Lélek Sztár

Korhatártalanul Endrei Judittal: Töréspontok az életemben

Megújult a Meglepetés magazin, a lap olvasói számos újdonság mellett Endrei Judittal, mint állandó szerzővel találkozhatnak.

Abban, hogy erre a koromra ilyen „okos” lettem, nemcsak a sok tapasztalat segített, de elolvastam sok önismereti, személyiségfejlesztő könyvet is, és nem kevés előadást is meghallgattam. Már nem tudom, mikor hallottam, olvastam a kifejezést: „töréspont”, de azóta magam is szívesen beszélek róla.

De mit is jelent ez? Tudom, mindannyian vágyunk a gondtalan, nehézségek nélküli életre. De hát senki nem ígérte, hogy ez lehetséges, és töréspontok mindannyiunk életében voltak és lesznek. Talán az a legjobb, ha leírom a saját töréspontjaimat, legalábbis kettőt.

Az érettségi után orosz–francia szakra jelentkeztem, de második próbálkozásra sem vettek fel. El tudja képzelni, kedves olvasó, hogy mennyire el voltam keseredve. Fájt, hogy nem találtak alkalmasnak. Nyugodtan mondjuk ki, igazi töréspont volt ez, kudarc, csalódás.

De nem adtam fel, Szegedre jelentkeztem magyar–orosz szakra, felvettek, csodás diákévek következtek. És micsoda fordulat, akkor indult a Szegedi Körzeti Stúdió, és elindult az én tévés pályafutásom is, ami sok szépséggel és örömmel járt. Nos, ha felvesznek a budapesti főiskolára, soha nem lettem volna televíziós.

Röviden elmesélem egy másik töréspontomat is. Nem kell bizonygatnom, imádtam a tévézést, de a 90-es évek végére úgy alakult a helyzet, hogy eldöntöttem: eljövök. Így magam teremtettem az életemben törést. Persze várhattam volna a csodára, újabb, méltó feladatokra. Ki tudja? De akkor mi minden kimaradt volna az életemből! Nem születtek volna meg a könyveim, nem lett volna alkalmam jó ügyek mellé állni, nem indítottam volna el a Korhatártalanul programot sem, és még sorolhatnám, mi minden nem történt volna meg, ha a tévében maradok, és az köti le minden energiámat.

Nos, bízom benne, hogy ezt a két példát olvasva, a kedves olvasó is elgondolkodik a saját életéről, a saját töréspontjairól. Mert bármennyire közhelyként hangzik is, az élet valahogy úgy van berendezve, hogy igen, történnek velünk rossz dolgok, de aztán mégis valami sokkal jobb következik. Persze csak akkor, ha nem ragadunk bele a töréspont okozta traumába.

Szeretettel: Judit