Szakács Györgyi keze nyomát számtalan film és még annál is több színházi előadás őrzi: nemcsak a magyar színjátszás ikonikus alakjait, hanem világsztárokat is öltöztetett. Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervezőként az amerikai Filmtudományi Akadémia tagja, így az Oscar-díjak sorsába is van beleszólása.
Saját gyűjteményében több ezer különleges kosztüm sorakozik, és ma már a lánya is ezt a hivatást viszi tovább. De ugorjunk vissza a kezdetekhez! Vajon honnan indult ez a kivételes pálya?
„Visszatekintve, mintha egész életemben erre készültem volna. Gyerekkorom óta művészemberek vesznek körül, és rengeteg olyan benyomás ért, amit később tudtam a pályámon hasznosítani.”
Varázslatos gyerekkora volt
Egész gyermekkorát meghatározta a művészet.
„Kilencéves koromig Szentendrén Czóbel Béla festő volt a szomszédunk. Olyan házban laktunk, ahol teljesen véletlenül Major Tamás tartotta a két csónakját a kertünkben. Érdekes, hogy később ettől függetlenül választott munkatársául. Majd Budára költöztünk, a Gellért-hegyen laktunk, és mindennap besétáltam anyámhoz a Váci utcába. Egy divatüzlet vezetője volt, ahol szabásmintákat készítettek megrendelésre, és minden létező, akkor elérhetetlen sajtótermék bekerült ide.
Napi programom volt, hogy átlapozgattam a divatlapokat.
A szomszéd üzlet Rotschild Klára szalonja volt, onnan átjártak a manökenek, a szemben lévő Pesti Színházból pedig a színészek. Olyan volt, mint egy irodalmi szalon, ahol imádtak időt tölteni és lapokat nézegetni az emberek. Én ennek szem- és fültanúja voltam, minden időmet ott töltöttem. A kor híres emberei mind megfordultak itt, Gábor Zsazsától kezdve Tony Curtisig. Sok érdekes benyomás ért, és rendkívüli emberek vettek körül” – meséli Györgyi, aki úgy nőtt fel, hogy láthatta, hogyan készülnek a szabásminták.
„A gimnáziumban is tanultam szabás-varrást, és itt találkoztam először későbbi életem meghatározó szereplőivel, Csiszár Imrével és Szlávik Istvánnal is. Nagyon sokat jártunk színházba, a hatvanas évek végén szinte mindent láttam. Mindezek ellenére nem tudtam, mi akarok lenni, ezért a Műszaki Egyetem építészkarára jártam.
Később a Színművészeti Főiskola vizsgaelőadásaihoz kezdtem jelmezeket tervezni, ezt követően már rengeteg munkára hívtak.”
Világsztárokat is öltöztetett
Ha magyar kosztümös film készül, jó eséllyel ott találjuk a nevét a stáblistán, de munkái nemzetközi produkciókban is feltűnnek: öltöztette többek között Cate Blanchettet és Ralph Fiennest is.
„Már a pályám elején nagy színházakban kezdtem el dolgozni, a későbbi életem meghatározó színészeivel találkoztam. Hihetetlen szerencsém volt ezen a területen, mert fantasztikus, nagyon tehetséges emberek hívtak mindig. Nagyszabású előadásokat volt lehetőségem tervezni, sokat tanulhattam, és egy erős szakmai alapot kaptam a későbbiekhez.
A jelmeztervezés egy nagyon összetett alkotói folyamat.
A színházi produkcióknál a rendező koncepciója alapján építem fel a figurákat és a jelmezeket. Szeretem, ha ez a színészekkel is egy közös gondolkodás. A tervezőnek fontos képessége az érzékenység: emberekkel dolgozik, embereket ábrázol, fontos, hogy ezt az utat végig tudja járni a partnereivel” – mondja Györgyi, akinek pályáját rangos díjak sora kíséri, de színészektől is kap bőven elismerést, Ralph Fiennes például elkérte a neki tervezett kosztümöt.
„A nagy sztárok általában úgy szerződnek, hogy a saját kosztümjüket elvihetik magukkal. Ez még Viggo Mortensennel is megtörtént a Good című film után.
Megtisztelő, hogy elkérik, jó emlékeim vannak velük kapcsolatban.”
Még több élettörténetet olvasnál? Ez is érdekelhet!
A kölcsönző szóba sem jöhet
Rengeteg korabeli ruha és jelmez van a tulajdonában, amely az ország egyik legnagyobb magángyűjteményének számít.
„Közel negyven éve gyűjtöm a számomra izgalmas textilrégiségeket, kiegészítőket, amelyeket az évek során aukciókon, különböző helyeken vásároltam. Több ezer darabról van szó, ami folyamatos inspirációt ad a munkámhoz. Ez is része annak a folyamatnak, ahogyan dolgozom: az anyaggyűjtés, az alapmű és a forgatókönyv elolvasása, korabeli fotók, a rendező elképzelései és a színészek együtt adják ki az egészet, amit aztán át kell szűrni önmagamon.
A szalonvilág, ami korábban nagyon erős volt, mára szinte eltűnt, a hagyományos varróműhelyekből is egyre kevesebb van, és nincs igazán utánpótlás sem.
Így rengeteg mindent újra kell gondolni, ki kell találni a logisztikát is, hogyan áll össze végül a jelmez. Nem igazán szeretek kölcsönzőből dolgozni, nem tartom tisztességesnek, ha a saját munkámban valaki más ruháját használom.”
Györgyi lánya, Szlávik Juli is Junior Príma díjas jelmeztervező.
„Gyerekként még nem akart ezzel foglalkozni, hiszen azt látta, mennyi munka van vele, hogy éjszaka is dolgozom, és hogy emiatt sokszor keveset vagyok otthon. Nem egy olyan pálya, ami elsőre vonzó egy gyereknek. Aztán szépen, lassan mégis belenőtt, és őt is beszippantotta ez a világ.”
Meglepődött, amikor beválasztották
Tavaly választották be az Oscar-díjról is döntő amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjai közé.
„Évekkel korábban egy híres tervező megkeresett, hogy szeretnék, ha én is közéjük tartoznék. A felkérés meglepett, de a Covid miatt be voltam zárva, a kilencvenéves édesanyámat ápoltam, nem volt módom beküldeni az anyagomat… Elkönyveltem magamban, hogy ez a hajó elment, majd egyszer csak jött a hír, hogy annak ellenére, hogy nem adtam be semmit, beválasztottak. Ez egy nagyon jóleső dolog, mert a jelmeztervező szekcióba nagyon nehéz bejutni.
Ugyanakkor sok munkával jár: rengeteg filmet kell megnézni, majd szavazni, és sok meghívót is kapok különböző helyekre a világban.”
Fotó: Schumy Csaba, Profimedia
