A régi mosogatógép még becsülettel teszi a dolgát, csak éppen minden egyes indításnál jóval több vizet és energiát kérhet, mint egy korszerű készülék. Ez sokáig fel sem tűnik: bekerül a tabletta, megnyomjuk a gombot, néhány órával később kipakolunk.
A fogyasztás különbsége csak akkor válik igazán érdekessé, amikor egymás mellé tesszük a régebbi és az újabb gépek adatait.
És ezek a számok már elég meggyőzőek.
Egy mai hatékony mosogatógépnek ugyanis nem feltétlenül kell tíz- vagy húszliternyi víz ahhoz, hogy egy egész adag edényt tisztára mosson. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint egy hatékony készülék körülbelül 9 liter vízzel akár 15 terítéknyi edényt is elmoshat, miközben ugyanekkora mennyiség kézi mosogatása körülbelül 20 liter vizet igényelhet.
Az uniós oldal ezért arra is felhívja a figyelmet, hogy a gépi mosogatással nagyjából feleannyi víz fogyhat, mint az azonos mennyiségű edény kézi elmosásakor.
Ennyit változtak a mosogatógépek az elmúlt évtizedekben
A fejlődés ráadásul nem csupán reklámígéret. Egy szakmai összesítés szerint az 1990-es évek végi csaknem 20 liter/ciklus körüli értékről mára körülbelül 9,5 liter/ciklusra csökkent a mosogatógépek átlagos vízfelhasználása. Ezzel nagyjából egybevág az Európai Bizottság 9 liter körüli példája is.
A különbséget a jelenleg forgalmazott konkrét készülékeken is látni lehet. Az uniós EPREL, vagyis az energiacímkével ellátott termékek hivatalos adatbázisában jelenleg számos 12-16 terítékes készüléknél 9-9,8 liter körüli Eco-programos vízfogyasztás szerepel.
Természetesen nem minden gép egyforma, éppen ezért új mosogatógép vásárlásakor sokkal többet mond a konkrét modell energiacímkéje, mint az, hogy a készüléket egyszerűen „energiatakarékosként” hirdetik.
Mosogatógép-vásárlásnál már nem elég az energiaosztályt nézni
2021. március 1. óta az Európai Unióban a mosogatógépek energiacímkéjén ismét az egyszerűbb A-tól G-ig terjedő skálát használják, ahol az A jelenti a leghatékonyabb kategóriát.
A címke azért különösen hasznos, mert nem pusztán egy nagy betűt mutat. A jelenlegi uniós rendszerben
- az energiafogyasztást,
- a kapacitást,
- az Eco-program vízfogyasztását,
- időtartamát
- és a készülék zajkibocsátását is össze lehet vetni.
Az EPREL adatai között például található 16 terítékes készülék 9,5 liter/ciklus vízfogyasztással és 42 dB-es zajértékkel, miközben más modellek 9 liter körüli vízfogyasztással működnek.
Vagyis két hasonló méretű mosogatógép között is lehet érdemi különbség.
Ionizált gőzzel működő mosogatógép: valóban ennyit spórolhat?
A gőz használata a mosogatógépekben már nem jövőbeli technológia: Magyarországon is kaphatók olyan készülékek, amelyek gőzfunkcióval egészítik ki a hagyományos mosogatást. A jelenleg elérhető modellek között azonban ezek továbbra is vízsugarat és szórókarokat használnak.
Egy cseh cikk ennél jóval tovább megy: olyan, ionizált gőzzel és kavitációval működő technológiáról ír, amely állítása szerint akár 3-4 liter vízzel és 0,35-0,45 kWh energiával is beérheti ciklusonként, a vízmegtakarítás pedig elérheti a 60-70 százalékot.
Csakhogy ezeket a konkrét adatokat nem sikerült olyan független, megbízható forrásból vagy gyártói dokumentációból ellenőriznünk, amely alapján tényként mernénk továbbadni őket. A kavitáció maga valós, tisztításra is alkalmazott fizikai jelenség: ipari és professzionális tisztítási technológiákban valóban használnak ilyen elven működő rendszereket.
De sehol sem találtunk olyan adatot, kutatást vagy tesztet, ami valóban igazolná, hogy 70 százaléknyi vizet lehet megspórolni egy ilyen mosogatógéppel.
Mi az a kavitáció?
A kavitáció során a folyadékban parányi buborékok keletkeznek, amelyek szinte azonnal összeomlanak. Az eközben létrejövő mechanikai hatás segíthet fellazítani és eltávolítani a felületre tapadt szennyeződéseket.
A valódi spórolást az energiacímkén találod
Ha most cserélnéd le a régi mosogatógépet, sokkal biztosabb kapaszkodót ad a készülék hivatalos uniós energiacímkéje és EPREL-adatlapja.
Érdemes összehasonlítani az Eco-program:
- 100 ciklusra megadott energiafogyasztását,
- ciklusonkénti vízfogyasztását,
- kapacitását,
- programidejét,
- valamint zajszintjét.
Az uniós szabályozás ráadásul nemcsak energiahatékonysági követelményeket ír elő. A 2021-től alkalmazandó ökodesign-szabályok a javíthatóságot is érintik: egyes alkatrészeknek, például az ajtópántoknak és tömítéseknek, szórókaroknak, szűrőknek és kosaraknak a modell forgalmazásának megszűnését követően tíz évig rendelkezésre kell állniuk, míg a professzionális javítóknak bizonyos alkatrészekhez és javítási információkhoz legalább hét évig hozzá kell férniük.
Ez azért fontos, mert egy új gép akkor igazán takarékos döntés, ha nemcsak kevés vizet fogyaszt, hanem szükség esetén javítható is.
Megéri lecserélni a régi mosogatógépet?
Erre nincs mindenkire érvényes válasz, egy egyértelmű igen vagy nem. Egy jól működő, viszonylag takarékos gépet pusztán a divat kedvéért aligha indokolt kidobni. Ha viszont egy nagyon régi, sok vizet és áramot használó készülék egyébként is cserére szorul, az új modell kiválasztásánál már érdemes számolni az üzemeltetés költségével is.
Ráadásul nem feltétlenül a legdrágább vagy a legtöbb látványos funkcióval telepakolt készülék lesz a legjobb vétel. Először
- az energiacímkét érdemes megnézni,
- utána a víz- és energiafogyasztást,
- a kapacitást
- és a zajszintet.
A gőzfunkció, az automatikus programok vagy az érzékelők ezután jöhetnek a mérlegelésben.
A technológia ugyanis valóban sokat fejlődött. Az az ígéret viszont, hogy egy új megoldás „70 százalékot spórol”, önmagában még kevés. Az igazi kérdés mindig az, hogy mennyit fogyaszt az a konkrét készülék, amelyet hazaviszünk.
