkapcsolata, vagy ha mégis, akkor a borostyán szülő és a társ között állandóak az összetűzések. Érhető, hogy a partner nehezen viseli, ha az anyósa, apósa jogosnak tartja, hogy beleszóljon a fiatalok döntéseibe. Sőt, az is előfordul, hogy fontos kérdéseket a borostyán szülővel beszél meg először a férj vagy feleség, és csak utána a társával.”
A párválasztásra is hatással lehet, ha valaki ilyen anya vagy apa mellett nőtt fel: egy hasonló közegből érkező mellett köt ki, így természetes, hogy az anyósok, apósok gondoskodnak róluk, vagy éppen egy nagyon is autonóm partnere lesz, aki esetleg ugyanúgy megoldja a mindennapok feladatait helyette, mint ahogy a borostyán szülő.
Miért vagyok bizonytalan?
Ha ráébredünk, hogy borostyán szülők vagyunk, van lehetőségünk még azelőtt változatnia ezen a helyzeten, mielőtt elmérgesedne a viszony.
Az önismereti munka sokat segíthet, ha megkeressük a gyökerét, hogy miért lettünk túlféltők, túlgondoskodók – javasolja Ujszászi Andrea. – Lehet, hogy mi is így nőttünk fel, és az anyánk vagy az apánk szorongásait visszük tovább.
Meghúzódhat a háttérben párkapcsolati probléma is; így a gyerekkel való folyamatos foglalkozás segít, hogy ne kelljen ezekkel szembenézni. Ebben az esetben a kapcsolat megerősítése sokat javíthat.
Sokszor a saját bizonytalanságunk az ok; ha nem találjuk magunkat az életben, nincs más elfoglaltságunk, mint a gyerekek, akkor félelemmel tölthet el, amikor azt érezzük, hogy önállósodni akar.
Mindkét fél veszít
A borostyánszülő társa általában két módon reagál: teljesen kivonulhat a család életéből, vagy éppen hogy ő tudja ellensúlyozni a túlzott féltést és gondoskodást, a reális irányba terelve a gyermeknevelést.
Ha az anyának vagy apának több gyermeke van, közülük azt fogja a túlzott törődésével körbefonni, aki nem képes kijelölni a határokat. Ez esetben pedig a későbbiekben akár az unokákkal is így fog bánni.
Mint általában, egy ilyen típusú szülő-gyermek kapcsolatban is a beszélgetés segíthet sokat. Ha a gyerek ráébred erre – akár már felnőttként –, és szeretne változtatni rajta, akkor mély beszélgetések által elérhető egy olyan változás, amely mindkét félnek jó.
„Ugyanakkor előfordulhat, hogy a szülő megsértődik, árulásnak veszi, hogy a gyerek már nem szeretne naponta többször telefonálni, és minden titkába beavatni őt. Ha ezt nem tudja elfogadni, sok nehéz érzés maradhat, ami senkinek sem jó, hiszen a veszteség ott lesz mindkettőjükben.”
Kiemelt kép: GettyImages
