Ihos Józsefnek még megadatott, hogy a nagy elődöktől tanulja meg a kabaré műfaját. „Hofitól, Körmendi Jánostól, Kabos Lászlótól, Kibédi Ervintől lestem el a fortélyokat. Az én generációm tőlük vette át a stafétabotot. Most mi vagyunk a nagy öregek, de a jelenlegi stand-uposok másik úton indultak el, számukra mi nem vagyunk példa. A világ megváltozott, az emberek ingerküszöbe magasabban van, a csúnya beszéd, a káromkodás most belefér. Úgy látom, a fiatal közönséget azonnal meg kell fogni, rögtön olyat kell nekik mondani, ami meghökkentő. A fiatalok, az iskolások gyakran nem is értik, amit én mondok, mivel nincs közös kapcsolódási pont. Ők a stand-uposok humorán nőnek fel, és én ezt elfogadom. Minden korosztálynak megvan a maga kedvence, megelégszem azzal, ha az idősebb generáció nevet a poénjaimon.”
Hogy mennyire megváltozott az emberek mentalitása, jól tükrözi az alábbi példa. „Egy fiatal stand-upos kollégával léptem fel egy kisvárosban. Az előadás után az esemény szervezője meghívott minket, hogy csatlakozzunk a vacsoraasztalukhoz. Rögtön igent mondtam, és megtisztelésnek éreztem a szívélyes invitálást, míg a fiatal kolléga azonnal azt kérdezte, hogy meddig fog tartani a vacsora, mert akkor ő még leszámlázna harmincezer forintot, hiszen a személyes jelenléte emeli a vacsora fényét. Kicsit értetlenül álltam az eset előtt, de rájöttem, a mostani generáció máshogyan látja a világot, sokkal pénzközpontúbbak. Ami azt illeti, én sosem voltam túlfizetve” – állapítja meg Ihos József nevetve.
