Az utóbbi időben mintha kevesebbet szerepelne a televízióban. „Ez nem rajtam múlik! Jönnek a fiatalok, a Dumaszínházasok, most ők a kurrens humoristák. Elfogadtam, hiszen ez az élet rendje. Szerencsére falunapokra, rendezvényekre még hívnak, és a Rádiókabaréban is rendszeresen hallható vagyok a Kossuth Rádión. Továbbá a Maksa-humorörökséget töltögetem fel a saját YouTube-csatornámra. Télen kicsit kevesebb fellépésem van, de legalább több időm jut a 17 éves lányomra, Boglárkára” – mondja.
Zolinak két házasságából két lánya született. Júlia Éva 34 éves, és Mexikóban él, a kisebbik gyermeke gimnazista. „A nagylányom révén nagypapa vagyok. Sajnálatos módon csak kétszer találkoztam az unokámmal, Auréllal. A köztünk lévő távolság miatt videóhívásban látjuk egymást. Fáj a szívem, mert a kislegényt már elveszítettem. Nem hiszem, hogy mexikói állampolgárként valaha Magyarországon szeretne élni.”
Szerencsére Zoli nem maradt gyerektársaság nélkül. „A válásom után az egykori feleségem vidékre költözött, a közös lányunk pedig a tanulmányai miatt velem maradt. Bogi filmesnek készül, mozgókép és animációs szakra jár. Két évvel ezelőtt a kertünk végében lévő csirkeólból csináltam egy stúdiót, ott veszem fel a műsorom képi elemeit. Szerintem a lányom és én a jövőben összedolgozunk majd. A tervek szerint én csinálnám az aláfestő zenét a mozgóképes alkotásaihoz, mivel hobbiból aktívan zenélek” – árulja el az édesapa.
Zoli nagyon tehetségesnek, szorgalmasnak tartja a gyermekét, és örülne annak is, ha a lányának komoly udvarlója lenne. „Drukkolok, hogy sikerüljön Boglárka magánélete. Várom, hogy felbukkanjon mellette egy olyan fiú, aki a lelkével is foglalkozik, és szex előtt legalább a keresztnevét megkérdezi” – mondja viccesen Maksa.
A nagy nevettetőnek a tavalyi, 60. születésnapján könnycsepp szökött a szemébe. „Elgondolkodtam azon, hogy mire jut még időm, és miről kell lemondanom az életemben. Imádtam volna pilóta vagy mozdonyvezető lenni, de már egyik sem leszek. Fiúgyerekem sem fog születni, pedig nagyon vágytam rá. Régebben arról álmodoztam, hogy a kisfiamnak ajándékozom a villanyvasutamat. Most én játszom vele. Nem bánom, hogy megmaradtam gyermeklelkű felnőttnek, így legalább könnyebb elviselnem az élet nehézségeit.”
Fotó: Olajos Piroska