Összetett személyiség volt. Egyesek imádták karcos stílusát, mások sértőnek találták túlzott őszinteségét és pikírtnek tűnő megjegyzéseit. Vitathatatlan tény, hogy Lang Györgyi egyedi színfoltja volt a hazai művészvilágnak. Rá emlékezünk.
Édesanyja Bübükének hívta
A munkám révén jó néhányszor találkoztam és készítettem interjút az énekesnővel. Egy alkalommal még a házibulimra is meghívtam a 90-es évek közepén, Györgyi az akkori párjával érkezett a lakásomra. „Boldogan jöttem, de puszit nem adok” – mondta rögtön, ezzel hárítva el a fizikai kontaktust. Később megtudtam tőle, mi az oka a távolságtartásnak. „Nekem olyan a természetem, hogy nem bírom, ha puszilgatnak, ölelgetnek. Kedvelem az embereket, de gyereknek sem voltam bújós. Például sosem kértem az édesanyámat, hogy simogassa meg a hátamat, vagy masszírozza meg a talpamat. Arra viszont kristálytisztán emlékszem, hogy amikor lefekvés előtt mesét mondott, akkor nem a szokványos történeteket, a Hófehérkét vagy a Csipkerózsikát akartam hallani tőle, hanem arra kértem, hogy az alattunk lakó szomszédról, Hoffmann néniről meséljen” – árulta el nekem Györgyi, akit az édesanyja Bübükének becézett, és ő ezt végtelenül mulatságosnak tartotta.
Az énekesnő Szegeden született 1957. május 10-én, kisgyerek volt, amikor a szülei elváltak. Az általános iskolát már Budapesten kezdte el. Az édesanyja másodszor is férjhez ment, Mécs Károly színművészhez.
„A szüleim válása után az anyukámmal a fővárosba költöztünk. Édesapámmal megmaradt a szoros kapcsolatom, de a nevelőapámtól sosem kaptam szeretetet, pedig majdnem húsz évig laktunk együtt. Ő nem ismert el engem a gyerekének, mondjuk, én sem ismertem el az ő fene nagy művészetét…” – bökte ki Györgyi kissé gúnyosan.
Kulka János volt az első szerelme
Az énekesnő 23 évesen költözött el a szülő házból. Édesanyjával, Évával mindvégig nagyon jó kapcsolatban maradt. „Mindennap beszélünk, és nincsenek titkaink egymás előtt. Anyukám nagy kritikusom. Időnként megjegyzi: Jaj, kislányom, ezt már nem kéne! Legtöbbször a külsőmet kritizálja. Először, amikor 40 éves voltam, szóvá tette a színesre festett hajamat, aztán 50 éves koromban is megpróbálkozott rávenni arra, hogy változtassak a külsőmön, legyek a koromnak megfelelően visszafogott… Mindig rá akart venni valamire, de ezerszer mondtam neki, hogy ebből a szempontból fafej vagyok, nem engedek beleszólást az életembe. Makacs vagyok, a magam útját járom, és mindig olyan külsőm lesz, ami nekem tetszik.”
Györgyi színművészetit végzett, majd a pécsi színháznál kezdődött a színpadi karrierje. Szerelme Kulka Jánossal is itt bontakozott ki. „Együtt laktunk. Azt hittem, hogy minden csodálatos köztünk, de kiderült, hogy János nem így érezte. Ő kezdeményezte a szakítást…”
Györgyi teherbe esett a pályakezdő színésztől, de a közös gyereküket nem szülte meg. „Most lenne egy vastag szemöldökű, csúnya és kövér lányunk – mondogatta évtizedekkel később viccesen. – Talán jobb is, hogy így alakult.”
A szakítás után Kulkával jó barátok maradtak, ami Györgyi életének utolsó napjáig kitartott.
Emelt fővel viselte a betegségét
A másik meghatározó és fontos ember Falusi Mariann volt számára. Testvéreként szerette őt.
„1985-öt írtunk. A Vígszínházban a Rémségek kicsiny boltja című musical előkészületei folytak. Presser, a színház zenei vezetője bemutatott minket egymásnak, és mindketten kaptunk egy-egy szerepet. Pici bácsi egyszer megjegyezte, hogy milyen jól mutatnánk együtt. Megfogadtuk a tanácsát, és összeálltunk” – mesélte, hogyan alakult meg a Pa-dö-dő. De a sikert nem adták könnyen, évek kemény munkája volt, mire a slágerlistákra felkerültek. „Mariann hozzám költözött, és az éneklés mellett egy közös vállalkozásba is belefogtunk. Színes jelvényeket gyártottunk. Akkoriban a kitűzők nagyon divatosak voltak, a fiatalok a zakójukon hordták. Jó kis időszak volt: sokat nevettünk, buliztunk és lelkesek voltunk” – idézte fel a múltat Györgyi, akinél 28 éves korában diagnosztizálták a sclerosis multiplex nevű alattomos betegséget, ami izomsorvadáshoz vezetett.
Györgyi ötvenévesen kerekesszékbe kényszerült. A fájdalmai ellenére sosem hallották panaszkodni. A barátai, szerettei előtt is erősnek mutatta magát. Elképesztő energia sugárzott belőle, amit csak a két évvel ezelőtti agyvérzése tépázott meg. Beszédközpontja sérült, jobb karja lebénult, de még így is kiállt a közönség elé, és lelkesen próbálta előadni a Pa-dö-dő-slágereket. Vidám, mosolygós arcokat akart látni maga körül, miközben otthon, a négy fal között ápolásra és állandó felügyeletre szorult.
Az énekesnő sosem ment férjhez, csak élettársi kapcsolatokban élt. Évi nevű barátnőjének a lányát, Sárát a saját gyermekeként szerette, de ódzkodott attól, hogy közös képet osszon meg magukról a nyilvánosság számára. „Nem mintha titkolnivalóm lenne, de van az életemnek egy szeglete, ami csak rám tartozik” – mondogatta.
Györgyi nagyon beteg volt, de nem készült elhagyni a földi létet. Megszokta, hogy a sors kemény csapásokat mér rá, és ő ezt emelt fővel viselte. Május 20-án családtagjai és barátai körében, álmában, váratlanul érte a halál.
fotó: Nagy Zoltán, Gálos Mihály Samu, Olajos Piroska, Archív, Mti