A 90. születésnapját ünnepelve most őszintén mesélt mindennapjairól, fiához és unokáihoz fűződő különleges viszonyáról és arról, miért nem volt soha szerencséje a férfiakkal.
Budai takaros és otthonos kis lakásában látogatta meg a Blikk Geszti Péter édesanyját, Márta nénit. Csöngetéskor a korábban már sokat emlegetett Irénke nyitott ajtót, ő az, aki immáron huszonnyolc éve az idős asszony mindennapjainak része. Kezdetben takarítani járt a Geszti családhoz, ám egy ideje minden hétfőn, szerdán és pénteken jön, hogy segítsen Márta néninek a bevásárlásban, a főzésben és rendben tartani a lakást.
„Irénkével jóban-rosszban egymás mellett vagyunk, és még sosem veszekedtünk. Olyan ő nekem, mintha a testvérem vagy inkább a lányom lenne” – mesélte Márta néni, miközben az emlékeivel díszített nappaliba invitálta a lap munkatársait lassacskán haladva kerekes járókerete segítségével, ő ugyanis így tud biztonságosan közlekedni.
„Tudják, egyedül a mozgás megy nehezen, tönkrementek az ízületeim. Elég régóta nem hagyom már el emiatt a lakást, csak a kertbe szoktam kimenni sétálni kicsit. Más komoly bajom nincsen, csak, ami a korral jár. Jó, talán kicsit kezdek feledékeny is lenni rövidtávon, de igyekszem mindent felírni. El sem hiszem, hogy kilencvenéves lettem, és szerintem nem is nézek ki annyinak, alig van ráncom nem? – nevetett fel. – Soha nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a kort. Innentől kezdve aztán nekem tényleg minden nap egy ajándék.”
Két férje is elhagyta
Most is kedvesen mosolyogva mesélt a régi időkről, még azokról is, amik hallatán a szív is elszorult. Ilyen volt például a két férjéről szóló történet. Bizonyos okok miatt ugyanis nem igazán tudott rájuk igazán számítani.
„Annak idején egy hároméves gyerekkel maradtam egyedül, az első férjemnek ugyanis 1956-ban politikai okok miatt hosszú évekre el kellett hagynia Magyarországot. Próbáltuk így is tartani a kapcsolatot, de találkozni nem tudtunk. Már felnőtt volt a lányom, amikor újra megölelhették egymást az édesapjával, az nagyon megható pillanat volt” – emlékezett vissza.
„Aztán újra férjhez mentem Péter édesapjához. Egy ideig vele is jól megvoltunk, de idővel egyre többet maradozott ki. Akkor bukott le, amikor azt hazudta, hogy az édesapjánál van, miközben tudtam, hogy onnan már másfél órája eljött. Hazajött és addig faggattam, míg bevallotta, hogy a munkahelyén valakivel összejött. Aznap elment úgy, hogy az akkor tizenöt éves fiam valahol nyaralt éppen. Távozásakor azt találta mondani, hogy nem fogok tudni egyedül megélni, mindezt abban az ingben, amit én vettem neki Amerikában. Erről ennyit.”
Egyedül nevelte a gyerekeit
Mint mondta, önerőből mégis mindig anyagi biztonságot tudott teremteni magának és gyermekeinek. Külkereskedelmi ügyintézőként osztályvezető volt, többször járt külföldön is, így tanult meg angolul. A mai napig beszéli a nyelvet, és szokott így olvasni könyveket is.
„Sokat olvasok, filmeket, valamint politikai témájú műsorokat nézek, és követem a híreket. Nagy facebookos is vagyok, van egy számítógépem és azon mindent megnézek, elolvasok, képes vagyok órákig előtte ülni. Igyekszem haladni a korral, képzelje okostelefonom van. Néha mondjuk félrenyomom, de egyébként azt is egész jól kezelem” – nevetett fel Márta néni, aki a közösségi oldalon egyik unokája profilját is megmutatta. Büszke arra, hogy hatszoros nagymama (a lányának négy, fiának pedig két gyermeke született), sőt már egy hétéves dédunokája is van. Unokái mind nagyon közel állnak hozzá. Amikor ugyanis 2000-ben hirtelen szívinfarktusban elhunyt a lánya, ő és Péter vették magukhoz mind a négy gyermeket.
Mai napig gyászol
„A legkisebb akkor volt 12, a legnagyobb 15 éves és két éve később az édesapjuk is elhunyt. Hatvanhét évesen kaptam négy kamasz gyermeket, miközben én is gyászoltam. Küzdelmes és nehéz évek voltak, de túl vagyunk rajta. Péter sokat segített, de így sem volt egyszerű. A három lánnyal azóta is szoros a kapcsolatom, most már jó néhány éve a legkisebb is kirepült innen, de mind hetente-kéthetente jönnek látogatni, mert szerencsére nem messze költöztek” – jegyezte meg.
„A fiú unokámmal sajnos megszakadt a kapcsolata a családnak, nem rossz ember ő, de más az életfelfogása, mint nekünk. A lányom pedig már nem lehet velünk, de nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Nem tudtam azóta sem feldolgozni az elvesztését” – sóhajtott fel a nagymama, aki természetesen Péter két lányát, Sárát és Lenkét is végtelenül imádja.
„ A fiam a mindenem, számomra ő a legszebb, legokosabb, legtehetségesebb ember a földön. Imádom őt! Nagyon gondoskodó, a mai napig támogat anyagilag is, noha nem feltétlenül szorulok rá” – mesélte. – Szinte minden nap beszélünk telefonon, és hetente egyszer legalább meglátogat egyedül vagy a családjával. A feleségét, Editet is szeretem, Pipi mamának szólít ő és a gyerekek is.”
Szép nagy és összetartó a Geszti család, nem telhet úgy el semmilyen ünnepség, hogy ne gyűljön össze, aki csak tud a nagyinál. Hagyománnyá vált, hogy Péter és családja, valamint a többi unoka minden évben Márta néninél tölti a Szenteste másnapját. Természetesen a kilencvenedik születésnapnak is megadták a módját.
„Minden családtagom és a helyi önkormányzat is felköszöntött. Nem születésnapom, hanem születéshetem volt. A fiam megosztott egy képet rólam az interneten, és mondta, hogy több mint húszezren küldtek ott is jókívánságokat nekem. Nagyon jólesik, hogy az emberek ennyire szeretnek még most is. Ezúton szeretném nekik ezt megköszönni, és üzenni, hogy ne gyűlölködjenek, mert az nem vezet semmi jóra” – zárta a beszélgetést Gesztiné.
Fotó: Szabolcs László
