Napjainkban számos mentális betegség nehezíti az életet. Pszichológus szakértőnk, Faragó Melinda szerint a három leggyakoribb a nárcisztikus személyiségzavar, a borderline szindróma és a depresszió – sőt, ezek olykor kéz a kézben járva, együttesen vannak jelen. Jellemzően azonban nem maga a beteg, hanem a párja fordul szakemberhez a problémával, ugyanis a mentális zavarok jellemző tünete a beismerés teljes hiánya.
Sokszor párjuk fordul szakemberhez
„Általános, hogy nem maguk a betegségektől szenvedők, hanem a párjaik fordulnak pszichológushoz – árulja el szakértőnk. – Sokan közülük azt hiszik, hogy velük van a baj, nem elég jók, nem tudnak megfelelni a társuknak, nem képesek őt boldoggá tenni. Önmagukban keresik a hibát, pedig a problémájuk valójában nem más, mint az, hogy egy pszichésen beteg emberrel kötötték össze az életüket. Ez általában a terápián, szakemberrel történő mély, feltáró beszélgetés során derül ki, és többnyire sokkolja a pácienseket.”
A betegség jelei
Honnan tudhatjuk, hogy a párunk mentálisan beteg? Faragó Melinda szerint vannak gyanakvásra okot adó jelek.
„Intő jel lehet, ha a kapcsolatban soha nincs béke, ha túl gyakran van a párunk mellett bűntudatunk. Ha sűrűn váltják egymást a hullámhegyek és völgyek. Gyakori, hogy a mentális betegséghez agresszió vagy alkoholizmus is társul, így a házastárs egy teljesen kiszámíthatatlan közegben él, sosem tudja, mire számíthat a következő pillanatban. Viselkedésével nem képes befolyásolni a társa rakcióit. Hogy miért marad valaki egy ilyen kapcsolatban? Nem ritka, hogy a háttérben félelem vagy lelkiismeret-furdalás húzódik meg” – foglalja össze a pszichológus, majd hozzáteszi: a mentális problémákkal küzdőknek legtöbbször nincs betegségtudata, nehezen vagy egyáltalán nem meggyőzhetők arról, hogy szakemberhez forduljanak. Ha öntudatlanul is, de remek manipulátorok, mesterei az érzelmi játszmáknak, a bűntudatkeltésnek, partnerük könnyen találja magát áldozatszerepben.
Jelöljük ki a határainkat!
„Egy biztos: ha kiderül, hogy a párunk mentális beteg, és ennek ellenére mégis úgy döntünk, hogy kitartunk mellette, önmagunkon kell dolgoznunk – vélekedik Faragó Melinda. – Nagyon meg kell erősítenünk a pozitív énképünket, kijelölni a határainkat, és hatalmas érzelmi intelligenciával kezelnünk a betegségét. Tudatosítsuk magunkban, hogy amikor a problémája elhatalmasodik rajta, és jön az elfordulás, a vádaskodás, az indokolatlan féltékenység, a hibáztatás, akkor az valójában nem nekünk, nem rólunk szól, az a betegsége kivetülése. Higgadtan, a lehető legnagyobb lelki nyugalomban kell kivárnunk, míg a rossz időszak lecseng, és jobb napok következnek.”
Egészséges lélek nem tűri, hogy bántsák
Kérdés azonban, hogy van-e értelme küzdeni, lehetünk-e boldogok egy mentálisan beteg ember oldalán? Pszichológus szakértőnk szerint sokan magukra öltik az áldozatszerepet, másokat heves szerelem fűz össze, és épp a hangulati hullámzásból adódó, katartikus kibékülések adnak erőt a kapcsolat fenntartásához. Így azonban nagyon nehéz élni, és a klasszikus boldogságról nem is beszélhetünk.
„Vannak, akik évekre, évtizedekre beleragadnak egy ilyen kapcsolatba, aki azonban eljut terápiára, és beleengedi magát a lelki munkába, az általában eljut a felismerésig is, hogy ez az állapot számára egyáltalán nem jó. Ilyenkor történik az, hogy ha a partner nem mutat hajlandóságot arra, hogy kezeltesse magát, a kapcsolat általában véget ér. Mert egy egészséges lélek nem tűri sokáig, ha öntudatlanul is, de bántsák” – mondja a pszichológus.
Merjünk kilépni a rosszból!
Szakértőnk szerint egy mentálisan beteg emberrel való kapcsolatból nagyon nehéz kilépni, már csak a saját lelkiismeret-furdalásunk miatt is: hogy hagyhatnám egyedül? Mihez kezd majd nélkülem? Hiszen beteg. Milyen ember vagyok én, hogy nem tartok ki mellette, ha szüksége van rám? Mi lesz velem ezután egyedül? Mit fognak szólni az emberek, ha elválok? „Ezek a gyötrő kérdések mind nem számítanak, ha elképzeljük, hogy életünk utolsó napján lepereg előttünk a film, és csupa-csupa szenvedést látunk benne – fogalmaz szakértőnk. – Nem szabad ezt megvárni! Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy másik ember élete, lelkivilága, egészsége, nem a mi felelősségünk, hanem az övé. Ha úgy döntünk, új életet kezdünk a mentálisan beteg párunk nélkül, saját fizikai és lelki biztonságunk érdekében feltétlenül kérjünk segítséget, támogatást rokonoktól, barátoktól, akár pszichológustól is, mert sajnos nem lesz könnyű dolgunk.”
Fotó: Shutterstock
