Amikor álomra hajtjuk a fejünket, egy darabig még kavarognak bennünk a gondolatok, az aznap történt események. Majd kezdenek elmosódni, a tudatunk fokozatosan megváltozik, a lelkünk lassan eloldódik ágyban fekvő testünktől. Végül belépünk egy teljesen más világba, amelyben a legcsodásabb és a legszörnyűbb dolgok is megtörténhetnek velünk, akár egyszerre is.
Kilépve a testből
Mi az álom? Erre a kérdésre nemcsak az ezotéria mesterei, hanem az agykutatók és a pszichiáterek is keresik a választ. A leggyakoribb elképzelés szerint a tudatalatti játéka, melynek során a benne tárolt elemek vetítődnek le előttünk. Ezek lehetnek gyerekkori emlékek éppen úgy, mint elfojtott érzelmeink, félelmeink, vágyaink, és az álom ezek véletlenszerű örvényléséből áll.
Vagyis minden éjszaka kilépünk a saját testünkből, akárcsak a halál beálltakor. Ám a lelkünket és a testünket láthatatlan ezüstfonál köti össze, amely aztán az álom végén visszahoz bennünket a testünkbe.
Ahol nincs tér és idő
Az összes őshagyomány úgy tartja: az álmok származási helye egy másik dimenzió, mely azonos azzal a köztes szférával – az asztrálsíkkal –, melyen a holtak lelkének is át kell jutniuk túlvilági vándorlásuk során. Ebben a titokzatos zónában nincs tér és idő, nem érvényesek a földi logika szabályai. Ez az oka annak, hogy álmunkban más az időérzékelésünk, ezért álmodunk gyakran olyat, ami bizarr, zavaros, látszólag se füle, se farka. Ám mivel az álmok dimenziója szoros kapcsolatban áll a kollektív tudattalannal, ez magyarázza azt a jelenséget, amikor valaki álmában döbben rá nagy horderejű dolgokra, szinte megvilágosodik. Jó példa erre Elias Howe feltaláló története, aki varrásra alkalmas gépet akart tervezni, de nem jött rá, hogyan fűzhetné be egy ilyen masina a fonalat a tűbe. Álmában dzsungelbe tévedt, ahol lándzsát rázó vademberek fogták körbe, és Howe megfigyelte: a lándzsák hegyes végén egy-egy apró lyuk látható. Rádöbbent: így kell tenni a varrótűkkel is – és megszületett az első varrógép.
Hírességek mesélték az álmaikról
Stephen King különösen ijesztő álmáról beszélt egy interjúban, melyben egy írót túszul ejt hegyi víkendházában egy őrült nőrajongója. Az asszony betegesen imádja a szerzőt, és megparancsolja, hogy írja át az ő kedvére az egyik regényét. Amikor ő erre nem hajlandó, a nő rajongása gyűlöletbe fordul. King már álmában is úgy élte át az eseményeket, mintha az író ő maga lenne. Elméje talán így vetítette ki a szorongást, amit a tolakodó rajongók miatt érzett. Amikor felébredt, azonnal feljegyezte a naplójába az álom részleteit, és rögtön papírra vetette egy új regény vázlatát, amely hazánkban Tortúra címen jelent meg. Később meg is filmesítették a könyvet.
Bánsági Ildikó színésznő álma nem sokkal később konkrétan valósággá vált. Ő ugyanis álmában látta meg a majdani családi házát, és amikor az életben is belépett az ingatlan ajtaján, azonnal felismerte, hogy ez az „álomotthon”.
Kováts Adél színművésznő is megálmodott később bekövetkezett eseményeket. „Sokszor és sokat álmodom, a jós álmokat mindig erős érzet kíséri, innen tudom, hogy azok. Ezért próbálom észben tartani őket, olykor le is írom. Jól emlékszem például arra az álomra is, amelyet a Kaszás Attila tragikus halála előtti éjszakán láttam, és az volt benne, hogy ő már nem él.”
Wolf Kati énekesnő különös álmai sem véletlenek. „Az álmaim intenzívek, színesek, és tele vannak rémségekkel. Visszatérően a végtelen vízzel, az óceánnal kapcsolatosak. Rendre felbukkan egy nő is, akinek az arcát egészen közelről látom. Őt az álmaimban olyan sokszor láttam már, ha szembejönne velem az utcán, biztosan felismerném. A vízzel való viszonyom azért furcsa, mert tudok úszni, szeretek a tengerben lubickolni, de csak a parthoz közel. És a vízzel kapcsolatos katasztrófafilmeket képtelen vagyok megnézni. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy talán mégis van előző élet, amelyben vízzel kapcsolatos traumát szenvedhettem el.”
Szöveg: Izing Klára
Fotó: Archív