A napokban mutatták be Szász János A hentes, a kurva és a félszemű című mozifilmjét, amelyben Hegedűs D. Géza kapta a hentes szerepét – mint mondja, a karakter jobban különbözött tőle, mint bárki, akit eddig alakított. Nem csak azért, mert Géza kedves, empatikus ember, a hentes pedig önző és hedonista, hanem mert a figura épp kétszer akkora darab, mint a színész volt, amikor annak idején felkérték a szerepre. „Egy teljes évem volt a forgatás kezdete előtt arra, hogy amennyire csak lehet, meghízzak – meséli Hegedűs D. Géza. – Vegetáriánus vagyok, szóval eleinte nem is tudtam, hogy oldjam ezt meg, de aztán hamar eszembe jutott, a gyengéim az édességek, a sütemények, a rétesek, a torták és a tészták. Az ilyesmiket évek óta kerülöm, mert azonnal markáns nyomot hagynak az alakomon, de ez most kapóra jött. Napszaktól függetlenül jöttem-mentem, és közben korlátlanul faltam a süteményket. Nem is kellett mérlegre állnom ahhoz, hogy tudjam, a módszerem működik, mert a tükörbe nézve napról napra rosszabb volt a helyzet.” Géza azt mondja, lelkileg nem élte meg rosszul az átalakulást, ellenkezőleg: játékként fogta fel, egy érdekes kísérletezésnek, hogy ilyen jól megtermett ember is tud ő lenni, ha akar. „Érdekes volt megtapasztalni, milyen egy hatalmas testben élni – mondja a színművész. – Aztán a figurám az első forgatási napon nyerte el a végleges külsejét, amikor is hajnal ötkor tar kopaszra borotválták a fejemet, és kialakítottak nekem egy pöndörödő, kackiás bajuszkát. Aznap este, amikor hazamentem a munkából, és meglátott a feleségem, órákig hahotázott azon, hogy nézek ki.” Géza egy éven át tartotta a 115 kilót, majd amikor az utolsó felvétel is dobozba került, dietetikus segítségével fogyókúrázni kezdett: jó ideig csak halon és zöldségeken élt, hogy visszanyerje a versenysúlyát. Ma már bő 25 kilóval könnyebben rója reggelente a medencében a hosszokat.
Átveszi növendékei lendületét
„A színészi munka nagyon igénybe veszi a lelkemet, épp ezért igen szerencsés adottság, hogy magánemberként nyugodt, meditatív alkat vagyok – árulja el Géza. – Igyekszem minden pillanatban tudatosan jelen lenni az életemben, és nagyon szeretem figyelni az embereket. A harmónia rendkívül fontos számomra, ezért is ragaszkodom évtizedek óta az egészséges élethez és a napi szintű sportoláshoz. Sokan kérdezik, a filmforgatások, a Vígszínházban zajló munka és a Színművészeti Egyetemen történő tanítás mellett hogy marad energiám még arra is, hogy idén nyáron például Rómeó és Júliát rendezzek a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ám ebben számomra nincs semmi különös, hiszen feltölt engem, ha azzal foglalkozom, amit szeretek. A növendékeimtől is nagyon sok energiát kapok. Szerencsésnek érzem magam, mert tanárként több mint harminc éve közvetlen közelről láthatom, hogyan gondolkodik, vagy mi foglalkoztatja az épp felnövekvő generációt, emellett akaratlanul is átveszem az üdeségüket, a lendületüket, így egyszerűen nem lehet megöregedni. Persze, az is nagyon fontos, hogy szerető család áll mögöttem, hogy a feleségem mindig is odaadóan támogatott a hivatásomban. Nem csoda, hogy a drágámat minden héten megajándékozom egy szép nagy csokor rózsával.”
Eszében sincs hátradőlni
A 64 esztendős Hegedűs D. Géza azt mondja, tele van energiával, és egyetlen porcikája sem kívánja, hogy nyugdíjasként hátra dőljön, hiszen őt a feladatai éltetik. „Elértem már azt a kort, szereztem már annyi élettapasztalatot, hogy tudjam, ha jó, ha rossz történik velem, az egyaránt elmúlik. El tudom már fogadni, hogy az életben ez is, az is benne van a kalapban, de csak egy a lényeg: hogy mindig előrenézzünk, a kihívások, az alkotás felé, amíg csak tudunk. Bár én úgy képzelem, ha lekötöznének, és nem mehetnék sehová, akkor megírnék fejben egy regényt, vagy megtanulnék még egy idegen nyelvet, tehát egész biztos, hogy értelmes dologgal tölteném az időt. Ha mást nem, kifundálnék valamit, amit belesuttognék valakinek a fülébe, hogy hozza létre, ha nekem már nem volna erőm. Ám tétlen biztos, hogy soha nem lennék” – veszi a kabátját mosolyogva a színész, mert fellépésre siet. Azért előtte még elénekli nekünk ezen a hideg téli délelőttön, a napsütötte Vas utcában, hogy „Nyár van, nyár! Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár.” Mosolyog, aki csak arra jár.
Lélekben megterhelte az alakítás
Hegedűs D. Géza azt meséli, nemcsak fizikailag, lelkileg is alaposan megdolgoztatta Száz János új filmje, amely az 1920-as években megtörtént esetet dolgoz fel, amikor is egy szerelmi háromszög gyilkosságba torkollik. „Tehetős, hatalmas uraságot játszom a történetben, amelynek egyik legfontosabb üzenete, hogy lehetünk bármilyen tekintélyesek és gazdagok, a hirtelen feltámadó szerelem ereje képes arra, hogy esendővé tegyen, és akár a mélybe taszítson bennünket” — meséli a színész, majd hozzáteszi: mind a rendező Szász Jánossal, mind partnereivel, Gryllus Dorkával és Nagy Zsolttal remek élmény volt számára a közös munka.
