Amióta léteznek közösségi oldalak, és az emberek szeretnek online kitárulkozni az élet napos oldaláról, szinte kínos felvállalni mások előtt, hogy rosszul vagyunk, nehéz időszakon megyünk keresztül. Sokan már elfelejtették, a való életben hogyan kell kezelni azt, ha valaki rossz érzelmi állapotban van, hovatovább sír. Ennek a mentalitásnak a mellékterméke a köznyelvben a mosolygós depresszió, ami Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta szerint olykor veszélyesebb, mint a mélabú a maga jellemző tüneteivel.
Egészségtelen, ha csak a jót osztjuk meg
„A hangulatzavaroknak, köztük a depressziónak van szezonális időszaka – kezdi a szakember. – Novembertől februárig sokkal több esetet diagnosztizálnak, mert a hideg és sötét hónapokban jobban eluralkodik a mélabú. Konkrét témánkra térve: a mosolygós depresszió egyenes terméke a kultúránknak. Míg régebben a kisebb közösségekben megosztották egymással az emberek a bút-bánatot is, addig ma az interneten és az ismerősi körben is csak a jót illik elmondani. Ez az úgynevezett „boldogság-fasizmus” pedig nagyon káros lehet. Méghozzá azért, mert amikor rosszul vagyunk, rengeteg energiánk elmegy arra, hogy kifelé azt mutassuk, minden rendben, ami aztán még mélyebbre húz minket a sötét örvénybe.”
Márpedig igenis lehetünk rosszul
Kozma-Vízkeleti Dániel szerint ebből a nehéz lelkiállapotból – bármilyen különösen hangzik is – úgy léphetünk ki, ha megengedjük magunknak, hogy rosszul legyünk. Ha nem erőltetjük magunkra a műmosolyt, csak mert a társadalom ezt várja el. Szabad időnként morcosan visszaszólni, néhány napra eltűnni, sírni és nyalogatni a sebeinket. Ér panaszkodni a barátainknak – attól még nem válunk energiavámpírrá, hogy egy nehéz élethelyzetben támogatásra van szükségünk.
„Már attól jelentősen megkönnyebbülünk, ha elengedjük a kényszert, hogy látványosan jól legyünk. Gondoljunk arra, nehezebb időszaka mindenkinek van, és a környezetünk nem ez alapján ítél majd meg bennünket. Vizsgáljuk meg, mi okozza bennünk az általános örömtelenséget, és gondolkozzunk el azon, min kellene változtatnunk, hogy a mosolyunk, ha nem is holnapra, de néhány héten, hónapon belül újra őszinte legyen. Az érzelmeinkért nem vagyunk felelősek, de azért igen, hogy mihez kezdünk velünk, és teszünk-e azért, hogy elengedjük a dolgokat, amik túlterhelnek” – tanácsolja a szakember.
Ne kezdjünk diagnosztizálni!
A pszichoterapeuta óva int bárkit is attól, hogy mosolygós depresszióval kezdje diagnosztizálni a túl vidámnak tűnő ismerőseit. Nem tudhatjuk, kinek éppen mi zajlik az életében, a lelkében és a kéretlen jótanácsok sokszor többet ártanak, mint használnak. „Rosszul nézel ki, szedd össze magad, fel a fejjel, majd túl leszel rajta, és újra kisüt a nap – ezek a tanácsok pont nem segítenek annak, aki mélyen van, csak rossz érzést keltenek benne, hogy másokkal ellentétben ő miért nem tudja csodálatosnak látni a világot. Ennél sokkal többet ad egy értő fül, egy megértő pillantás vagy egy ölelés. Külső szemmel nézve egyébként egyetlen markáns tünete van ennek az állapotnak: az, hogy a mosoly csinált mosoly, nem szívből jövő. Tehát a száj mosolyog, a tekintet viszont komoly és fáradt marad. Nem mellesleg így mosolyognak a fotókon a politikusok meg a pszichopaták is. Épp ezért laikusként semmiképp ne bocsátkozzunk diagnózisba!” – figyelmeztet a pszichoterapeuta.
Ha két hétig tart, már veszélyes
A depresszió egyik figyelmeztető jele, ha a nap nagy részében energiaszegénynek és örömképtelennek érezzük magunkat. Ha ez az állapot két héten át folyamatosan fennáll, és a máskor megszokott boldogságforrások sem dobnak fel – például a kedvenc sorozatunk, egy finom étel vagy érdekes program –, akkor forduljunk pszichoterapeuta-szakemberhez, aki kognitív terápiával, azaz beszélgetéses módszerrel és gyógyszeres kezeléssel néhány hét vagy hónap alatt tud segíteni. Enyhe esetben jó szolgálatot tehetnek a vény nélkül, patikában beszerezhető, orbáncfű-hatóanyagú készítmények, amelyek 3-4 hét alatt fejtik ki a hatásukat.
Kiemelt kép: Gettyimages
