Bezárkózunk a közösségi oldalak, a játékprogramok, az online piacterek és hírek alatti komment-szekciók világába. Ez azt a hamis érzést kelti bennünk, hogy van társasági életünk – csakhogy hosszú távon leépíti a valós emberi kapcsolatainkat, és elzár az igazi élményektől. Villányi Gergő digitálispszichológia-szakértő szerint éppen ezért szükség van időszakokra, az úgynevezett digitális detoxikálásra, amikor „lejövünk a szerről”.
Mintha lenne társaság – pedig nincs
„A netfüggőségnek nyugdíjas életkorban is megvannak a maga árnyoldalai – mondja Villányi Gergő. – Egyrészt, mert az idősebb korosztály gyakran nem ismeri az online világ működését, így sokkal könnyebben megtalálják őket a szélhámosok, másrészt, ha belemerülnek a játékok és alkalmazások világába, észrevétlenül telnek az órák, és hetek-hónapok alatt elszigetelődnek a környezetüktől. Ez azért veszélyes, mert az online tér azt az érzetet kelti, mintha lenne társaságuk, nem unatkoznak, közben pedig leszoknak arról, hogy másokkal akár telefonon, akár személyesen beszélgessenek, hogy valós élményeket szerezzenek, ami rontja az életminőségüket. Éppen ezért egy nyugdíjas esetében is fontos, hogy akár ő, akár a gyerekei felismerjék, a mama/papa túl sokat van online, és egyrészt digitális tanácsadással, fejlesztéssel támogassák őt, hogy ne legyen a neten olyan védtelen, másrészt segítsék valós programokhoz, hogy könnyebb legyen letennie a kütyüt.”
Jelek, hogy túlzásba estünk
Ugyan a tableteknek, okostelefonoknak számos előnye van, de túlzásba vitt használatuk a fizikai és mentális egészségünkre is kedvezőtlenül hat. Ha romlik az alvásunk minősége, ha háttérbe szorulnak a társas kapcsolataink, ha az állandó online ingerek elvonják a figyelmünket a való élet történéseiről, és emiatt, mondjuk, elkésünk valahonnan, vagy odaég az ebéd, akkor a kütyühasználat már árt a hatékonyságunknak. Emellett növelheti a magány, a depresszió kialakulásának kockázatát. Ha több „tünet” is együttesen jelen van, ideje elkezdeni a telefonmegvonást.
Érdemes mindig feltennünk magunknak a kérdést: most éppen miért nyúlunk az okos-telefonunkért? Konkrét elintéznivalónk van, vagy csak céltalanul görgetünk?
Vágjunk bele!
1. Kezdjük helyzetfelméréssel!
A digitális detoxot bármikor elkezdhetjük, azonban először érdemes felmérnünk, mik azok az oldalak, játékok, applikációk, amelyek túl nagy teret hódítottak az életünkben. Itt az ideje, hogy gátat szabjunk nekik! Először is tudatosan és pontosan mérjük néhány napig, hogy mennyi időt szenteltünk nekik. Megeshet, olyan aggasztó eredményre jutunk, amit mi magunk sem gondoltunk volna. Első lépésnek már az is elég, ha a kütyüzésre szánt időt lefelezzük, vagy órát állítunk be, és azt mondjuk: márpedig ha lejárt az idő, felállok és elmegyek sétálni.
2. Találjuk ki, mi lesz helyette!
Második lépésben érdemes átgondolnunk, mivel fogjuk tölteni a digitális világ háttérbe szorításával teremtett, felszabadult időnket. Mivel foglalkoznánk szívesen ahelyett, hogy internetezünk, vagy applikációt használunk. Itt az ideje, hogy újra a kezünkbe vegyünk egy jó regényt, kiránduljunk a természetben, keressünk magunknak új hobbit, vagy vegyünk elő egy régi, dédelgetett álmot. Biztosan van, amit szívesen megtanulnánk, vagy talán sok olyan dolog is, amit akár csoportban is gyakorolhatunk.
Tekintsünk más szemmel az online világra: keressünk közösségeket, amelyek valóélet-beli programokat szerveznek, és csatlakozzunk hozzájuk. Így azonos érdeklődésű emberekre, barátokra lelhetünk és együtt igazi élményeket szerezhetünk.
3. Ismerjük fel, mikor céltalan!
Persze a digitális tartalmak megvonását elméletben sokkal könnyebb megtartani, mint gyakorlatban, hiszen sokszor automatikusan nyúlunk a telefonunkért – amint kicsit unatkozni kezdünk, vagy várunk valahol, sorban állunk, már pörgetjük is a hírfolyamot, vagy nyomjuk a pasziánszt. Érdemes mindig feltennünk magunknak a kérdést: most éppen miért nyomkodjuk az okostelefonunk kijelzőjét? Konkrét elintéznivalónk van, vagy csak céltalanul görgetünk? Mindig emlékeztessük magunkat, hogy az oktalan kütyüzés időrabló, ami elvon bennünket a való élet történéseitől. Tehát magától az élettől.
Ha nem mozdulhatunk
Speciális helyzet, ha valakinek – akár azért, mert nem mozgásképes – az egyetlen kapcsolata a külvilággal a digitális jelenlét. Azonban ilyenkor is érdemes figyelni arra, mit és milyen mennyiségben használunk a neten. „Fontos, hogy a kapcsolattartási alkalmazásokat használjuk túlnyomórészt, és ne a monoton, céltalan oldalgörgetésből álljon az élet. Kapcsolódjunk online közösségekhez, videótelefonáljunk, ma már számos online esemény, workshop és rengeteg kulturális kikapcsolódási lehetőség van, ezeken otthonról is részt vehetünk” – javasolja szakértőnk.
Fotó: Gettyimages
