Még ma is tabu a tetoválás: a személyiség felvállalása vagy megbélyegzés?

Tetováló: ha a divatról szól, elveszik a lényeg

Mint az öltözködésnél, a tetoválásoknál is megvan az időnként változó divatirányzat. „A tetoválás alapvetően az egyéniség kifejezése. Onnantól, hogy valaki csak divatból készíttet, már elveszik belőle a valódi lényeg — mondta Ani, egy fővárosi tetoválóstúdió tetoválója. — Ennek ellenére mindig vannak felkapottabb irányzatok és minták. Most népszerűek a feliratok, a farkasok minden formában, heggyel, erdővel, a zsebóra, az iránytű. De ez folyamatosan változik. A testrészek egyénfüggők, nincsen kifejezetten divatos testrész, de van, akinek fontos, hogy ne látszódjon ki a ruha alól. A bátrabbak ezzel nem foglalkoznak. Aki azonban nem divatból teszi, hanem valódi belső identitásból tetováltat, az kedveli a jól látható helyeket.

A tetoválók sem vállalnak el mindent. Hatalmi jelképeket vagy rasszista motívumokat nem tetoválunk fel. Az arc tetoválását van, aki elvállalja, és van, aki nem.

A tetoválásokkal kapcsolatos ízlés ugyanúgy változik, ahogyan ez a szakma is. Ma már testfestészetről beszélünk, és kivételesen jó művészek vannak, akik már vászonként festenek a bőrre. Ebből kifolyólag az ábrák, minták átgondoltabbak és szebbek lesznek. Lényegesen több az igényes, jól átgondolt, megtervezett tetoválás. Ezektől már hangsúlyt kap a test dinamikája, az anatómia, a színek és formák elhelyezése.”

Nem javít a személyiség­zavaron

„A legfontosabb kérdés, ami felmerül egy tetoválás kapcsán, hogy mi a funkciója. Ennek a motivációját mindig tetten lehet érni, és több oka is van — mondja Makai Gábor pszichológus. — A motiváció eredete egészen az őskorig nyúlik vissza. A törzsi népek rituális életéhez szorosan hozzátartozott a tetoválás. Ma ez a valamilyen csoporthoz való tartozás jelképe és megmutatása. Aki emiatt varrat, az azt akarja kifejezni, hogy »mi mások vagyunk, mint a többi törzs, és hogy én már beilleszkedtem valahová«.

Ma is nagyon fontos az összetartozás, amit az azonos mintájú tetoválással mutatnak meg. Ez főként a börtönökben, bandákban, galerikben jellemző. Ez jelzi még a fájdalomtűrő képességet és a »mi együtt vagyunk« érzést, a közösségi gondolkodást is.”

Van, akinek divat, másnak örökre tabu

„Ez is egy önkifejezési mód, ugyanúgy, mint az öltözködés. Vannak olyanok, akik ezzel próbálják magukat széppé tenni, megmutatni a személyiséget, hogy kik ők valójában.

A tetoválások mintái lelkünk lenyomatai és az önkifejezés módja is. Épp ezért nincs semmi gond azzal, ha valaki tetoválást visel. De csak akkor szerez hosszú távon elégedettséget, ha e mögött nincs semmilyen kompenzálási vágy vagy trauma, és aki tetováltat, az pontosan tisztában van a belső motivációjával. Nemcsak dacból teszi, és meg tudja húzni a határt a tetoválások méretében és számában is. Emellett azt is figyelembe veszi, és átgondolja, hogy ez akadályozza-e majd őt valamilyen munka elvállalásában vagy valamilyen élethelyzetben.

Vannak olyanok is, akik rendkívül idegenkednek a tetoválásoktól, soha nem csináltatnának ilyet, és másokon sem tetszik nekik a látvány. Ez adódhat a neveltetésből, hogy a szülő milyen mintákat, életfelfogást adott át, mit tett tabuvá számára. De származhat egy olyan eseményből, megélésből, tapasztalatból is, ami ezt kiváltotta nála.”

Sokszor a személyiség erősítését és a magunkhoz való viszony javítását szolgálja. Ebben az esetben a tetováltató ezzel próbálja helyreállítani a énképét. Megfigyelhető, hogy sokszor valamilyen negatív élmény előzi meg a döntést, például egy veszteség, szakítás, csalódás. A választott minta hatására úgy érzi, ettől erősebb lesz, könnyebben birkózik meg a nehézségekkel.

Fotó: shutterstock