Közel állt hozzá az az emberközpontú pedagógia, amelyet a Waldorf-iskolákban tapasztalt, így az egyetemi szakdolgozatát az alternatív pedagógiából akarta írni. De 2004-ben még komoly ellenérzések voltak azokban, akik a témavezetői lehettek volna. Azt javasolták, hogy inkább ne ezzel foglalkozzon. A nyelvészet volt a másik terület, ami érdekelte. Talán volt abban valami sorsszerűség, hogy amikor ezek után az Országgyűlési Könyvtárban a katalógusban átnézte a nyelvészeti irodalmat, megtalálta Nagy Ferenc Kriminalisztikai szövegnyelvészet című könyvét. „Elolvastam, és rájöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni” – mondja.
Először elájult a börtönben
Az új témaválasztásával talán még a korábbinál is nagyobb ellenállásba ütközött. Egymás után mondtak neki nemet a nyelvészek, akikkel konzultálhatott volna. Büki László volt kezdetben az egyetlen tanára, aki kifejezetten bátorította, hogy az igazságügyi nyelvészettel foglalkozzon. Ezek után kezdett el börtönökbe járni, kutatni. A legelső börtönlátogatásakor azonban rosszul lett.
„Az történt, hogy olyan adatokat vettem fel minden – a kutatásban részt vevő – fogvatartottról, amelyek alapján nem lehetett őket beazonosítani. Az iskolai végzettségükre, a foglalkozásukra és az általuk elkövetett bűncselekményre kérdeztem rá. A vizsgálat végén mindenkivel kezet fogtam, és megköszöntem a munkájukat. Kis túlzással olyan volt, mint egy Oscar-díj-átadás. Az egyik férfi kihozta a dolgozatát. Rá volt írva, hogy a foglalkozása kőműves, a bűncselekménye pedig emberölés. Ekkor nekem azonnal Kőműves Kelemenné, a falba épített asszony balladája ugrott be. Abban a másodpercben ájultam el. Ez egyébként pont azt mutatja, hogy az ember fejben folyamatosan dolgozik a szövegeivel. Nyilván ezerszer olvastam a Kőműves Kelemennét, előkerült két olyan hívószó, amiről ez jött elő elsőre. Ennek ellenére sosem tartottam semmitől a vizsgálatok alatt. A bűnözőkkel való foglalkozás nem nyomasztott, sokkal inkább izgatottá tett, nagyon érdekelt” – magyarázza.
Névtelen levelek íróit térképezte fel
Sára azt mondja, évek tanulása, rutinja kellett ahhoz, hogy úgy érezze, van valami köze a bűnügyi nyelvészethez. Sokáig általános iskolában tanított, és mellette magánszakértői megbízatásokat vállalt. Ma az Országos Rendőr-főkapitányság első profilalkotással foglalkozó csoportjának a tagja. A nyelvi profilozáskor egy írott vagy hallott szövegből megállapítja, hogy ki lehet a szerző. Egy névtelen levél írójáról például képes kideríteni, hogy férfi vagy nő, milyen korú, iskolai végzettségű, vallású ember.
Ránki Sára 2013-ban, a Központi Nyomozó Főügyészségen kezdte a nyelvi profilozást. Erre az időszakra tehető az utóbbi évek legösszetettebb bűnügyének felderítése. A nagy nyilvánosság számára a tárgyaláson derült ki, hogy a több diszkó tulajdonosaként hírhedtté vált Vizoviczki Lászlóhoz köthető bűnözői körnek volt egy titkos nyelve. Sára több mint százórányi hanganyagot hallgatott meg, mielőtt megfejtette ezt.
„Ennek a munkának a nagyon fontos tanulsága az volt, hogy az iskolai végzettség nincs összefüggésben a nyelvi teljesítménnyel. Nincs olyan párhuzam, hogy akinek magas az iskolai végzettsége, az magas nyelvi teljesítményt mutat, akinek alacsony, az pedig alacsonyt. Itt egy 8 általános iskolai végzettséggel rendelkező ember rakta össze az egész, 200 szóból álló titkos nyelvet. Még azt se mondanám, hogy különösebben árnyaltan vagy nyelvtanilag helyesen beszélt. Egész egyszerűen kiemelkedően kreatív volt a nyelv felhasználásában.”
Rájött, hogy a gyilkos telefonált
Profilozóként megtörtént vele, hogy egy emberölés bejelentőjének a hanganyagát kellett vizsgálnia. Azokat az elemeket, amelyeket elvileg csak a tettes tudhatott, hasonlították össze azzal, amit a bejelentő ismerhetett az általa vázolt helyzetben. A profilozás célja ezúttal az volt, hogy eldöntsék, lehetett-e a bejelentő maga az elkövető. Később a vizsgálat arra jutott, hogy lehetett.
„Azt én nem állapíthattam meg, hogy az elkövető vagy egy tanú volt-e a telefonáló, akinek a hanganyagát vizsgáltam. Én azt állapíthatom meg, hogy ki az, aki az adott szöveget ebben az esetben mondani tudja. Részese volt-e az eseménynek, vagy megfigyelő volt” – teszi hozzá.
Ránki Sárának máig hiányzik a gyerekek tanítása, az ünnepségek. De belátta, hogy a bűnügyi nyelvészi munka mellett már nem tudna teljes értékű pedagógusként dolgozni. Új munkáját viszont semmiért sem hagyná abba.
„Húsz évvel ezelőtt úgy kezdtem ezt a hivatást, hogy rengeteg elutasítást kaptam. Azt mondták, hogy »sem magára, sem a maga tudására nincs szükség ebben az országban«. Százszor abbahagyhattam volna, minden okom meg lett volna rá. Ezekben a helyzetekben, amikor nagyon mélyen voltam, a családom mellett Bakró-Nagy Marianne nyelvész és Kollár László barátom voltak azok, akik soha nem engedték, hogy feladjam. Azt mondták, hogy ez a hivatás teljesen az enyém, épp ezért semmiképp nem engedhetem el. Számomra a bűnügyi nyelvészet tényleg szerelem volt első látásra. Azért nem hagytam abba soha, mert hiszek benne” – meséli Sára.
Szöveg P. Gál Judit
Fotó: Pintér Márta
