Szeretetet kunyerál, de a szoba közepére csinál: különleges tollas lénnyel osztja meg az otthonát a Müller-házaspár

A fiatal dolmányos varjú még egyszer született, amikor július elején találkozott új gazdáival. Larion Zoé fotómodell és plasztikai szaktanácsadó és férje, Müller Attila színész éppen a Népligetben sétált késő este, amikor észrevették, hogy a madár egy fa alatt kuporog. Két nagy testű kutya indult felé, amikor szó szerint a halál torkából mentették meg.

Szeret az autó kormányán ülni

A madárnak annyi ereje sem volt, hogy arrébb ugráljon, sőt önállóan még enni sem tudott. „Nem volt képes megállni a lábán, az oldalára dőlt, azt hittük nem éri meg a reggelt – kezdi a történetet Zoé. – Egész éjszaka a mellkasomon feküdt, és simogattam, beszéltem hozzá. Megígértem neki, ha túléli, élete végéig a barátja leszek, és számíthat rám, nem hagyom cserben.”

Vilma pedig eldöntötte, hogy élni fog, sőt három hét alatt sokat erősödött. És bár Zoéval az első éjszaka barátságot kötött, még Attilát is meg kellett magának nyernie.

„Gyermekkoromban volt szelídített papagájom, így nem állt tőlem távol a gondolat, hogy befogadjunk egy madarat – meséli a férj. – Gyorsan megszerettem Vilmát. Valójában már abban a percben belopta magát a szívembe, amikor betettük az autóba, és felült a kormányra. Úgy kellett őt leimádkozni, hogy el tudjunk indulni. Van három kutyánk, egy kopasz tengeri malacunk és afrikai óriási csigáink is, és kezdetben azt hittem, a varjút kell majd félteni a kutyáktól. De valójában Vilma lett a legnagyobb gengszter, még őket is üldözőbe veszi.”

Szobatisztaság – mégis hogyan?

Az első napok óta Vilma teljes jogú családtagként él a Larion-Müller házaspárnál.

„Rögtön igyekeztem arra szoktatni, hogy a vállamon üljön, mivel mindig tetszettek a filmekben a boszorkányok, akiknek a vállán ült a varjú. Az első héten még pánikszerűen kapaszkodott a kezembe és a vállamba, tele voltam karmolásnyomokkal, de azóta már sokat fejlődött a koordinációs képessége, ügyesen rugaszkodik el és landol a vállamon. Persze minden érdekli őt, ami fényes és csillog, folyton csipkedte rajtunk a gyűrűt, a fülbevalót, a napszemüveget, de ma már érti, mit szabad, és mit nem. Például már nem törli az ételmaradékos csőrét a hajamba. Viszont az összes kulcscsomónkra igényt tart.”

Zoé szerint a legkedvesebb dolog, ahogyan Vilma szeretet kunyerál. „Belebújik a hajamba vagy csipkedi a kezem, hogy simogassam a torkát és borzolgassam a tollát. Ma pedig odarepült a konyhapultra, és együtt eszegették a főtt kukoricát a férjecskémmel. Egysze­rűen bűbájos jelenet volt.”

Demcsák Zsuzsa tanítja a szakmára Köllő Babettet

De nemcsak kukoricát eszik a dolmányos varjú: kedvence a dió, az alma, a görögdinnye, és a tonhalkonzervet, a lisztkukacot is örömmel fogyasztja. A nagy lakmározás azonban rengeteg végtermékkel is jár. Zoé és Attila lakása most úgy néz ki, mintha éppen festésre készülnének, mivel a bútorokat lepedőkkel takarják, hogy a repülni tanuló varjú ne pottyantson mindenhova.

„Nálunk az élőlények az elsők, nem a kényelmünk. Csak azért nem dobjuk ki az utcára, vagy hagyjuk sorsára meghalni, mert takarítani kell utána. A kedvenc helyei alatt kutya­pelenka van. Nálunk nincs a lakásban szőnyeg, csak parketta és járólap, a felmosás semmiség. De ha bárki nevelt már szobatisztaságra varjút, azonnal jelentkezzen, és mondja el nekünk, hogyan kell!”

Később is visszavárják

Zoé és Attila temészetközeli életmódot folytat, még akkor is, ha napjaik nagy részét még a városban töltik. A társasházban, ahol élnek, már meg sem lepődnek a lakók, ha sérült sündisznót vagy éppen néma kacsát hoznak haza.

„A mi szívünk szuperzöld! Számunkra a legfontosabb a Földdel, a természettel való össz­hangban létezés, minimálisra zsugorítva az ökolábnyomunkat. Nem szeretnénk ártani, sőt, ahol tudunk, segítünk Földanyának, az állatoknak, a növényeknek.”

Két éve vásároltak egy tanyát is, ahol Vilmának kialakítottak egy röpdét.

„Ott nézelődik, és szokja a környezetet. Sok ágat és egy kosárhintát is tettünk neki oda, és mindenféle logikai készséget fejlesztő játékot. De a kedvence Szörnyi, a plüssfigura. Fésülgeti a csőrével, és odaviszi neki a kulcskarikát, masnit, kiskanalat, tollat, még kukaccal is megkínálja. Amikor önállóan tud majd repülni és táplálkozni, a ta­nyánkon szeretnénk elengedni, ahol bőven találna mezei egeret. Ám akkor lennék a legboldogabb, ha utána is velünk maradna, vagy legalább néha visszajönne hozzánk látogatóba. Meglepetésszerűen rám károgna, vagy a vállamra repülne. Villámgyorsan belopta magát a szívünkbe a kis zsivány!”

Hová tűnt Mester Tamás? Meglepő helyen él most az egykor ünnepelt zenész

Fotók: Pungor Luca