A magyar költészet napjáról eszembe jutott, mikor is olvastam utoljára József Attila-verset. Egyáltalán, mikor olvastam csak úgy verset? Elszégyelltem magam, mert rájöttem, nagyon régen. Valahogy kikoptak a hétköznapjaimból. Gyakran találkozom azzal a vélekedéssel, hogy a költészet idejétmúlt, és hogy manapság már szinte senki sem olvas verseket. Ilyenkor összeszorul a szívem, hiszen a költészet sok évszázadon át adott az emberiségnek valami olyat, amit semmi más.
Arra már nem emlékszem, hogy ovis koromban tanultunk-e verseket… – nagy valószínűséggel igen. De az egészen biztos, hogy a lányaim óvodájában erre különösen nagy gondot fordított Erika és Ibolya néni.
De ne mutogassunk most is a pedagógusokra, ne tőlük kérjünk mindent számon! Hiszen rajtunk, szülőkön, nagyszülőkön is múlik az, hogy közelebb visszük-e a kicsi gyerekeket ehhez a csodálatos világhoz. A szépség felfedezése mellett a versek tanulása hozzájárul a gyerekek nyelvi fejlődéséhez, jelentősen gazdagítja a szókincsüket. Mint a mesék olvasásakor, a versek is ugyanúgy segítenek megjeleníteni egy képzeletbeli világot. És akkor még nem említettük, hogy a versek tanulása nagyban fejleszti a memorizálást. Ha mi, felnőttek is részt veszünk ebben a „játékban”, a gyerekek az olvasásra, a verselésre is mint boldog tevékenységre gondolnak vissza a későbbiekben. Sajnos később, az általános és középiskolában előfordul, hogy a diákok kellemetlen tapasztalatokat szereznek. De ha szerencséjük van, és egy remek tanárral hozza össze őket a sors, akkor nem csupán egy megtanulandó tananyagot jelent majd az irodalom, hanem olyan örömforrást, ami önmaguk és az érzelmeik felfedezéséhez, megismeréséhez is közelebb visz. Mindez pedig talán még abban is segít, hogy az irodalomóra nélkül is verseket olvassanak.
Nyilván nem lehet minden ember versrajongó, de aki megnyitja a szívét a költészet előtt, az olyan varázslatos vidékekre juthat el, ahol öröm és csoda lesz minden egyes eltöltött perc. Kedves Olvasó, mi lenne, ha most mind elhatároznánk, hogy ma este leemelünk egy kissé poros kötetet a polcról, fellapozzuk valahol, és elolvasunk néhány verset…
