Bernadett örül annak, hogy már nem része a bulvárvilágnak. Ahogy telik az idő, egyre inkább azt érzi, hogy semmi keresnivalója benne.
„Pár éve szerepeltem egy főzőműsorban, és olyan boldog voltam, hogy az első adásban kiestem. Éreztem, hogy nem tartozom oda, mert csak feszengtem a kamerák előtt, egy rezdülés nem volt az arcomon, így nem tudtam szórakoztató és harsány lenni. Pedig állítólag nem is főzök rosszul, mert még élnek a családtagjaim. De az is lehet, hogy csak nagyon éhesek voltak, azért ettek meg mindent?” – teszi fel viccesen a költői kérdést Bernadett. Szerencsésnek tartja magát, hogy már nem hírértékű, ami a magánéletében történik, mert olyan sokat kap a színészi pályájától, hogy az elégedettséggel tölti el.
„Az Újszínházban sokféle női karaktert játszom. Hét színdarabban vagyok látható, és kifejezetten élvezem, amikor nem kell a csábítót előadnom a színpadon. Az egyik színműben, a Fatornyokban smink nélkül, jellegtelen külsővel játszom. A közönség nem ismer fel, és ezt csak akkor tudtam meg, amikor a nézők azt kérdezték az előadás végén a nézőtéri ügyelőtől, »Jó, de hol volt ebben a darabban Gregor Bernadett, hiszen a színlapon ott a neve?«. Számomra ennél nagyobb dicséret nem is létezik, mert végre nem a külsőmön van a hangsúly, hanem a színészetemen. Az életkorunk előrehaladtával el kell fogadnunk, hogy egyszer mi is ősz kontyos nagymamák leszünk. Én már rég elengedtem azt, hogy csak a külsőmről szóljon az életem.”
Fotó: Bognár Bogi
