A lilaakác Kelet-Ázsiából és Észak-Amerika keleti részéről származik. Japánban régóta kedvelt dísznövény, de Európában is egyre elterjedtebb szépséges virágai és kellemes illata miatt. Virágzási ideje májusra és júniusra esik. Virágai lehetnek fehérek, rózsaszínűek, lilák vagy kékeslilák.
Nemcsak a kert dísze, hanem fontos nektárforrás is a beporzó rovarok számára, amelyek jelenléte a madarakat is odavonzza.
Milyen helyet válasszunk a lilaakácnak?
A lilaakác a meleg, napos fekvést kedveli, de félárnyékban is jól fejlődik, ha elegendő napfényt kap. Az ültetéskor érdemes figyelembe venni, hogy idővel akár 10 méter magasra is megnőhet, ezért elegendő helyre van szüksége.
Az ideális talaj:
- tápanyagban gazdag,
- enyhén savas,
- folyamatosan nyirkos,
- ugyanakkor jó vízáteresztő képességű.
A lilaakác ültetése
A német növénygondozással foglalkozó Utopia magazin szerint a legjobb, ha fiatal növényt vásárolunk, mert a magról nevelt példányok gyakran csak 7-8 év után hoznak először virágot, sőt előfordulhat, hogy egyáltalán nem virágoznak. A fiatal növényt kiültethetjük a kertbe vagy nagy méretű dézsába is.
Még több kerti tippet keresel?
Néhány fontos tudnivaló:
- Az első időszakban rendszeresen öntözd.
- Dézsás neveléshez legalább 200 literes edény ajánlott.
- Mivel erőteljes kúszónövény, stabil támrendszerre vagy lugasra van szüksége, amire fel tud kapaszkodni.
Így gondozd
A lilaakác nem igényel bonyolult ápolást, de néhány alapvető szabályt érdemes betartani. A növekedési időszakban rendszeresen tápoldatozd vagy komposzttal javítsd a talajt. A fiatal növényeket gyakran öntözd: a talaj maradjon nedves, de ne pangjon rajta a víz.
A lilaakác télálló, ezért külön fagyvédelemre nincs szüksége. Télen ritkábban, de alaposabban locsold.
A metszés elengedhetetlen
Ha azt szeretnéd, hogy a lilaakác minden évben gazdagon virágozzon, évente kétszer is meg kell metszeni. Közvetlenül az ültetés után érdemes elvégezni az első metszést. A hosszú hajtásokat néhány rügyre vissza kell vágni, így a növény rövid oldalhajtásokat fejleszt, amelyeken később a virágrügyek kialakulnak.
A legfontosabb metszés augusztusban, körülbelül két hónappal a virágzás után esedékes. Ekkor minden oldalhajtást 30-50 centiméteresre kell visszavágni, az ezután megjelenő új hajtásokat pedig egyszerűen ki lehet törni. A második metszést február végén vagy március elején, fagymentes, felhős, de száraz napon célszerű elvégezni.
Ilyenkor a nyáron már visszavágott hajtásokat 2-3 virágrügyre kell metszeni. A virágrügyek a hajtások alsó részén találhatók, és jól megkülönböztethetők, mert jóval vaskosabbak, mint a levélrügyek. A rendszeres nyári és téli metszés biztosítja, hogy a lilaakác hosszú éveken át egészséges maradjon, és minden tavasszal bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást.
A lilaakác mérgező növény
A lilaakác rendkívül mutatós, ugyanakkor a növényekkel foglalkozó Plantura magazin felhívja a figyelmet, hogy erősen mérgező növény: minden része mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek emberekre és állatokra egyaránt veszélyesek. Mérgezés esetén hányinger, hányás, fejfájás, álmosság, hasmenés, súlyosabb esetben akár keringési összeomlás is jelentkezhet.
Különösen veszélyesek a maghüvelyek: éréskor pukkanva felrepednek, és messzire szórják a magokat. A hangos pukkanás miatt a gyerekek számára is vonzóak lehetnek, ezért a lilaakácot érdemes olyan helyre ültetni, ahol kisgyermekek és háziállatok nem férnek hozzá.
