A sokáig népszerűnek számító tujasövények egyre több kertben mutatják ugyanazokat a tüneteket: barnuló ágak, felkopaszodó alsó részek, folyamatos vízhiány és egyre nehezebb fenntartás. A forró, száraz nyarak nem kedveznek ezeknek a növényeknek, hiszen a tuják eredetileg nedvesebb élőhelyekről származnak, ezért hosszabb aszály idején rengeteg vizet igényelnek.
Ha már eleged van abból, hogy locsolókannával vagy slaggal próbálod életben tartani a sövényt, érdemes megismerkedni egy jóval ellenállóbb alternatívával. A keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia), amelyet sok helyen ezüstolajfának vagy oroszolajfának is neveznek kiváló alternatíva lehet a tuja helyett a legszárazabb kertbe is.
Az ezüstös lombú cserje, amely szinte lubickol a szárazságban
Első pillantásra akár egy olajfára is hasonlíthat, közparkokban gyakran találkozni vele. Hosszúkás, keskeny levelei felül szürkészöldek, alul pedig ezüstösen csillognak, ezért a növény egész nyáron különleges fényt visz a kertbe. Amikor megmozdítja a szél, a sövény szinte szikrázik a napsütésben.
Nem véletlenül viseli jól az aszályt. A faj Közép- és Nyugat-Ázsia száraz, félsivatagos területeiről származik, ahol a csapadék gyakran kevés, a nyári hőség pedig tartós. A Brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) növényadatbázisa szerint napos fekvésben, jó vízáteresztő talajon kifejezetten jól fejlődik, és a száraz talajokat is jól tűri. Az RHS külön kiemeli a faj szárazságtűrését és sövényként való alkalmazhatóságát is.
Ez is érdekelhet:
Illatos virágokkal és beporzóbarát kerttel hálálja meg
Az ezüstfa egyik legnagyobb értéke, hogy nemcsak hasznos és kevesebb lesz vele a vízszámlád, mert nem kell állandóan locsolni, de kifejezetten dekoratív is.
Nyár elején apró, sárgás virágokat hoz. Ezek nem feltűnőek, ám meglepően erős és kellemes illatot árasztanak. A virágok vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat, így a növény a biodiverzitást is támogatja.
A Gardener’s Path kertészeti szaklap szerint az ezüstfa virágainak illata olyan intenzív, hogy akár nagyobb távolságból is érezhető szélcsendes időben.
Szinte maga termeli a tápanyagot
Talán még ennél is érdekesebb, hogy az ezüstfa olyan baktériumokkal él együtt a gyökérzetében, amelyek képesek megkötni a levegő nitrogénjét. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) növényismertetője szerint ennek köszönhetően gyenge, tápanyagszegény talajokon is jól fejlődik, és hozzájárulhat a talaj termékenységének javításához.
Ez az egyik oka annak, hogy számos országban talajjavító és szélfogó növényként is használták.
Ehető termést is hozhat
Ősszel a bokrot apró, ezüstös-sárgás termések díszítik. Ezek ehetők, enyhén édeskés, lisztes állagúak. Frissen is fogyaszthatók, de lekvár vagy aszalvány is készülhet belőlük. Ha a kertben maradnak, a madarak számára fontos téli táplálékot jelenthetnek.
Sövényként is remek választás
A keskenylevelű ezüstfa gyors növekedésű növény. Jó körülmények között évente jelentős hajtásnövekedésre képes, ezért sövényként viszonylag hamar takarást biztosít.
- Ahhoz, hogy sűrű és zárt sövény alakuljon ki belőle, fiatal korától érdemes rendszeresen metszeni.
- A növény jól viseli a visszavágást, sőt a metszés hatására erősebben bokrosodik.
- A kora tavaszi alakító metszés általában elegendő, de erőteljes növekedés esetén nyáron is igazítható.
Egyetlen dologra kell figyelni: az idősebb ágakon tövisek jelenhetnek meg, ezért a metszéshez ajánlott vastag kertészeti kesztyűt használni.
Tuja helyett ezüstfa: imádni fogod
A klímaváltozással egyre gyakoribbá váló aszályos időszakok miatt sok kerttulajdonos keresi a víztakarékos alternatívákat. Az ezüstfa nem minden kertbe ideális választás, de ott, ahol a tuják már nehezen boldogulnak, kifejezetten látványos, illatos és strapabíró sövény lehet.
