Mutasd a négylábút, megmondom, ki vagy!
„Inkább kutyás vagyok”, mondjuk ismerőseinknek, talán még egy fotó is előkerül a szőrös családtagról. Míg mások inkább a macskákért rajonganak, szívesen veszik a dorombolást, a dörgölődzést. Mivel a kutyák
és a cicák egyénisége merőben más, feltételezhető, hogy vonzalmunk egyben tulajdonságaiknak is szól. A kutya hűséges, roppant alkalmazkodó, a macska inkább hízelgő és céltudatos. Miután kutatások is bebizonyították, valóban élesen elkülönülnek a „kutyás” és „macskás” emberek, egy amerikai pszichológus, Sam Gosling részletesen foglakozni kezdett a kérdéssel. Felmérései alapján bebizonyosodott, hogy fontos személyiségbeli különbségek lehetnek a kétféle embertípus között.
A kutyások dominánsabbak
Felbuzdulva Gosling tanulmányán, más kutatók is górcső alá vették a gazdikat. Megfigyelték, hogy a macskatartók kevésbé erős akaratúak, kevésbé együttműködőek és kisebb az önbizalmuk. Ugyanakkor tele vannak bizakodással, előzékenyek, szerények és nagyon sportszerűek. Nehezen viselik az igazságtalanságot csakúgy, mint a manipulációt.
A kutyarajongók közül pedig sokat felismerhetünk azok között, akik hamar a társaság középpontjává válnak. Ők azok, akik idegen környezetben is biztosan beszédbe elegyednek valakivel, akik hangjukat hallatják egy nagyobb összejövetelen. Érdekes módon nyitottabbak egy cica befogadására is, ellentétben a macskatulajdonosokkal, akiknek zöme nem szeretne megtartani egy meglepetés-
ajándékként kapott kiskutyát. Ehhez persze köze lehet lakóhely- vagy életmódbeli korlátaiknak is.
A kutyás gyerek jobban tanul!
A kutya érzékenyen reagál érzelmi állapotunkra, képes alkalmazkodni életritmusunkhoz. Gyakran annyira megszokja életvitelünket, egyéniségünket, hogy hasonló tulajdonságokkal is bírhat. Ezért mondják, hogy a kutya olyan, mint a gazdája. Mély érzelmi kapcsolatot alakíthatunk ki vele, jelenléte, szőre tapintása segíthet enyhíteni a depresszió tüneteit is! Egy felmérés szerint azok a gyerekek, akik szoros kapcsolatot ápolnak a kutyával, akár 80 százalékos teljesítménynövekedésre számíthatnak egy-egy feladat során.
A jóból is megárt a sok?
Az állatok iránt érzett szeretetünknek semmi sem szabhat határt, kérdés, hogy túlzásba vihetjük-e a gondoskodást, a kényeztetést.
„Jellemzően emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel házi kedvenceinket, holott ennek semmi köze a valósághoz. Ugyanakkor ez egy teljesen természetes emberi reakció, és nem teszünk vele semmilyen kárt” – kezdi dr. Fehér Gabriella pszichológus. Amikor például azt feltételezzük, hogy kutyánk vagy macskánk tányérból szeretne enni, elrugaszkodunk a valóságtól, az állat visszajelzése híján nem válik világossá, hogy ilyenfajta emberi szándékai nincsenek.
Rengeteg szót viszont valóban megértenek, képesek vagyunk velük emberi nyelven kommunikálni, gondolataink rezgéseit is érzékelhetik. „Gondokoskodó családtagok, rokonok híján számos idős embernek házi kedvence egyetlen társa. Ilyenkor a túlzott ragaszkodás jele inkább az, ha emberi kapcsolataink szenvednek csorbát, az állat életünk minden pillanatát uralni kezdi. Saját szabályokat alakít ki, ha pedig átveszi az irányítást, az neki sem tesz jót” – véli a szakember.
A cicásoknak kaland kell
Mivel a kutyák társasági lények, feltételezhető, hogy gazdáik is kedvelik az emberek közelségét. A szakember szerint a kutyások tényleg, átlagosan 15 százalékkal nyitottabbak, sőt 13 százalékkal alkalmazkodóbbak is, mint a macskaszeretők. A lelkiismeretes gazdik igyekeznek időre végrehajtani feladataikat, és vágynak a jó teljesítményre.
A cicások ugyan hajlamosabbak az idegeskedésre, ők jobban vonzódnak a művészetekhez, könnyebben elfogadják a rendhagyó, különleges megoldásokat az élet minden területén. Kíváncsiak, vágynak a kalandra, az újdonságra, és a kutyásokkal ellentétben imádják a spontán döntéseket. A vakkantó négylábúakat kedvelők jobban szeretik az előre megtervezett napirendet. Nem csoda, hiszen egy kutya igényli, hogy többé-kevésbé ragaszkodjunk egy napi rutinhoz, legalábbis ami a sétát illeti!
Érdekesség
A magány gyakori ok, mely arra vezérel, hogy kisállatot tartsunk. Egyetemista nőkkel végzett vizsgálatok szerint azok, akik egyedül élnek, jóval magányosabbnak érzik magukat, mint azok, akiknek kutyájuk van, vagy más emberekkel osztják meg otthonukat.
Fotó: pexels
