Hartyáni Emőke soha nem száll le, olyan, mintha mindig repülne. Mindenről úgy beszél, hogy viszi a hév föl és lejjebb, de sosem ér földet, mindig van tennivaló. Ritka jelenség a folyton mosolygó, mindig lelkes nő. Kislányként még régész akart lenni, maga sem emlékszik miért, és arra sem, miért mondott le a tervről. A gazdasági főiskolán tanult, és szakmai gyakorlatra Finnországba ment. Ez volt az első és mindent eldöntő útja. „Drámai erővel hatott rám a repülés. Lenyűgözött, milyen gyorsan lehet eljutni messzire.”
Folytatás a Meglepetés magazinban!
