Viszlát, csöndes ellenség! Tesztünkből kiderül, mennyire hajlamos az inzulinrezisztenciára

Tünetek sokasága!

Levertség, fáradtság, aluszékonyság. Oktalan rosszkedv, rossz közérzet, hajhullás. Fogyni vagy hízni képtelenség, farkasétvágy, párnácskák a derékon, menstruációs zavarok, meddőség – és ezek a tünetek persze változatosan kombinálódnak. Az inzulinrezisztencia csöndes ellenség, amely lassan emészt bennünket. Sokan nem is tudják, hogy betegek, hiszen ezekkel a tünetekkel azért együtt lehet élni – ha nem is túlságosan mi
nőségi életet.

Rosszra szoktatjuk testünket

„A kellemetlen tünetekért legtöbben a rohanó élettempót teszik felelőssé, ezért nem fordulnak orvoshoz– mondja dr. Bérczi Judit, a Budai Endokrinközpont orvosa. – Többnyire a meddőség, az extrém hajhullás vagy elhízás az, ami elhozza őket a kivizsgálásra, amikor az állapot már tarthatatlan. Pedig ha az elöl felsoroltakból akár csak három tünet együttesen jelen van, már bőven indokolja a vizsgálatot.”

Ilyenkor szervezetünk inzulinreceptorai elfáradnak, és nem képesek hatékonyan ellátni a feladatukat. Így az inzulin hatása csökken, azaz azonos hatás kiváltásához egyre erősebb és erősebb ingerekre lesz szükség. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy egyik hónapban még elég volt egy csokitorta, hogy jól érezzük magunkat, a következőben már kettő kellene. Az inzulinrezisztencia, amellett, hogy genetikailag örökölhető a rá való hajlam, a szervezetünk öntudatlan rosszra szoktatásának eredménye – táplálkozásban és életmódban egyaránt.

Édességek tiltólistán

De mit ehet és nem ehet az, akinek I.R.-je van? A képlet egyszerű: kevés szénhidrátot, és abból is csak lassan felszívódó, teljes kiőrlésű kenyeret, péksüteményt, kekszet. Napi menüje legyen fehérjedús, sovány húsokkal és tojással, egyen minél több színű és ízű zöldséget, gyümölcsöt, kerülje az alkoholt, a cukros üdítőket, helyette igyon inkább bőségesen ásványvizet vagy zöld teát. Az édességek, a sütemények sajnos tiltólistán vannak, mert pillanatok alatt megugrik tőle a vércukorszintünk, és rontunk az inzulinháztartásunk állapotán.

„Egy I.R.-betegnek, arra is nagyon figyelni kell, hogy naponta legalább ötször egyen, mert a helyzet kulcsa, hogy egy állandó, a szervezetnek kellemes szinten tartsuk a vércukrot, és ne legyenek nagy ingadozások – véli az endokrinológus. – Aki mindemellett végez napi fél óra intenzív testmozgást, mondjuk, sétál, kocog vagy tornázik, annak az állapota akár hetek alatt nagyon sokat javul. Leolvadnak a pluszkilók, jobb lesz a kedv, az általános közérzet, helyreáll a kimaradozó női ciklus is. A gyógyulás időtartama egyéntől és állapottól függő, így nagyon fontos a kitartás!”

Evés, mozgás, lelkierő

Ha felmerült a gyanú, hogy I. R.-ben szenvedünk, érdemes kivizsgáltatni magunkat.

„Éhgyomorra terheléses cukorvizsgálatot végzünk a pácienseken, és a többszöri vérvételből kiderül, miként reagál a szervezet a glükózbevitelre. Mindez kevés kellemetlenséggel jár, és biztos diagnózist ad – mondja szakértőnk. – Megoszlanak az orvosi vélemények arról, milyen eredmény tekinthető már eltérőnek a normálistól. Persze, a betegségnek több fokozata van, és gyógyszeres kezelést csak a legsúlyosabb, a valós cukorbetegséghez közeli helyzetben alkalmazunk. Az I.R.-rel más esetben együtt lehet élni, csupán annyi a teendőnk, hogy visszaszoktatjuk a szervezetünket a számunkra optimális mennyiségű és gyakoriságú inzulintermelésre. A kulcs a helyes táplálkozásban, a mozgásban, valamint a pszichikai egészségben rejlik. A harmóniára kell törekednünk ahhoz, hogy testünk is megfelelően működjön. Igazából minden egészséges embernek is úgy kellene élnie, mint az I.R.-es betegnek, akkor sokkal kevesebb cukorbeteg volna a világon. A probléma az, hogy sokak számára a tartós mozgás, diéta, valamint lelki jólét összeegyeztethetetlen a mindennapi taposómalommal.”

Fotó: istock