Döbbenetes, hogy Pintér Janka mennyire hasonlít az édesanyjára, Janza Katára. Édesapját, Pintér Tibort ez csakis jó érzéssel tölti el, hiszen Katával a válásuk után is nagyon jóban maradtak, a színész pedig – ugyan külön élve, de – kivette a részét a lánya neveléséből. Azt a kis időt, ami kettejüknek megadatott, mindig igyekezett feledhetetlenné tenni.
Támogatta lányát a nehéz időkben
„Különváltunk, de azóta is egy család vagyunk, így érzelmileg mindig is közel lehettem a lányomhoz – kezdi a történetüket Pintér Tibor. – Persze, ehhez kellett Janza Kata nem mindennapi bölcsessége és intelligenciája. Én akkoriban zöldfülű voltam, hogy mi szétmentünk, az kódolva volt. Hálás vagyok a volt feleségemnek, mert csodálatosan nevelte Jankát, akitől sosem hallottam vissza, hogy rossz szülő vagyok, pedig nem mindig voltam jó. Követtem el hibákat, és nem tudtam mindig a lányom mellett lenni, azonban az idő, amit együtt töltöttünk, csodás volt, mély beszélgetésekkel, sok kacagással, és ott tudtuk folytatni, ahol abbahagytuk.”
Ezen a ponton Janka is megszólal: „Szerintem az, hogy valaki jó apa, vagy sem, nem az együtt töltött órák mennyiségén múlik, hanem hogy látja-e, ismeri-e a gyereke lelkét, tudja-e és foglalkozik-e azzal, hogy éppen miben vagyok. Apa ebből a szempontból jelesre vizsgázott. Néhány éve volt egy komoly krízisem, ami oda futott ki, hogy a jó eredményeim ellenére otthagytam a jogi egyetemet, és elkezdtem színészetet tanulni. Ezzel kapcsolatban anya mellett ő volt a legfontosabb támogatóm. Elmondta, nagyon frusztráló lehet nekem, hogy két ilyen karakteres színész mellett nőttem fel, de ideje, hogy most már megtudja a világ, ki az a Pintér Janka! Ez akkor nagyon sok erőt adott. Azóta már Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetemen tanulok, önállósultam, a saját utamon járok, és jól érzem magam a bőrömben.”
Janka nem árulta el, kik a szülei
„A lelkem mélyén mindig éreztem, hogy a lányom színésznő lesz – mondja az édesapa. – A vér nem válik vízzé. Igazából meg sem lepett, amikor felhívott, hogy otthagyná a jogi kart. Az első mondatom az volt, ha így érzi, akkor most azonnal tegye, és merje végre kibontakoztatni mindazt, ami benne rejlik. Nem féltem őt, mert jó karaktere van, eljátszhatja a királylányt és a boszorkányt is. Amikor eldöntötte, hogy beleáll a sorsába, azonnal biztosítottam arról, bármi történjék is, az általam létrehozott és vezetett Nemzeti Lovas Színházban mindig tudok neki munkát adni, noha úgy érzem, erre soha nem lesz szüksége. Szerettem volna, ha úgy érzi, számíthat rám, amíg élek.”
Janka örül annak, hogy Erdélyben tanulhat, ahol egyrészt remek alkotógárda veszi körül, másrészt ott, a távolban nem számít, kik a szülei, csak önmagáért kedvelik, vagy nem kedvelik őt. „Már vagy fél éve jártam az egyetemre, amikor a csoporttársaim számára nyilvánvalóvá vált, kik a szüleim – meséli. – Kérdezték is: »miért nem mondtad?« Miért mondtam volna? Nagyon büszke vagyok rájuk, de az alaptermészetemnél fogva nem szoktam velük dicsekedni. Számomra az a legnagyobb kihívás, hogy megtanuljam képviselni magam, hogy növeljem a magabiztosságomat, a határozottságomat, ami ebben a szakmában elengedhetetlen. Ebben a szüleimtől és a páromtól is sok támogatást kapok. Védőháló van mögöttem, amit nagyra értékelek és becsülök.”
Úgy élnek, mint egy olasz család
Apa és lánya számára ünnep volt a fotózásunk napja, mert Janka országváltása miatt mostanában csak havonta egyszer találkoznak. Telefonon azonban szinte mindennap beszélnek. Tibor pedig Erdélybe is elutazott, hogy megnézze Janka vizsgaelőadását – mint mondja, a lánya korosztálya által képviselt alternatív produkciókból rengeteget tanul. Jankának pedig fontosak az édesapja visszajelzései.
„Mi, a szülei klasszikus musicalszínházat csinálunk, ami egész más műfaj, azonban itt érdemes megjegyeznem, Jankának is csodálatos hangja van, csak még nem merte kibontakoztatni. Amikor Janza Kata 50. születésnapján ő énekelt, szem nem maradt szárazon. Nagyon hálás vagyok neki, ahogyan a nagyszülőknek, Kati mamának és Frici papának is, mert mindannyian nagyon sokat tettek azért, hogy Jankából remek ember váljon. Mi úgy élünk, mint egy olasz család. Mindenki jóban van mindenkivel, nálunk természetes, hogy Janza Kata és a jelenlegi párom, Ilyés Jenifer egy asztalnál ül a családi ünnepeken, és együtt szidják a szakállamat” – nevet a színész, mire a lánya hozzáteszi: „A szakáll valójában nem anyáéknak, hanem az apai nagymamámnak fáj. A drága nagyi 84 éves, és nap mint nap érdeklődik: apád, ugye, megborotválkozott, hajat mosott, és van rajta fehér ing? Mindig megnyugtatom őt, hogy igen.”
Alaposan kigyúrta magát
Büszke a Nemzeti Lovas Színházra, amely 10 éve működik, és az utóbbi 5 esztendőben saját játszóhellyel is rendelkezik a Kincsem Parkban. Ezen a nyáron azonban útra kelnek. A legutóbbi bemutatójuk, a Herkules volt, melynek apropóján Tibor 20 kilót fogyott, és ahogy fogalmaz, alaposan kigyúrta magát. Turnéznak határon belül és azon túl, még a tengerentúlról is kaptak felkérést. Legtöbbször azonban Bikalon, Mórahalmon és Zamárdiban láthatja őket a közönség. „50 előadás, rengeteg színész, rengeteg ló – foglalja össze nevetve Pintér Tibor. – Izgatottak vagyunk, és nagyon várjuk ezt az óriási kihívást.”
Fotó: Bognár Bogi, Mohos Angéla
Smink és haj: Szabó Lilla • stylist: Bendes Bianka • ruha: Van Graaf