A filmes és színházi szakma egyik legkarakteresebb rendezőjének tartják. Szász János jól egyensúlyoz a művészfilmek és a közönségnek szánt alkotások között. Egyedülálló látásmódjára még Amerikában is felfigyeltek, a bostoni Harvard Egyetemen is tanít, és egy korábbi filmje, A nagy füzet az Oscar-díj előszobájáig jutott, miután 2013-ban az amerikai filmakadémia a kilenc legjobb külföldi film közé szavazta. „Egyfelől nagyon jó volt megélni, amikor az Oscar-jelölés kiderült, kinyílt előttem egy ajtó, és elindultam a fény felé, ügynökök tucatjai jelentkeztek, hogy menedzselnek engem a világban, másfelől pedig hatalmas lelki törést okozott, amikor a filmem nem került be a legjobb öt közé, és ezek az ajtók nagyon gyorsan bezáródtak előttem. Akkoriban úgy éreztem, a sors figyelmeztet, hogy mi a fontos és mi nem” – osztja meg velünk Szász János.
Gyerekként a legendák között
A háromgyerekes rendező azt mondja, a családja a legfontosabb számára. „Kétszer is kaptam olyan rendkívüli ajánlatot, amit más talán nem utasított volna el. Egy híres rendező meghívására Los Angelesben kellett volna dolgoznom, de akkoriban egy olyan élethelyzetbe kerültem, hogy jobbnak láttam, ha itthon maradok” – mondja Szász szerényen, miközben a szakmában tudva lévő, hogy az a meghívás Steven Spielbergtől érkezett. „Nem bánom, hogy így döntöttem, mert rájöttem, hogy a családom nélkül egy órát sem bírok ki. Társ- és gyerekfüggő vagyok. A 13 éves fiammal, Petivel esténként egy-másfél órát szoktam beszélgetni, lelkizni, mert mindkettőnknek nagyon fontosak ezek az apa-fia együttlétek.” János azt meséli, annak idején neki másfajta kapcsolata volt az édesapjával és az édesanyjával. „Érdekes gyerekkorom volt, de a szüleim elfoglalt emberek lévén, nem sok időt töltöttek velem. Édesanyám több fővárosi mozi üzemvezetését irányította, édesapám, Szász Péter pedig filmrendezőként és forgatókönyvíróként tevékenykedett. Bejáratos voltam a színészek világába, nagy társasági élet volt nálunk. Őze Lajost, Kállai Ferencet, Sinkovits Imrét, Latinovits Zoltánt közvetlen közelről ismerhettem. Furcsa figurák között nőttem fel, és én ezt nagyon élveztem.” Amikor Szász János édesapja megtudta, hogy a fia is rendező szeretne lenni, dühkitörése lett. „Apám csalódott a hivatásában, mert sokszor becsapták, félrevezették a pályatársai. Nem akarta, hogy én is így járjak. Ordítva azt kérdezte tőlem: »Olyan akarsz lenni, mint ezek?« Élete utolsó éveiben elidegenedett a kollégáitól, sokat betegeskedett, és befelé fordult. Mindössze 55 éves volt, amikor szívinfarktusban elhunyt. De remélem, nem lettem olyan »mint ezek«, és apukám nem csalódna bennem.”
„Kevesebb a lánc rajtam”
A hatvanadik évét hamarosan betöltő Szász János azt mondja, ez a kerek évszám arra is jó, hogy mérlegelje az eddigi életét, munkásságát. „Bizonyos szempontból ez egy drámai évforduló, elgondolkodásra késztet, hogy hová jutottam, és mit valósítottam meg eddig. Rádöbbentem, minél öregebb vagyok, annál jobban érzem magam, mert kevesebb a lánc rajtam. Bátrabb, szabadabb és gátlástalanabb vagyok a munkámban, a gondolkodásomban. Ha kell, kimegyek tüntetni a diákokkal, mert egyetemi tanárként kötelességemnek érzem, hogy kiálljak bizonyos dolgok mellett.” Szász végigjárta az úgynevezett szakmai szamárlétrát. Színházi kellékesként kezdte, majd Vámos László asszisztense lett a Budapesti Operettszínházban, de kisebb filmszerepekben is feltűnt. Például a nagysikerű Szerencsés Dániel című drámában. „Nem akartam soha színész lenni, mivel tudtam, hogy rossz vagyok. A filmszerepeket csupán pénzkeresetnek tartottam, illetve a nagyon csinos főszereplő, Szerb Kati közelébe akartam kerülni. Fiatal srácként halálosan szerelmes voltam néhány igazán gyönyörű színésznőbe…” – meséli nevetve. Ám ma már csak egy nő fontos számára. Második felesége, a színésznő Bognár Gyöngyvér, aki a kecskeméti Katona József Színház tagja. A 17 éve tartó házasságukból két fiúgyermek született, akik most 13 és 5 évesek. Az első házasságából pedig egy 25 éves lánya van. „Nekem nagyon fontos, hogy megéljem az apaságot, ne csak futólag lássanak a gyerekeim. Amikor a közelgő 60. évem szóba kerül, akkor arra is gondolok, vajon, apaként is teljesítem-e azokat az elvárásokat, amiket felállítottam magamnak. Mivel az idő véges,
és a legkisebb gyerekem még csak ötéves, ezért igyekszem minél több hasznos dolgot megtanítani és elmondani neki.”
Karmesternek képzelte magát
Jóllehet Szász János életútja változatos és sokszínű, egy valami még neki sem adatott meg. „Imádom a zenét. Annak idején nagyon sok bakelitlemezünk volt otthon, és kisgyerekként mindig karmesternek képzeltem magam, a My Fair Ladyt vezényeltem le otthon, a négy fal között. Nem titkolt vágyam, hogy egyszer egy operát is rendezzek a Magyar Állami Operaházban. A filmjeimben is mindig én magam végzem a zeneszámok kiválasztását, mert a zene olyan, mint a szívdobbanás. Az egyik legfontosabb eleme a filmnek. A január végén kijövő, A hentes, a k*rva és a félszemű című filmemben is hangsúlyos szerepet kap” – mondja a Balázs Béla-díjas rendező.
Legújabb filmje egy izgalmas krimi
Szász János legújabb mozifilmje A hentes, a k*rva és a félszemű. „Ez egy tabut döntögető krimi. Megtörtént eseten alapul, a húszas évek Magyarországában játszódik. A történet egy szerelmi háromszöget mutat be, de a film befejezését nem lehet előre tudni, még ha gyilkosságról is van szó. Nagyon szerettem a színészekkel dolgozni. Gryllus Dorkát az egyik legtehetségesebb európai színésznőnek tartom, Hegedű D. Géza pedig bevállalta azt, hogy majdnem 25 kilót hízott a szerep kedvéért” — mondja Szász János, aki öt év után jelentkezik új mozifilmmel.
