Noel pánik helyett azonnal hívta a mentőket
Augusztus utolsó hétvégéjén egy 6 éves kisfiú mentette meg az apukája életét. A kis Noel édesapja a nagy hőségben dolgozott a kertben, miközben egy vizes törölközővel hűtötte magát, de nem vette észre, hogy belerepült egy lódarázs, ami egy rossz mozdulat alkalmával arcon csípte. A férfi hirtelen forróságot érzett, elájult, és beütötte a fejét. Ezt látva a kisfiú nem esett pánikba, hanem beszaladt a házba a telefonért, és azonnal felhívta az édesanyját. A nő rögtön értesítette a mentőket, és pontos instrukciókat adtak neki, hogy mit tegyen, amíg meg nem érkezik a szakszerű segítség. Noelt arra kérték, hogy egy jégkrémet helyezzen az apja mellkasára, azzal ellenőrizve a légzés intenzitását, majd kösse ki a kutyát, és az utca végén várja meg a mentőket. Az orvosok szerint mindössze 15 percen múlott a férfi élete, de a kisfiúnak hála, hamar hozzájutott a két életmentő injekcióhoz.
Az apa elájult a konyhában
Májusban ugyancsak egy gyermek mentette meg az édesapja életét. Akkor a 10 éves Adrián azzal hívta fel a segélykérő telefonszámot, hogy egy nagy csattanást hallott a konyhában, és amikor kiment, megtalálta az eszméletlen állapotban lévő szülőt. Igaz, a kisfiú nagyon meg volt ijedve, ennek ellenére ügyesen válaszolt minden kérdésre, és átszaladt a szomszédhoz segítségért, de sajnos nem találta otthon. Az irányító addig a vonalban maradt, amíg a mentők meg nem érkeztek, és megkezdték az ájult férfi ellátását.
Jázmin egyből észrevette a bajt
Februárban egy 8 éves kislány hívta a 112-es számot azzal, hogy az anyukája szerinte rosszul érzi magát. Az anya igyekezett eltitkolni a lánya előtt, hogy magas láza van és nincs jól, de a gyermek észrevette, hogy valami nincs rendben, és cselekedett. Jázmin részletesen beszámolt a diszpécsernek az édesanyja állapotáról, és pontosan bediktálta a nevüket és a címüket. A mentésirányító azt kérte, hogy vigye be a kislány a telefont a fürdőszobába, és hangosítsa ki, így közvetlen kapcsolatba tudott kerülni a beteggel. Jázmin lélekjelenlétének köszönhetően időben meg is érkezett a segítség.
Becsillagozott név a telefonban
Arra is szánjunk időt, hogy megbeszéljük az unokával: a korunknál fogva normál esetben (betegség nélkül) sem tudunk már felmászni mászókára, fogócskázni, vagy nem feltétlenül van türelmünk több órán keresztül társasjátékozni vele. Tudnia kell, hogy idős korban ezek a játékok már nehezen mennek, és válasszon egy könnyebb és kevésbé megterhelő elfoglaltságot. Ez meleg időben, frontátvonulások esetén vagy egy átvirrasztott éjszaka után főleg indokolt lehet. Az óvodás korosztály már könnyen megérti, hogyan tud segíteni, vizes borogatást készíteni, kitölteni egy pohár vizet, és azt is megtaníthatjuk neki, kihez forduljon a környezetünkben, ha baj történne. Figyeljünk arra, hogy ne ijesszünk rá, de tudja, melyik szomszédhoz kell becsöngetni, vagy mit nyomjon meg a telefonon. Ha előre becsillagozzuk azt a nevet, akit tárcsáznia kell, még akkor is segítséget tud hívni, ha még nem tud olvasni. Viszont, ha csak PIN kóddal old ki a készülék, nem tud vele telefonálni, ezért jobb feloldani a számzárat. A nagyobbaknak mondjuk el, hogy ha azt érzik, a nagyi rosszul van, nem kommunikál, a földön fekszik, nem reagál semmire, azonnal hívják a 112-es számot.
Pontos cím és életmentő gyógyszerek
A kisebbekkel is gyakoroljuk be a pontos címet, és azt is, hogyan tudják kinyitni az ajtót. Az iskoláskorúaknak elárulhatjuk az életmenő gyógyszereink helyét, és megismertethetjük velük az adagolását, használatát. Cukorbetegként, vagy a vérnyomás hirtelen leesésénél egy cukorka is segíthet, így erről a betegségről is el kell velük beszélgetni.
Fontos, hogy ezekben a beszélgetésekben partnerként tekintsünk a gyerekre, meg fogjuk látni, hogy mennyire felnőttként viszonyulnak majd ők is a témához, érezni fogják a helyzet komolyságát, súlyát. És nem utolsósorban mi is sokkal szívesebben vállalunk el úgy egy unokás hétvégét, ha tudjuk, hogy a korábban elmondott instrukcióknak köszönhetően mindenki biztonságban van, lesz.
Nem kell mindig szuperhőst játszanunk
A három történet is jól mutatja, hogy a gyors cselekvés bizony életet menthet. De mégis, mit mondjunk, hogyan készítsük fel a kicsiket és a nagyobbakat arra, ha valami baj érne minket? A szakértők szerint sokszor megpróbálunk szuperhőst játszani akkor is, ha nem vagyunk jól, nagyon fáj a fejünk, gyomorrontásunk van, vagy leesett a vérnyomásunk. Ilyenkor semmi értelme úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A gyerekek sokkal megértőbbek és segítőkészebbek, mint azt gondolnánk. Betegség esetén nem kell lenyűgöznünk őket játékokkal, programokkal, nyugodtan hozhatjuk a minimumot úgy, hogy közben a kicsi is biztonságban van. Ha úgy érezzük, húz az ágy, alig állunk a lábunkon, akkor a tévével kapcsolatos szabályokat is elhagyhatjuk. Biztosan egyik unoka sem fogja szóvá tenni, ha az egyébként megengedett egy óra helyett hármat ülhet aznap a képernyő előtt. És soha ne legyen bűntudatunk azért, mert nem tudjuk hozni a 100%-ot! Talán ez a legnehezebb feladat, hiszen mindig arra törekszünk, hogy lenyűgözzük a gyereket. Azért is kell ezt tudatosítani magunkban, mert a stressz csak fokozza a szorongást, és lassítja a gyógyulást. Az is fontos, hogy betegen ne terheljük magunkat bonyolult ételek elkészítésével, ne akkor akarjuk megsütni az unoka kedvenc sütijét – egy rántott leves és egy főzelék is megteszi.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
