A víz ilyenkor speciális labirintustesten keresztül jut ki a talajfelszínre, a növények tövéhez. Ezáltal csökken a párolgási veszteség. A másik előnye, hogy ha netán napközben, tűző napon kell öntözni, akkor sem tudunk bajt csinálni. Nem fog perzselni a lombozaton a vízcsepp, hiszen nem is kerül a lombra, közvetlenül a talajra juttatjuk. Mivel a levelek nem lesznek nedvesek, a gomba- és baktériumkártétel esélye is csökken. Még jobb, hogy csak minimális víznyomás szükséges a működéséhez, tehát ez a rendszer nyáron is üzembiztos, amikor mindenki öntöz, és a csapból is csak csordogál a víz.
Hogyan is működik?
A csaptól egy gerincvezetéken vagy tömlőn át juttatjuk a vizet az ágyásig, vagy a cserepekig. Ha ágyást öntözünk, csepegtetőcsövet, vagy szalagot tekerünk bele, erre csatlakoztatjuk a tömlőt. A csövön 20-50 centiméterenként lyukak vannak, amelyek előtt ez a bizonyos labirintustest lelassítja és cseppenként a talajra juttatja a vizet. A dézsák mellé vékony falú műanyag csövet fektetünk, amit minden „állomásnál” kilyukasztunk. Kerül bele egy vízadagoló gomba, majd ebből egy ceruzavastagságú csővel felvezetjük a dézsához a vizet. Ebbe ismét egy labirintustestes elem kerül. Létezik olyan gomba is, amely több vagy kevesebb vizet enged át egységnyi idő alatt. Játszhatunk a cserepekbe szúrt csepegtetőtüskék számával is. Vízigényesebb növényekhez több tüske, szárazságtűrőkhöz kevesebb kerül a dézsába.
Nyaralásbiztos locsolás
Azt hihetnénk, hogy ez a rendszer vagyonokból épül fel, ám eláruljuk: akár 1-2 nyár alatt megtérül az ára a megspórolt vízdíjból. További előnye, hogy ha elutazunk, akár a csapra szerelt elemes automatával is üzemeltethető, így nem száradnak ki a növények, amíg nem vagyunk otthon.
Szöveg: Kiszel Péter
Fotó: Adobestock
