Virágvasárnap a húsvét előtt a nagyböjt utolsó vasárnapja. A Biblia szerint Jézus ekkor vonult be Jeruzsálembe, hívei pedig pálmaágakkal köszöntötték. Ekkor kezdődött a nagyhét, amikor az emberek testüket-lelküket megtisztítva felkészültek az ünnepre. Kitakarították a házakat, rendbe tették a szerszámokat, meggyónták a bűneiket. A böjtnek megfelelően ezen a napon is főtt babot, olajos káposztát, aszalt gyümölcsöket, főzelékeket ettek. Volt, ahol a tojás és a tejes ételek fogyasztását is tiltották.
- Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja. Ekkortól egészen szombat estig elhallgattak a harangok, a köznyelvben úgy mondták: „Rómába mentek”. A csönddel Jézus szenvedéseire emlékeztettek. Ezt a napot zöldcsütörtöknek is hívták, és általában zöld színű ételeket, főleg spenótot tettek az asztalra.
- Nagypénteken a Jézus halálára való emlékezés miatt kötelező volt szigorú böjtöt tartani. Legfeljebb borlevest, aszaltszilvalevest, töltött tojást és halat lehetett fogyasztani.
- Nagyszombat: örömünnep, a böjtölés időszakának legvége. Estig legfeljebb kalácsot lehetett enni, majd meggyújtották a Jézus feltámadását jelképező húsvéti gyertyát. A templomban újra megszólaltak a harangok, és elindult a feltámadási körmenet. Ennek a napnak az estéjén főzték meg a húsvéti sonkát.
- Húsvétvasárnap: a feltámadás napja, amikor a pápa áldást mond az egész világra. Reggel főtt sonkát, főtt tojást, tormát, kalácsot, bort vittek a misére, ezeket a pap megszentelte. Általában sült bárány volt az ebéd. A húsvéti étel morzsáit sok helyen megőrizték, hogy nyáron meghintsék és termékenyebbé tegyék vele a földet. Volt, ahol a tyúkok elé szórták, hogy jobban tojjanak.
- Húsvéthétfő: nálunk a locsolkodás napja, melynek alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. A locsolók piros vagy hímes tojást kapnak emlékbe.
Ma is élő szimbólumok
Bárány: az ünnepi menü fontos része. Régen a bárányfejleves után a főétel töltött és ropogósra sütött báránycomb vagy sült báránygerinc lehetett. Maga a bárány Jézust is jelképezte.
Nyúl: jelképként Németországból származik, nálunk a 19. században honosodott meg. Az emberek a húsvéti holdban egy nyúl képét vélték felfedezni, ráadásul a szapora állat maga is a termékenység szimbóluma.
Tojás: ősi termékenységi szimbólum, szinte minden népnél fellelhető. Már az avar kori sírokban is voltak díszített tojások. A születés, a teremtés, a megújhodás jelképe, a kereszténységben a feltámadás szimbóluma.
Barka: a mediterrán országokban virágvasárnapon pálma- vagy olajágakat szentelnek, amelyeket Jézus jeruzsálemi bevonulásakor az emberek a béke jelképeként tartottak a kezükben. Itthon a barka vette át ennek szerepét.
Kalács: Krisztus testét szimbolizálva a kalács a középkor végétől az ünnepi étkezések egyik főszereplőjévé vált. A kenyérnél finomabb alapanyagból készítették, a malom durvább szitája után lisztjét otthon is átszitálták. Amikor a 19. században az élesztő bekerült a háztartásokba, azzal kelesztették, nem kovásszal. Kialakultak a kerek és a fonott kalácsok, később megjelent a töltelék. Húsvétkor a sonka mellé édes és sós változatban, de dióval, mákkal töltve is fogyasztották.
Ez is érdekelheti: Szovjet sztár és Pepi néni átverése: tudja honnan erednek a legnépszerűbb ételeink nevei?
Fotó: Adobestock
