Elvek vagy érzelmek?
Vannak, akik szigorú elveket követnek, és a „szabályok” megszegésekor nincs bocsánat, és ha egyszer valakivel szakítanak, akkor annak egyszer és mindenkorra vége. De akadnak olyan párok is, akik időről időre összevesznek, majd amikor megérzik a másik gyötrő hiányát, akkor zokogva borulnak egymás vállára, és talán még ígéretet is tesznek, hogy soha többé nem hagyják el egymást. De vajon van értelme kibékülni?
A szabály az, hogy nincs szabály
Piczkó Katalin pszichiáter szerint nincs arra szabály, hogy hányszor érdemes egy kapcsolatot újrakezdeni.
„Minden kapcsolatnak megvannak a maga szakaszai, és van, amelyikben több a konfliktus, van, amelyikben kevesebb. Ugyanakkor, ha ezeken átlendülünk, vagy megoldódnak valahogy, akkor érdemes újrakezdeni.”
Első szakasz: De jó! Mindenben egyformák vagyunk…
„Amikor két ember megismerkedik, és egymásba szeretnek, akkor optimális esetben azonnal kialakul egy erős összetartozás, amikor nem ÉN meg TE, hanem MI vagyunk. Ebben a szakaszban még nem igen szoktak kapcsolatok megszakadni. Ez a »belemerülés« időszaka, amikor nincsenek konfliktushelyzetek, mert csak a hasonlóságokat érzékeljük, nem a különbözőségeket.”
Második szakasz: Ebben is mások vagyunk…
„A párkapcsolatok következő fázisában
a »leválás« következik, ez nagyjából a nyolcadik hónapban jön el. Egy kicsit újra rátalálunk saját magunkra, távolabb kerülünk a másiktól, és onnan nézünk rá. Meglátjuk a másikat, és észrevesszük, hogy mennyi mindenben különbözünk egymástól. Általában ez egybeesik az összeköltözés idejével, így ki kell alakítani a szerepeket, döntéseket kell hozni, méghozzá közösen: Hol töltsük a hétvégét, melyik filmet nézzük meg a moziba, hány fok legyen a lakásban stb. Ezeket a konfliktusokat, ha nem tudjuk építőjelleggel kezelni, akkor szoktunk szakítani.”
Harmadik szakasz: Külön ember…
„A harmadik és egyben végső szakasz egy kapcsolatban, amikor tudatosul bennünk, hogy a másik egy külön ember, de folyamatosan gyakoroljuk az együttlétet. Átkelünk egy érett kapcsolatba, amibe benne van az intimitás, a szeretet, elfogadás, a másik tisztelete. Ebben a szakaszban is vannak persze konfliktusok, amiket meg kell tanulnunk helyesen kezelni.”
6-féle konfliktuskezelés:
Nekem ez nem kell!
„Általában úgy próbálunk tisztázni egy helyzetet, hogy elkezdjük a másik önbecsülését aláásni: Te ilyen vagy, te olyan vagy. A szerelem első fázisában éppen az a jó, hogy olyankor egy rendkívül pozitív tükröt látunk és kapunk, amitől megerősödünk, inspirálódunk. Jó belenézni abba tükörbe. Ám a második szakaszban épp ezt a tükröt kezdjük el rombolni. Ilyenkor nagyon gyakran jutnak el a párok arra a pontra, hogy »Na jó, nekem ez nem kell! Ez mégsem az, amit én gondoltam. A másik nem is olyan, amilyennek eddig én láttam.« Ami eddig pozitívnak tűnt, például, hogy milyen erős, magabiztos, határozott, azt elkezdjük úgy látni, hogy el akar engem nyomni, agresszív. Ezért van az, hogy az első egy-másfél évben nagyon sok kapcsolat megszakad.”
Csöbörből vödörbe
„Jó, ha tudjuk, hogy ha egy másik kapcsolatba kerülünk, ezek a problémák ugyanúgy ott is megjelennek, ugyanennyi idő elteltével, és ugyanígy is végződnek. Éppen ezért, ha a gondokat meg tudjuk beszélni, és mindketten tudunk változtatni a szokásainkon, ha
a konfliktusokból tudunk tanulni, akkor érdemes újrakezdeni.”
Hiányzol!
„Egy vita hevében hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy vége mindennek. Szevasz. Ezek a szakítások sokszor indulatokból, érzelmi hevítettségből születnek, és nem pedig egy megfontolt, átgondolt döntésből fakadóan. Aztán amikor rádöbbenünk, hogy bár bizonyos dolgokban különbözünk, és nem mindent úgy csinál a másik, ahogy én azt szeretném, mégis borzalmasan hiányzik. Ilyenkor igenis érdemes újrakezdeni, akár százszor is. Persze azért legyünk óvatosak, mert a gyakori szakítások előbb-utóbb elhidegüléshez vezethetnek.”
Nem mindegy, hogy miért…
„Amíg megvan a férfi nő közötti vonzalom és a pozitív érzések is, addig bártan békülhetünk, mert a többi probléma kezelhető. Türelemmel, akár segítségkéréssel mindent meg lehet oldani, azt is, ha a szexuális életünkkel vannak bajok.
Az, hogy mit vagyunk képesek megbocsátani
a másiknak, hol van a határ, az kizárólag emberfüggő. Nagyon sok szerelem kibírja még a hűtlenséget is. Egy harmadik megjelenése akár még jó hatással is lehet egy kapcsolatra. De van, aki egy ártatlan flörtön sem tud túllépni, állandóan a másik fejére olvassa, gyötrődik, szenved a történtek miatt, ilyenkor talán érdemesebb különválni.”
Ülj le, beszélnünk kell!
Bizonyára mindenkinek összeugrik a gyomra, amikor ez a mondat elhangzik. De higgyük el, sokkal jobb tisztázni a helyzeteket, mint némaságba burkolózni.
„Vannak olyan dolgok, amelyek különösen aláássák egy kapcsolat alapjait. Ilyen az, amikor nem mondjuk ki azt, ami bánt, nem beszéljük meg a problémákat, hogy ne legyen veszekedés. Ilyenkor a negatív érzések falakat építenek egy kapcsolatban. Persze az sem jó, ha úgy mondjuk ki, hogy azzal a másikat bántjuk vagy a földbe tiporjuk, ő meg visszatámad. Ha nem megy a beszélgetés, akkor érdemes szakember segítségét kérni.”
Érettek lettünk egymáshoz
Gyakran előfordul, hogy idősebb korunkban visszatér egy fiatalkori szerelmünk, és bár korábban nem működött a kapcsolatunk, évtizedekkel később minden tökéletes. Húszévesen még lehet, hogy nem tudjuk megfelelően kezelni a konfliktusokat, de 30-40 éves korunkra már elég éretté válunk ehhez. A közben megélt kapcsolatokból rengete-
get tanulunk, tapasztalatokat gyűjtünk, és talán már a hódítás öröménél jóval nagyobb boldogságot jelent számunkra a szerelem,
a biztonság, az állandóság.
Fotó: profimedia
