Brüll Adél 1872-ben született Nagyváradon, egy jómódú zsidó családba. Művelt, okos, több nyelvet beszélő nő volt, aki nagy társasági életet élt. Gyengéd szálak fűzték Ordódy Pál főhadnagyhoz, de amikor édesapja a család vagyonának nagy részét elvesztette a tőzsdén, 26 évesen – ami az akkori időkben későinek számított –, hozzáment a különböző cégek, bankok ügyintézőjeként dolgozó, gazdag Diósy Ödönhöz – írta az ujsagmuzeum.hu.
Ezzel anyagilag megalapozta a jövőjét. A házasok Szófiában telepedtek le, ahová Adél húgát, Bertát is magukkal vitték. Ám férje gyanús ügyekbe keveredett, tönkrement és menekülniük kellett. Párizsba költöztek, ahol Diósy újabb vállalkozásokba kezdett, képeslapokkal, szőrmékkel, pezsgővel kereskedett, és alapító részvényese volt a Nagyváradi Napló című lapnak.
Léda lett Ady múzsája és a szeretője
Adél – akit verseiben Lédaként említett – ebben az újságban olvasta rendszeresen Ady Endre írásait, és egy alkalommal, 1903-ban, amikor hazalátogatott szülővárosába, találkoztak személyesen is. Állítólag Lédát is annyira rabul ejtették Ady versei, hogy tudatosan kereste a találkozás lehetőségét. A kissé molett dívába Ady is hamar belehabarodott. Egy évvel később Léda meghívta az írót Párizsba.
Ettől kezdve egy érdekes szerelmi háromszögben éltek. Az öt évvel fiatalabb Ady számára Léda a szeretője, a múzsája is volt egyben. És bár Léda se tudott lemondani a költőről, a férjét sem akarta soha elhagyni. Pedig a családja is a válást javasolta neki de ő a következő levelet küldte az apjának:
„Édes, drága Apukám! Most vettem leveledet és abból látom, hogy könyörtelenek vagytok (…).
Még egyszer és utoljára kijelentem, hogy én Ödönt semmi áron és semmi körülmények között elhagyni nem fogom. Tehát ha ő bajban és szerencsétlenségben van, én is abban leszek.”
Léda bevezette Ady-t a párizsi életbe, megismertette az új művészeti irányzatokkal. Ő kezelte a költő pénzét, kezdődő szifiliszének kezelését pedig a férje állta. És közben csendben tűrte, hogy Ady és a felesége együtt utazgatnak hol a francia Riviérára, hol Svájcba, hol Nagyváradra.
Akkor is éppen egy földközi-tengeri úton vettek részt, amikor Adél édesanyja megbetegedett, és mire hazaért, elhunyt.
Halva született a gyerekük
1907-ben Léda terhes lett, de a kislánya halva született. Hogy ki lehetett a gyerek apja, máig nem egyértelmű, Diósy néven lett bejegyezve, de a kortársak véleménye szerint a kislánynak Ady volt az apja. Ez törést okozott a viszonyukban, ahogy Léda féltékenysége is, ami nem is volt alaptalan.
Sokat veszekedtek, végül Ady vetett véget a kapcsolatuknak, a Nyugat című folyóirat hasábjain, az Elbocsátó, szép üzenet című versével, 1912-ben. Léda nem tudta elfogadni szeretője döntését, levelet is írt Adynak:
„Végtelenül, kimondhatatlanul, halálosan szeretném magát még egyszer látni egypár pillanatra.”
Ám ez nem történt meg. Sőt, Ady új múzsát talál magának, Boncza Bertát, vagyis Csinszkát. Léda pedig a férjével Budapestre költözött, 1914-ben, a nyarakat pedig egy 12 szobás villában töltötték Gödöllőn. Visszavonultan éltek, Adél a lovaival és 16 kutyájával töltötte ki az űrt, amit szeretője hagyott maga után.
Megérezte a halálát
Lélekben soha nem tudott elszakadni a költőtől, azt is megérezte, hogy a szeretője meg fog halni. Álmában megtörtént az utolsó találkozás, amikor szeretője bocsánatot is kért tőle. Másnap jött a hír: Ady meghalt.
15 évvel később, 1934-ben Léda is – hosszú betegség után – a másvilágra költözött, végrendeletében pedig a villát két húgára hagyta. A férje azonban ezt eltitkolta, és a ház helyett havonta küldött összeggel támogatta a testvéreket. Nem sokkal később Diósy is meghalt, a vagyona és a villa az ő családjára szállt, Léda testvérei pedig az utcára kerültek.
Léda temetésén kétszázan vettek részt, köztük Boncza Berta, is, akinek a koszorúját férje levette a sírról. A másnapi újságok pedig nem azt írták, hogy elhunyt Diósy Ödönné, Brüll Adél, hanem, hogy meghalt Léda, Ady Endre egykori szerelme.



