Elnézést kérek, ha nagyon fáradtak tűnök, mert az is vagyok! – mentegetőzik Béres Ilona, aki egy készülő előadás, Ionesco: A székek próbája után szakít időt arra, hogy beszélgessen velem. A Pesti Magyar Színházban találkozunk, már maga a helyszín is érdekes. „Nincs mit szépíteni, hét évvel ezelőtt a színház akkori igazgatója felmondott itt nekem. Ez annyira rosszulesett és olyan szakmai törésként éltem meg, hogy azt mondtam, soha többé nem lépem át ennek a színháznak a küszöbét. Aztán jött az új igazgató, Zalán János, aki meghívott egy kávéra, de én csak annyit mondtam neki, nem kávézom. Ő utánam jött, és kérte, akkor legalább egy teára… Beadtam a derekam, leültünk beszélgetni, és azt mondtam, ha talál olyan szerepet, amihez igazán kedvet érzek, akkor vállalom” – meséli a Kossuth-díjas színésznő, aki a színházi sikerek mellett arra törekszik, hogy férje oldalán harmonikus életet éljen, és jusson ideje a kedvteléseire is. „Örülök, hogy a férjemmel harmincéves korom után találkoztam, különben most talán nem lennénk együtt. Fiatalon vonzott a kíváncsiság és a kísértés, de egy 30 éves nő már mérlegel. Olyan nem létezik, hogy én csak kicsit vagyok hűséges. Amikor Tamáshoz feleségül mentem, örök hűséget fogadtam neki. Ennek már 46 éve.” Ilona azt meséli, szerencsés, mert fantasztikus férje van. „Minden premieremre vörös rózsát kapok tőle, és gyakran, minden apropó nélkül a kandallópárkányon is vár egy szál vörös rózsa. Amikor pedig próbáim vannak, meleg étellel vár, ebédet készít nekem.” A művésznő gyakran utazik tömegközlekedéssel, és nem érti, miért döbbenek meg ezen. „Van autóm, de gyorsan lehoz a busz a hegyről. Nem vagyok én Mátyás király, hogy álruhában járjak. A fiatalok azt sem tudják, ki vagyok, csak egy nyugdíjas nőt látnak bennem. Persze jólesik, amikor az idősebb generáció kedvesen megszólít, és gratulál valamelyik szerepemhez.”
Beleszerettek a férfiak
Volt idő, amikor Béres Ilonánál vonzóbb szépséget aligha lehetett látni a pesti színházi világban és a tévéjátékokban. Szerepelt A kőszívű ember fiaiban és Az aranyemberben. „Régen volt, de igaz volt – meséli nevetve. – Főiskolás voltam, amikor a Hátsó ajtó című darabban játszottam a Vígszínházban. Az egyik jelenetben egy fekete kombinéban kellett megjelennem. A Vígszínház büfései mesélték, az volt ám az igazi üzlet nekik, mert tódultak a férfiak az előadásra, és itták a drága konyakokat a szünetben.” Jóllehet az az idő elmúlt, Ilona megőrizte nőiségét. „Az öregség nem betegség, és nem szégyellnivaló. Elfogadom a ráncaimat.” Ilona arról is mesél, hogy Zsigulival járták be a világot a férjével, aki leszervezte élete legemlékezetesebb születésnapját az olaszországi Velencébe. „A 40. születésnapomon szerettem volna, ha elvisz egy olyan szállodába, amit mi nem is engedhetnénk meg magunknak. Ő a Canale Grandén, az egyik hotelben foglalt szobát. Este ültünk a teraszon pezsgővel a kezünkben, és én elegánsan átsiklottam a negyvenegyedik évembe. Tökéletes élmény, és örökre emlékezetes marad.” Jóllehet Ilona szívesen mesél magáról, az otthonába csak néhány embert enged be.
A föld fölött lebegett
„Csak a legszűkebb baráti köröm látogathat meg, a magánszférámat féltve őrzöm. Szeretek éjszaka olvasni, és azon kaptam magam, hogy A székek című darab szövegkönyvét is viszem az ágyba, elalvás előtt olvasgatom. Nehéz darab, de imádom a karakteremet. Fodor Tamással játsszuk az idős házaspárt. Nagyon várom az április 27-i premiert. És a kritikákat is elolvasom! A legelsőre is emlékszem. A Film Színház Muzsika című lapban rólam úgy szólt az első nyomtatásban megjelent észrevétel: »Béres Ilona színészi játéka hiányzott a harmadik felvonásból.« Örül-tem, hogy hiányoztam neki. A föld fölött lebegtem! Húszéves koromban még ennyi is elég volt a boldogsághoz!” – mondja nevetve.
Szemrebbenés nélkül nemet mond
Béres Ilona az a fajta színésznő, aki kíváncsi a kollégái alakításaira. „Gyakran megyek színházba, mert érdekelnek a fiatalok, az utánam következő generációk. Szerencsére nagyon sok tehetséget látok a színházi világban. Nem hiszem, hogy konzervatív lennék. Csak jó színház vagy rossz színház létezik. A koromnál fogva én már csak olyan darabban játszom, amit tényleg szeretek. Ha valami nem tetszik, szemrebbenés nélkül nemet mondok. A férjemet nem hagyom otthon egy rossz előadásért” – árulja el Ilona.
