Veszprémben és környékén igencsak jó dolguk van azoknak, akik a bolti helyett zamatos, háztáji paradicsomra vágynak. Válogathatnak a különlegességekből: nemcsak hagyományos piros paradicsom kerülhet a salátájukba, de sárga vagy lila színű is, és a befőzéshez, a lecsóhoz is külön fajták állnak rendelkezésükre. Miczák László, akit ma már Paradicsomkirálynak is neveznek, nagyjából tíz éve fogott bele a vállalkozásba. Megkértük, hogy adjon tanácsot azoknak, akik szintén házi termesztésű paradicsomra vágynak, de csak egy balkon vagy kiskert áll a rendelkezésükre. Néhány fortélyt is elárult nekünk.
Egykilós paradicsom
Ő maga ma már úgy látja, a legjobbkor kezdett bele a háztáji termesztésbe. Először fürjeket tenyésztett az édesapjával. A kezdeti nehézségek után a fürjtojásüzletág szépen beindult, de néhány boldog év után le is kellett állítani. „Sajnos a fürjezésnek tavaly vége lett, mert annyira megemelkedett a táp ára, hogy nekünk is drasztikusan drágítanunk kellett volna. Én pedig nem tudok jó szívvel több ezer forintot kérni egy kis üveg füstölt fürjtojásért. Így aztán átálltunk a paradicsomra. Ez is a fürjeknek köszönhető, eredetileg az ő élelmüket akartuk otthon megtermelni” – meséli László. Egy növénykatalógusban pillantott meg egy furcsaságot: egy lila paradicsomot, amelynek Indigo Rose volt a neve. Korábban életében nem látott még ilyet, alig hitte el, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Ki akarta próbálni, ma pedig már legalább húszfélét termeszt belőle. Az is erősítette az elhatározását, hogy a lila színű gyümölcsöknek magas az antioxidáns-tartalmuk, szuperélelmiszerként tartják számon őket, rengeteg betegség megelőzését támogatják. Ennek tudatában szeretett volna a legjobb barátja beteg feleségén is segíteni a különleges terméssel, de erre sajnos már nem jutott elég idő.
Lászlót az idők során egyre jobban elragadta a paradicsomok iránti lelkesedés. Része lett a termesztők hálózatának, akik nem a gyümölcsöt, hanem a magokat adják el. Ahogy a katalógusokat böngészte, rájött, hogy azokon kívül, amelyekkel eddig foglalkozott, vannak más gyönyörű fajták is. Legalább száz darab kis zacskót borít elém, benne magok, rajta képek és nevek: Blue Pear (Kék Körte), Ananas Blue (Kék Ananász), White Queen (Fehér Királynő) és a többi. Mindegyikről tud valamilyen egyedi érdekességet. „A sárgákban az a jó, hogy nem savasak, gyümölcsös, lúgos az ízük. A befőző jellegűek közül a Gigantomo a legnépszerűbb, egy kiló körüli termése lehet, sőt az egyik vásárlómnak egy kiló húsz dekás paradicsoma lett.”
Utánozni kell a természetet
Március elején kezdődik az évad. László mindegyik fajtából magot szed, dobozokba rakja, és növényvilágító lámpákkal melegíti őket. A speciális lámpák a nyári nap fényét utánozzák. „Ventilátor is kell, ez biztosítja az enyhe légáramlatot. De ha nincs, én simogatni szoktam a növénykéket, vagy egy kicsit legyezek a kezemmel körülöttük. Szelet kell imitálni nekik, attól jobban erősödnek. Ezeket a munkákat még a házban végzem. Közben jó minőségű, 7-es pH-értékű palántaföldet veszek a gazdaboltban. Nem spórolok, a sokféle fajtából a legdrágábbat választom. Perlitet is keverek a földbe, ettől könnyebb és lazább lesz a talaj, fogja a vizet, nem kell annyit öntözni. Aztán jöhet a legnagyobb munka, a pikírozás, vagyis a kibújt palánták szétválogatása. Háromdecis műanyag poharakba ültetem el őket. A poharakat alkoholos filccel egyesével feliratozom. Idén kilencszázszor írtam le a paradicsomneveket, ez volt a legmacerásabb része az egésznek. Most 122 fajta terem, mert olyan a gazdasági helyzet, hogy a gyönyörű, de nem annyira bőtermő fajtákat egy kicsit félreteszem, és szereztem Erdélyből még bővebb termésű változatokat.”
László igazi biokertész. Amit lehet, hasznosít, és persze komposztál is. Nála nincsenek vegyszerek. Annak idején a fürjek trágyáját is beásta a földbe. Egy büféstől kapja a kávézaccot, amit szintén a talajba forgat. A cserépkályha leszitált hamujából foszfor és kén kerül a földbe. A szomszédok összegyűjtögetik neki a tejfölös poharakat. Csalánlével permetez, annak a szagát nem szeretik a poloskák. De ugyanilyen jó a fokhagyma is erre a célra. „Vannak, akik arra esküsznek, hogy tejet kell keverni a vízbe, meg élesztőt, állítólag az élesztőbaktériumoktól hamarabb érik a termés. Ezt is ki fogom próbálni.”
Polikarbonát lemezből melegházat csináltatott, amit mindenhonnan ér a napfény – nem túl nagyot, akkorát, amelyikben nagyjából ezer palánta fér el. Palántákat is ad el. Egy kisebb vásárt is tartott belőlük otthon, egytől egyig elvitték, amit kínált. A szomszédokkal sokszor csereberél, ők tojást, mézet hoznak.
A Bajaja a sláger
„A 122 fajtát kiültettem, térképet rajzoltam, hogy tudjam, melyik tövön mi található, melyikről szedjek majd le magot. Próbálom az igényekhez mérni a termést és a választékot. Most kb. 250 palántát ültettem ki, 550-et eladtam, még maradt 100 darab Bajaja nevű balkonparadicsom. Sokan kérdezik, miért nem bérelek földet, miért nem termesztek nagyban. De nekem így jó. Van munkám, van a paradicsom, van egy családom, mellettük már nem tudok többet vállalni, kitöltik az életemet.”
A hobbitermesztőknek főként a Bajaját ajánlja. Bőtermő, 40 centisre nő, megáll egymaga, így karózni sem kell. Szinte az egész szezonban terem. „Jó hobbi ez, belülről rendbe rakja az embert. Büszke vagyok, hogy sokakat arra inspiráltam, hogy belefogjanak a paradicsomtermesztésbe” – összegez László.
Legújabb célja, hogy saját paradicsomfesztivált rendezzen a kertjében a kollégáival. Nagy adag lecsót főznének üstben a 250 paradicsomtő között. Ki tudja, lehet, hogy a következő években hagyományt teremt vele.
Miért olyan ízetlen a bolti?
Spanyolországból vagy máshonnan, külföldről hozzák. Még zölden rakják föl a kamionra, és érlelő gázzal nyomják tele. Ettől mire ideér, piros lesz, de mivel nem földben nőtt, és nem érte napfény, az igazi ízek nem tudnak kifejlődni benne.
fotó: Adobestock, Privát
